Bures-Berek Márta saját tapasztalatból tudja, hogy nőként, 190 centiméteres magassággal és 44-es lábbal nem könnyű az élet: ő maga is sokszor vált a rosszindulatú megjegyzések, gúnyolódások céltáblájává. Ma azonban már boldogan éli meg nőiességét, és büszkén vállalja adottságait, amelyekre sikeres vállalkozását is építette.
– A születésemkor 62 cm-rel és 4,25 kg-mal jöttem a világra, így édesanyám már akkor tudta, hogy „nem mindennapi gyerek” leszek. Az iskolában szerencsére az osztálytársaim sosem éreztették velem, hogy magasabb vagyok náluk, a tanárok viszont annál inkább: akadt, aki „óriás bébinek” nevezett, és olyan is volt, aki a legalacsonyabb diákkal állított ki felelni, hogy még kellemetlenebbül érezzem magam – meséli Bures-Berek Márti, aki olyan könnyed hangon emlegeti a múltbéli sérelmeket, mintha csak mással történtek volna.
Azt mondja, azért, mert mindig is hitt abban, hogy az életünkben megélt rossz dolgok is okkal következnek be. Az viszont, hogy ezekkel mit teszünk, csak rajtunk áll. Márti pedig nem tétlenkedett: előnyt kovácsolt a rossz pillanatokból.
– Mindig is dolgozott bennem egy jó adag bizonyítási vágy, ezért amikor a matektanárom közölte velem, hogy ha beleszakadok, sem fog jobb jegyet adni nekem, mint a kettes, úgy döntöttem: majd megmutatom neki, hogy nincs igaza. Bíztam magamban, és tudtam, hogy van érzékem a számokhoz, kitartó munkával pedig később pénzügyi vezető lettem.
Kellemetlen pillanatok
Mártinak sokáig voltak problémái az önelfogadással és a nőiessége megélésével, hiszen az öltözködés és a cipővásárlás továbbra is gondot okozott. Nem beszélve azokról a szituációkról, amikor igazán fontos lett volna, hogy a megfelelő outfit hiánya helyett fontosabb dolgokra koncentrálhasson.
– Képtelen voltam a méreteimhez illő, elegáns szettet találni, ezért még egy állásinterjúra sem tudtam feszengés nélkül elmenni. Vagy azért, mert túl rövid volt a szoknya, vagy nem tudtam a beszélgetésre fókuszálni, mert közben éreztem, hogy a harisnyám ülepe már a combom közepén jár… nagyon kellemetlen volt! Ráadásul sokszor volt az a benyomásom, hogy az interjúztató is kényelmetlenül érezte magát, mert nem tudott elvonatkoztatni a magasságomtól. Így hiába voltam jó szakember, mégsem kaptam meg az állást.
Csúcsforma nélkül jött a szerelem
Márti végül a szállodaiparban állapodott meg, ahol szintén előfordult olyan, hogy nem tudták helyén kezelni a magasságát. Az idő múlásával azonban sikerült elfogadnia magát, és frappáns replikával válaszolt a csipkelődésekre.
– Egyszer az egyik termetes férfi vezető megjegyezte, hogy „hú, mekkora vagy!”, mire zsigerből válaszoltam neki, hogy „igen, de legalább nem széltére!”
Az ember egy idő után megtanul együtt élni azzal, amin nem lehet változtatni. Van, akit azért gúnyolnak, mert vörös a haja, vagy szeplős… Én a magasságomból nem tudok faragni, alacsonyabb nem lehetek – akkor meg inkább büszkén felvállalom.
Ma már szívesen húzok fel akár 10 cm-es magassarkút is, ha kedvem támad: ha így is, úgy is megnéznek, akkor legalább jól nézzenek meg! – mondja Márti, aki a szerelmet is megtalálta.
– A párom 3 centiméterrel magasabb nálam, de ha kisebb lenne, az sem zavarna egyikünket sem. Teszek a sztereotípiákra! Amikor megismerkedtünk, akkor volt rajtam súlyfelesleg és meglehetősen dundi krumpli voltam… ő mégis meglátta bennem a nőt. Mellette teljesedtem ki, majd életmódváltásba kezdtem, és a kilóimból is jócskán lefaragtam. Azóta pedig a sport is szerves része lett az életemnek. Szerencsére a szerelem nem mindig akkor jön, amikor a csúcsformánkat mutatjuk…
B-tervre volt szükség az anyasághoz
2015-ben Márti megalapította a Magas Nőknek – INSIDERS CLUB-ot a Facebookon, hogy eladja azokat a ruháit, amiket nem akart, vagy méretprobléma miatt már nem tudott hordani. (Bár viccesen megjegyezte, hogy néha ő is bízott abban, hogy egyszer „összemegy” és a kisebb darabokat is felveheti.) Ahogy azonban gyarapodott a zárt csoport, úgy bővült ki a funkciója is, és mára egy nagyon jó és támogató közösséggé nőtte ki magát, ahol a mindennapi „érdekes szösszeneteket” is megosztja egymással a 2 550 tag. Az öltözködés azonban sokuk számára továbbra is nagy dilemmát jelentett, Márti pedig megoldást talált a problémára.
– A férjem mindig rágta a fülem, hogy alapítsunk egy webáruházat, és számomra is vonzó volt ez a gondolat. Szerettem volna, ha a gyermekvállalás után nem az lesz az első dolgom, hogy rohanni kell vissza a munkába. Szükségünk volt egy B-tervre, hogy megélhessen az anyaságot. Belevágtunk hát a projektbe.
Állandó munka és két állás
Intenzív egy hónap kezdődött, amikor a főállás mellett éjjel-nappal dolgoztak a férjével a webshop beindításán. Közben pedig kiderült: Márti bőven örökölte édesanyja kiváló stílusérzékét és divatszeretetét, melyet sokáig elnyomott magában.
– Először a saját igényeimre szabtam a ruhákat, és olyan darabokat álmodtam meg, amikben szükséget szenvedtem. Aztán fokozatosan bővült a kínálat. Lényegében csináltam egy márkát magamnak, a Pink Swant, hogy tudjak öltözködni – mondja nevetve Márti, aki nem titkolta, hogy elég pénz híján szinte mindent okosban oldottak meg:
– Nem voltak millióink a vállalkozás indításához, így a férjem készítette a webáruház honlapját, anyósom segített a logótervezésben, a fotózást és a sminket pedig ismerősök segítségével készítettük el. Persze sok hibát elkövettünk közben, amiket ma már mosolyogva emlegetünk fel… Viszont ma is megkönnyezem, ha visszaemlékszem a pillanatra, amikor elindítottuk a webshopot, és másnap reggel ott csücsült az értesítők között az első két megrendelésünk.
A Magas Nők Bázisa már látogatható is
Mártiék 56 négyzetméteres lakása csakhamar raktárrá alakult, így el kellett kezdeniük azon gondolkodni, hogy továbblépnek, ezért megnyitották az első olyan hazai ruhaboltot, amely magas nők igényeire specializálódott.
– Nemcsak a lakásban nem fértünk el, hanem előléptetést is kaptam a munkahelyemen, így elérkeztem arra a pontra, amikor már nem lehetett két helyen is maximálisan teljesíteni. Iszonyatosan fáradt voltam abban az időszakban, hiszen szinte csak a munkának éltünk, és minden forintot vissza is forgattunk egyből a webshopba, majd az induló boltba, a Magas Nők Bázisába. Dönteni kellett, és úgy határoztam, hogy a saját márkát választom a biztos jövedelem helyett. Ma már tudom, hogy megérte, és a munkám azóta a hobbim lett. Nagyon büszke vagyok rá, hogy akár több száz kilométert is utaznak a magas hölgyek azért, hogy eljöhessenek a Magas Nők Bázisára.
Márti nemrég az iskolapadba is visszaült, hogy stylist, szín- és stílustanácsadó ismereteit tovább bővítse és divatszabó legyen, amely a későbbi tervek megvalósításához is jó alapként szolgálhat. Akik pedig még nem eredtek az álmaik nyomába, azoknak a következőket tanácsolta:
– Utólag sem bántam meg a karrierváltást, és mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg azt, amiben ki tud teljesedni és energiával tölti fel a mindennapokban!
Nyitókép: Nerpel Nikoletta.
