Nem csak a mai nők vállalkozó szelleműek. Az elmúlt évszázadokban is éltek olyanok, akik szakmai sikereket tudtak elérni akkor, amikor nőként érvényesülni igazán nehéz volt. Az első napház feltalálójával, Telkes Máriával induló sorozatunkban olyan nőket mutatunk be, akik tehetségükkel, szorgalmukkal, kitartásukkal kiemelkedő teljesítményeket értek el.
1948-ban még kevesen tudták a világon, hogy a napenergiájával akár lakóházakat is lehet fűteni, pedig az emberiséget már régen foglalkoztatta a kérdés, hogyan hasznosíthatná fel a nap melegét. Az Amerikában élő Anthony Némethy és családja elmondhatta magáról, hogy elsőként lakhatott „napházban”, mégpedig azért, mert rokonuk volt egy neves feltaláló, fizikus, Telkes Mária.
Az a Telkes Mária, akit az Egyesült Államokban már 1934-ben a 11 legsikeresebb nő között tartottak számon, és akiről a múlt század ötvenes éveiben az a történet terjed el, hogy leleményességével megmentette Kaliforniában egy hóban rekedt vonat utasait. Mindössze azt tette, hogy nyitva tartatta az ablakokat, hogy a szénmonoxid-mérgezést megelőzze.
A történet Budapesten kezdődött, amikor 1900-ban egy jómódú polgárcsaládban megszületett Mária. Fiatal korát is ebben a városban töltötte, itt végezte tanulmányait is. 1920-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakon szerzett diplomát, majd négy évvel doktorált fizikai kémia tudományából.
Nagybátyja, aki az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben magyar konzul volt, 1924-ben Budapestre látogatott. Ez a látogatás sorsfordító volt a fiatal diplomás számára, mert nagybátyja felajánlotta segítségét, ha kiköltözik az Egyesült Államokba. Így még ebben az évben elhelyezkedett a clevelandi klinika biofizikai laboratóriumában.
A lehetőségek hazájában gyorsan érvényesült. Másfél év múlva már ennek az osztálynak a vezetőjeként komoly biofizikai kutatásokat végzett. Bár jelentős tudományos eredményeket ért el az agysejtek sugárzása területén, mégsem ezekkel írta be nevét az amerikai tudományos életben, hanem azokkal a találmányaival, amikért második hazájában „a nap királynőjének” nevezték.
A napenergia felhasználása éppen ebben az időben kezdte intenzíven foglalkoztatni a tudományos életet. Mária ezekben a kísérletekben vett részt 1939-től olyan sikerrel, hogy amikor az USA belépett a 2. világháborúba, az ő feladata volt egy olyan berendezés tervezése, amellyel az amerikai pilóták a napenergia felhasználásával a tengervizet sótalanítani tudták, ha a tengerbe zuhantak. Ez a könnyű, kis helyet elfoglaló hordozható lepárló a katonák alapfelszerelésévé vált.
A háború után is a napenergia felhasználásával foglalkozott.
Megtervezte a híres „napházat”, amivel jócskán megelőzte a korát. Az első kísérleti napház, amelynek teljes fűtőrendszerét Telkes Mária tervezte, Doverben épült fel. Ezt még öt épület követett Amerikában, mindez egy magánszemély támogatásából.
Az épület déli oldalát óriási, három méter magas üveglapok határolták. Utóbbiak összegyűjtötték a Nap hőjét, amit aztán a falba rejtett, hatalmas, fekete falú tartályok körül keringettek. A tartályokban pedig nem víz, hanem glaubersó volt. A nap hőjét kémiai úton tárolták a glauber só segítségével.
Befűt a kémia
A glaubersó a nátrium kénsavval alkotott sója, vagyis nátrium-szulfát. Ez a vegyület 32 és 33 Celsius-fok környékén olvad meg, és miközben folyékony halmazállapotúvá válik, a hőt nemcsak elnyeli, hanem hosszú időn keresztül, akár tíz napon át is képes tárolni. Ha a levegő mégis hűlni kezd, a glaubersó – a felvett hő fokozatos leadása mellett – lassan visszakristályosodik, és újra használható.
Az első ház az 1948-as kemény doveri télben hidegnek bizonyult, hiányzott a kiegészítő fűtés. A rendszer azonban így is jelentős volt, mert ennek a mintájára készültek aztán az országban napenergiával fűtött házak. Életének további részében is a napenergia hasznosításával foglalkozott. Még ma is használják a napkemencének nevezett szolártűzhelyét, amit azokra helyekre tervezett, ahol a napsütéses órák száma jelentős.
Mária 90 éves koráig dolgozott, és egyik szabadalmat a másik után adta be, számos nemzetközi kitüntetést kapott. Bár az USA-ban elismerték, tisztelték, szerették, Magyarországon munkásságát nem értékelték, nevét alig ismerték. 95 évesen hazalátogatott Magyarországra, hogy még egyszer lássa hazáját, szülővárosát, Budapestet. Itt érte a halál, ahonnan pályája elindult.
Szerző: Sz. Banadics Éva.
Fotó: Wikipédia
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
