Segítő történetek: Blanka, akinek elege lett a morgásából

Mit csinál egy szupervízor és milyen esetekben tud segíteni? Molnár Adrienn segítő történeteiben sokan magunkra ismerhetünk. Blanka története és a megoldás a problémájára talán nektek is hasznos lehet.

“Na, hát ilyen az én formám…” – érkeztünk meg Blanka egyik jellegzetes önmarcangoló mondatához valamelyik története tanulságaként.

A 40 körüli Blanka egy kamaszfiú és egy kislány édesanyja. Két gyerek, két házasság. Munkahelye elviselhető, bár nem “tökéletes”. Anyagilag stabil a család, a második férjével kiegyensúlyozott a kapcsolata, mégsem stimmelt valami, mindig morognia kellett. Nem érezte az egyensúlyt életében, sok volt anyának, társnak, szakembernek és önmagának lenni. Változtatni akart rossz szokásain (pl. állandó facebookozás), és eljátszott a gondolattal, hogy munkahelyet cserél. Ezekkel a témákkal keresett meg.

Öt alkalmas szupervízió alapú coaching-ot ajánlottam, ahol a szakmai,- és a magánéleti kérdésekkel egyaránt tudunk foglalkozni. Az öt alkalom elég arra, hogy beindítsunk folyamatokat, de előfordul, hogy érdemes tovább dolgozni.

Az első két ülésen Blanka sok személyes történetet mesélt. Szinte mind arról szólt, hogy miért elégedetlen önmagával, a helyzetével, a családtagokkal, a munkahelyével vagy a kollégákkal. Közben előbukkantak eltemetett vágyak, álmok, ötletek. Milyen jó is ezeket hallani… és mennyire várják, hogy valaki észrevegye őket.

Dolgoztunk az erősségeivel, a fejlesztendő területekkel, elemeztünk viselkedési mintákat és szabadjára engedtük az álmokat is. Kis blokkokban tanítottam modern pszichológiai elméleteket, mely kapcsolódott aktuális témánkhoz. Szépen haladtunk az önértékelés erősödésében, a tisztánlátásban, de az elégedetlenkedés makacsul tartotta magát.

“Nem igaz, hogy megint…” “Miért pont…?”- ismerte fel saját jellegzetes mondatait. 

 A harmadik alkalom után a pozitív pszichológia egyik bizonyított módszerét adtam házi feladatnak, a hálanapló írást. És jött az első áttörés. A negyedik találkozáson célok és tervek kristályosodtak ki, a “várt puffogás” elhalkult. Utána nagyobb szünetet kellett tartanunk, mert mindketten nyaralni mentünk.

Visszatérve kíváncsian ültem le Blankával szembe. Mi történt egy hónap alatt?

Döbbenet, magától folytatta a hálanaplót, mert élvezte! Alig hittem el, mint akit kicseréltek. Lekerült a sötéten látó szemüveg. Elkezdett sportolni, beiratkozott egy nyelvtanfolyamra és vettek egy nyaralót.:) Mit is mondhatnék? Mire elég öt alkalom?

“A szupervízió és a coaching nem terápia, csak terápiás hozadéka van”- hangzott el számtalanszor képzéseinken.

“Csak”- mondom én.

 

Ha neked is elkél a segítség, Molnár Adrienn szupervízort itt tudod elérni.

Vélemény, hozzászólás?