Seed bonbon - női váltó

Éreztem, hogy valami mást szeretnék csinálni

Évekig dolgozott újságíróként, de már egy ideje érlelődött benne a gondolat, hogy jó lenne valami mást csinálni. Valamit, amiért lehet lelkesedni, aminek köze van a környezettudatos élethez. Ekkor jöttek a bombonok, amelyekből új élet fakad.

Bonbon, de nem ehető. Színes, eredeti és kreatív. Elsőre ez a benyomásunk a Seed Bonbonokról, de ennél is többről szólnak ezek a kis színes “galacsinok”.

– Magbonbonnak neveztem el őket. Sok kísérletezés után találtam ki, hogy a formák bonbonokra hasonlítsanak. De csak a formájukban emlékeztetnek édességre, valójában ezek irodai papírhulladékból készülnek és vetőmagokat tartalmaznak, fűszernövényeket, virágokat. Az ötletet az adta, hogy az irodai papírt újra lehet hasznosítani és egy új élet sarjad ki belőlük. El lehet őket ültetni és kikelnek belőle a magok.

Hagara-Nagy Nóra közel tíz évig volt újságíró, s noha már akkor is főként környezettudatos témákkal foglalkozott, nem érezte magát jól a bőrében.

Seed bonbonok

– Nagyon sokszor azt éreztem, hogy szeretnék valahova tartozni és szakmailag fejlődni, de szinte mindig csak külsősként dolgoztam, így ez akadályozva volt. Amikor pedig főszerkesztője lettem egy zöld életmód-üzleti magazinnak, ott meg nem volt meg az az igazi szerkesztőség, inkább csak külsősök. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, de hiába a jó téma, hiányzott a szellemi közösség.

Engem mindig újabb és újabb dolgok érdekelnek, szeretek újat tanulni, képben lenni, gyorsan reagálni helyzetekre. Elkezdtem gondolkodni, milyen kreatív dologba vághatnám  a fejszém.

– Én is sokszor írtam olyan emberekről, akik kiléptek megszokott életükből, váltottak és élték az álmaikat. Például elmentek sajtot készíteni, vagy csokoládét, vagy bármit. Aztán úgy döntöttem, hogy megérett az idő arra, hogy én is váltsak, már nagyon éreztem, hogy valami mást szeretnék. 

Körülbelül fél évig folyamatosan azon gondolkodott, mi lehetne az, amit szívvel-lélekkel tudna csinálni, sokáig, nem csak fellángolással. Annyi volt biztos a kezdetekben, hogy környezettudatos termékkel szeretne foglalkozni, de hogy mivel pontosan, még időbe telt kitalálni. Abból indult ki, hogy milyen termékeket szeretnek az emberek, mitől jönnek lázba és ezek közül mi az, ami neki is tetszik.

– Magyar szakosként végeztem, grafomán vagyok, eléggé vonzódom a papírhoz mint anyaghoz, ez volt az első biztos pont. Láttam egyszer egy japán újságot, ami olyan papírra volt nyomtatva, amiben magok voltak és ha elolvasták, akkor elég volt “elültetni” és az újságpapír lapjaiból kikeltek a magok. Ez nagyon tetszett.

Ez indította el azt  a kreatív folyamatot, amiből végül az első termékek születtek. Nóra számára a növénytermesztés nem volt idegen. Elvégzett egy ökogazdálkodási képzést is és gyermekként is magába szívta a gazdálkodás csínját-bínját. Családi házban nőtt fel, kerttel, tehát nem volt idegen számára a növényekkel való foglalkozás. Elkezdett hát kísérletezgetni és szép lassan letisztult a bonbon mai formája.

– A fenntarthatóság iránti elkötelezettségem természetesen a kézműves termékeimnél is meghatározó szerepet tölt be, olyannyira, hogy az általam készített magpapírok, magbonbonok és magbombák irodai papírhulladékból készülnek, kíméletes, környezetbarát eljárással.Termékeimben egyesül a növények és a környezet iránti szeretet, a kreatvitás és a folytonos megújulás, fejlődés iránti igény.

A magokat folyamatosan tesztelte és teszteli most is, ami ki sem kelt, vagy nagyon rossz aránnyal, azt nem használja tovább. Csak olyan magokat, amik nála is túléltek.


A siker azonban nem adta ingyen magát. Fél évig szinte csak a tartalékaiból élt. Amikor már majdnem a végére jutott a félretett pénzének, pár ezer forintja maradt csak a számláján, megérett a munkája gyümölcse és beindult az üzlet.

– Szinte az összes pénzemet felétem. Akkor már el voltam keseredve, hogy mi lesz így, októberben elkezdtek jönni  a rendelések. És onnantól indult be a vállalkozás, azóta biztos bevéltelre számíthatok. Az első időszakban az anyagi kiszámíthatatlanság nagyon nehéz volt, mert kölcsönkérni nem akartam. Már álláshirdetéseket nézegettem, de aztán arra jutottam, hogy ha csak mellékesen csinálom ezt, akkor soha nem lesz belőle semmi.

Nóra elhivatottsága úgy tűnik a sikere kulcsa lett, ma egy irodát bérel, az interjút is ebben a műhelyként is funkcionáló kis lakásban készítjük, ahova ma a kisfiát is magával hozta, aki épp beteg, vagyis nem mehetett iskolába. Jövőre nagy szabású tervei vannak, külföldi piacok felé nyitna. A termékeit egyre jobban kedvelik itthon, tavaly az Ozone Zöld-Díj aranyérmét is elnyerte. Nóra ma még minden egyes bonbont saját maga készít kézzel, de talán hamarosan segítségre is szüksége lesz.

Fotók: Németh Péter és Aniko Molnar Photography

Vélemény, hozzászólás?