Rohangálás az ajándékok után örök lelkiismeret furdalással, hogy talán mégsem ez lesz a gyereknek, a nagyinak, a tesónak az igazi. Sorban állás a zöldségesnél, a hentesnél, a halasnál a piacon (minimum másfél óra), tülekedés, gyerekeseknél éjszakai ajándékcsomagolás, expressz halászlé főzés és ami még ezzel jár. Édes karácsony. A négy gyermekes Merát Anikó úgy döntött, hogy ő ezt köszöni szépen nem kéri. Kiszáll. Meg is írta, hogy miért.
Vannak hagyományok, amiket nem érdemes folytatni. Ilyen például, hogy a háziasszony kötelező programja karácsonykor a teljes kimerülésig végzett házimunka, és még egyéb stressz minden családtagnak, rohangálás, mert MINDENT be kell szerezni, hogy milyen lesz a fa, és hogy tesszük be, és összegabalyodott az égősor, karácsonyi hajsza, és de sok dolgom van még… Na ne! Miért is? Valóban ez lenne az ünnep? Ugye nem. Rohanás és túlterhelés van éppen elég hétköznap is mindannyiunknak, a gyerekeknek is, így eléggé ellentmondásos, hogy egy ünnep kedvéért mindezt fokozni kezdjük.
Úgyhogy én úgy döntöttem, hogy erről határozottan és egészen könnyen lemondok, sőt lemondunk családilag az összes túlzásról, tökéletesség hajszolásról. Nem lesz sem hatfogásos vacsora, sem nagytakarítás, sem csilli-villi.
Tervezni mindig kell, mivel sokan vagyunk, így a karácsonyt is, és az előre tervezés egyben biztosíthatja azt is, hogy az ünnep olyan legyen, amilyennek mi szeretnénk. Nyugodt. Persze lesz ajándék, és hogy az se legyen plusz teher, már jóval előre megvesszük, így decemberben már nem sok dolgunk marad.
Minden mértékkel, kényelmesen. Az ajándék is. Lesz végre pár szabadnap, szünet, amikor leereszthetünk, együtt lehetünk, és nagyon ránk fér a pihenés már. Nem gondolom, hogy mindenféle álprogramoktól, hatásos díszkivilágítástól, pluszmunkáktól szebb vagy jobb vagy kellemesebb lesz az ünnep.
Főzni mindig kell, nyilván karácsonykor is fogunk, de többet nem, mivel nem akarunk többet enni, és a kilók sem hiányoznak. Ráadásul megyünk vendégségbe is, úgyhogy inkább kevesebbre van szükség. Karácsonykor nálunk olyan ebéd lesz, mint máskor, amit lehetőleg mindenki megeszik. A gyerekeket amúgy nem is nagyon érdekli, mert izgatottak, teljesen felesleges ezen rugózni, hogy különleges étel legyen, mert észre sem vennék. Idei menü: meggyleves, rablóhús, krumplipüré, nekünk töltöttkáposzta (vega). Ezt szeretik, gyors is (nekünk), illetve előre bekészíthető.
Aprósütiket sütök, mert az engem szórakoztat, sőt kikapcsol, meditáció számomra, és mivel most van pár szabadnap, alig várom, hogy süthessek, kipróbálhassak új recepteket. Ezt napokkal előbb elkezdem, ahogy van idő, kedv, és karácsonyra szép süteményestálat tudunk kitenni, és vendégségbe is viszünk belőle, nagyon jó ajándék. De ha nem szeretnék sütni, simán vennék a boltban, mondjuk jégkrémet. Takarítani is mindig kell, úgyhogy most is fenntartjuk a rendet, amennyire lehetséges, és tutira nem állok neki ablakot mosni. Ki nézi az ablakot karácsonykor?
És kit érdekel, ha egy kicsit ferde a fa és nem a legújabb trend szerint díszített? Van pár díszünk, a többit csináljuk, szárított narancs, mézeskalács, kell némi szaloncukor és habkarika, és a gyerekek is készítenek díszt mindenféléből. És azt ugye nem is kell elmagyaráznom, hogy nem egyedül az én dolgom az összes készülődéssel járó munka.
Vannak saját hagyományaink. A mézeskalácsot a gyerekekkel együtt készítjük, ők díszítik, és aztán meg is eszik, pár darabot azért megmentünk a fára. Advent első hetében feldíszítettük a lakást, megcsináltuk együtt a koszorút, és minden vacsoránál szertartása van annak, hogy ki gyújtja meg és fújja el a gyertyákat. Az esti mese idején előkerülnek az aktuális történetek, ami segíti a hangolódást és az ünnepvárást. Pár nappal előtte együtt kiválasztjuk a fát és hazavisszük. Jó kis közös kaland a hidegben. Nekünk ennyi elég.
És ami marad: sok együtt töltött idő, nyugalom, jó hangulat, pihenés. Ez a visszahúzódás, befelé fordulás időszaka is, amikor körülnézhetünk önmagunkban, félretehetjük a mindennapok gondjait egy rövid időre. A fény így tud megszületni bennünk, csak ha időt engedünk neki, magunknak, egymásnak. Ha nem akarunk elfutni ez elől, választhatjuk ezt is.
Belső fotók: Merát Anikó
Kiemelt kép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
