Négy év alatt körbeutaztuk a világot

Körbebiciklizni a világot. Zárug Zita és férje 46 országba jutott el így, és közben elképesztő kalandokat éltek át. Hazatérésük után előadásokon mesélték el másoknak, hogy mit tanultak az útból, miért volt számukra hasznos, és azt is, hogyan lehetséges  havonta egy minimálbérből utazni. Zita megalapította a Szépköznapokat és most life&business coachként tanít meg másokat arra, hogy miként lehet a maga teljességében megélni az életet.

Hittanárként végeztem az egyetemen, de fogalmam sem volt, hogy pontosan mit szeretnék kezdeni az életemmel. Egyet tudtam: utazni szeretnék, messze, távoli tájakra, de azt is tudtam, hogy ez kb. egyenlő a lehetetlennel: drága is, meg nőként utazni veszélyes, ezért soha nem fogom látni azokat a tájakat, amiket gyerekként a David Attenborough-féle filmekben láthattam a TV-ben.

Úgyhogy újra fogalmaztam a vágyaimat, és kitaláltam, hogy legyen egy Európán keresztüli út, stoppolva – gyalogosan és a végén legyen tenger, ahova belemerítem a lábam, és ha ez meg lesz, akkor boldog leszek! Ebből lett 2010-ben a Párizs érintésével lestoppolt táv a Pireneusok lábához, és a több, mint 800 km-es zarándokút Santiago de Compostellába, és tovább, Muxiáig majd Fisterraig, itt tengerben láblógatás és teljes boldogság! Megvalósult egy álom, teljesebb embernek éreztem magam.

Ahogy a mesében is lenni szokott, találkoztam a jövendőbeli férjemmel, Harkányi Árpáddal.

Ketten összeadtuk már azt a mennyiségű vágyat, őrültséget és lendületet, ami kibillentett minket egy nagy kaland felé: körbeutaztuk a világot két fekvőkerékpáron, nászútként. Egy héttel az esküvő után indultunk. 46 országban jártunk és több, mint 4 évig tartott az út.

Eközben egyszer sem jöttünk haza rokon látogatni, vagy pihenni, sőt, az utazásunk költségeinek oroszlánrészét is útközben kellett megkeressük. Így lettünk autodidakta digitális nomádok, hazaérkezésünk óta meg sikeres vállalkozók – bár férjemnek „rendes” állása is van, amit nagyon szeret.

fekvokerekparon-utaztuk-korbe-ujrakezdes-noivalto

Nehéz pár mondatban összefoglalni önmagam ebben a történetben. Honnan és hová fejlődtem? Miért kellett ez az egész utazás? Mire volt ez jó? Mit tanultam belőle? Mit tudok ebből kamatoztatni? És hogy lehet itthon letelepedni 4 év szabad élet után? „Biztos jobb volt máshol, nem?”

Hát naná, hogy remek volt egy kókuszszigeten élni a Karib-tengeren, elvegyülni a helyiek között Hawaii-n, vulkánokat mászni Indonéziában, bejárni Közép-Ázsiát. Bár a teljes képhez azok az élmények is hozzá tartoznak, amikor meglátogattunk egy Rohigya menekülttábort Bangladesben, majd később Las Vegas híres stripjén ámuldoztunk a csillogáson. Vagy amikor 5 csillagos hotelben aludtunk egy ajándék éjszakát Indiában (és sírva ettük fel a sajttálat a reggelinél, mert akkor már fél éve nem ettünk sajtot), vagy amikor a falra akasztott bilincsek meg gumibotok alatt aludtunk a matracainkon egy rendőrállomáson Mexikóban. Arról is mesélhetek, amikor lélegzet- elállva vártuk, hogy a köd felszálljon és megpillanthassuk a fenséges Machu Picchut Peruban, de az is hozzátartozik a képhez, hogy 3 hónapig küzdöttünk a rühességgel Délkelet Ázsiában.

kerékpárral átutazni a világot - nőiváltó

Persze ha utazásról van szó, akkor a legtöbb embernek az a kép és a fejében, hogy egy kényelmes hotelben alszik és a tengerparton lazul, de mindenképp valami kellemes és jó helyen. Ami minél messzebb van, annál jobb. Hogy biztos jobb volt-e máshol? Nem, nem feltétlenül.

Egy kedvenc Franz Werfel idézetem szerint “Minden hely ugyanannyit ér, mert mindenütt magunkban visszük az egész külső világot”. Ha ott alapvetően boldog tudtam lenni, akkor itthon is azt tudok lenni.

Ennek a kulcsát magamban találtam meg, és abban, hogy hogyan viszonyulok a mindennapjaimhoz. Ebből született meg a Szépköznapok brandem, és hazaérkezésünk óta szabad lelkű coachként dolgozom. Hiszem, hogy széppé lehet tenni a hétköznapokat, és a vágyainkat jól kezelve megtalálni a boldogságot minden nap, a szürke hétköznapokon is. Az én szupererőm ebben rejlik: annyi fent és lent, annyi hamis és szép között lavíroztunk a férjemmel ez alatt a 4 éves világutazás alatt, ezt igyekszem megmutatni az ügyfeleimnek is.

Ez az új ösvény – a life coaching – kitaposta nekem az utat egy időre. Ebben a szakmában megtaláltam önmagamat, kiteljesedhettem. Emberekkel foglalkozhatok, segítő céllal, megadom a keretet a fejlődésnek és a kibontakozásnak.

Van ennél szebb, mint látni, hogy egy másik személy előrébb lép a segítségemmel megteremtett térben és időben? Mert én csak a kereteket, a teret biztosítom: a fejlődést, az előrelépést az ügyfél teszi meg, ezt ő hozza magával.


Több más vonalon is kiteljesülhettünk, van pár közös projektünk a férjemmel és másokkal. 150+ motivációs – mesélős – élménybeszámolós előadást tartottunk már szerte az országban és Európán belül is több országban, különböző közösségeknek és cégeknek. Kiadtunk egy nagyon sikeres könyvet, „Hogyan utazzuk be a világot napi 3533 forintból” címmel, és bejártuk az országot egy könyvbemutató road-show-val. Férjem, Árpi beszállt az Utazómajomba, és itt született meg az utazásunk alatt elkezdett naptársorozat egy új verziója, az Utazómajom naptársorozat, aminek az az extrája, hogy előre be vannak jelölve a naptárba azok az időszakok, amikor a legkevesebb szabadságból a legtöbbet lehet utazni.

Kocsis Dórával pedig kidolgoztunk egy workshopot, ahol különleges szempontok alapján készülünk fel a boldog, fenntartható és költséghatékony utazásra a résztvevőkkel. Újabb könyvek kiadása van tervben, és készítem a saját Szépköznapok workshopomat, ahol gyakorlati szempontok mentén haladunk majd a kiteljesedni vágyókkal.

Rengeteg lendület van bennünk és sok örömöt találunk ebben az itthon-utazó életformában. Hiszen ez most olyan nekünk, mintha itthon, egy helyben lakva utaznánk.

Életünk legnagyobb kalandjáról még nem is meséltem: megszületett kislányunk, Luca Mária, akit már meg is reptettünk Szkopjéba és vissza, és itthon is mentünk vele mindenhova Magyarországon belül. Az utazás szeretete – gondolom nem kérdés – megmaradt, és szeretnénk majd egyszer egy olyan könyvet is kiadni, aminek az lesz a címe: „Hogyan utazzuk be a világot gyerekekkel?”

Fotók: Zárug Zita

Vélemény, hozzászólás?