Visszaváltás a karrierben: dolgozz kevesebbet, élj többet!

Előfordul, hogy valakinek elege lesz a mások által irigyelt, magas keresettel, utazással járó álommelóból, és vált. Nem csak munkahelyet, de pozíciót is: egyet vagy akár többet is lép – lefelé. A dowhshifting vagy visszaváltás itthon is létezik. Miért alakul ki? Kik és hogyan próbálnak váltani?

A vállalati állásokban dolgozók számára nem idegen ez a szólista: jó fizetés, juttatások, javak, presztízs, ranglétra, előléptetés, bónusz. Ugyanakkor ezek is ismerősen csengenek: hajtás, túlóra, mókuskerék, stressz, könyöklés, kiégés. Jó pár év igahúzás után pedig akár reflux és ideges szívpanaszok. Ha pedig mérlegelik a kettőt, nincs mindig egyensúly, és az utóbbi évtizedekben egyre többen fel is tették a kérdést a nyugati kultúrákban szerte a világban: megéri ez nekem? Aki ezt kérdezi, annak általában bűntudata van: apukák, akik már nemcsak az osztályfőnök nevét nem tudják, de azt se, hogy hányadikos a gyerek. Anyukák, akik este meseolvasáskor előbb dőlnek ki és alszanak el, mint a gyerekek.

A döntéshozók, felelős vezetők köréből indult és rájuk fókuszáló sabbatical leave, azaz hosszúra nyújtott szabadság, mint munkaerőmegtartó elem is ennek a felismerésnek köszönheti létjogosultságát. De míg ez a feltöltődési forma ideiglenes, és a munka kipihenését, majd újult erővel való felvételét célozza, addig

a visszaváltás (downshifting) véglegesebb kiszakadást jelent a mókuskerékből mind a fizetést, mind a szakmai előmenetelt tekintve.

Mi sem mutatja jobban a visszaváltás jelenségének létezését, mint egy USA-beli felmérés adatai, melyek szerint a munkavállalók 48 százaléka az utóbbi 5 évben visszakapcsolt a munkában: csökkentette munkaidejét, visszautasított egy előléptetést vagy szakmai céljaiból vett vissza. Nem külső kényszer hatására, hanem saját akaratából. Hasonló eredményt mutat egy, a britek szokásaira fókuszáló felmérés is, mely szerint minden negyedik dolgozó visszaváltásról számolt be.

A visszaváltás nem keverendő össze a munkakerüléssel és a lógással, szóval, ha vágyat érzünk visszavenni a sebességből, ne szégyenkezzünk!

A visszaváltás, mint munkavállalói döntés azokra vonatkozik, akik már elértek valamit: karriert, jó fizetést, felelős pozícióban dolgoznak hosszú évek óta, de élethelyzetük vagy személyiségük, esetleg életcéljaik változása nyomán felismerik, hogy szeretnének több minőségi időt a családjukkal, a hobbijukkal vagy egyszerűen szeretnének többet pihenni.

Korábban ez a jelenség inkább a nyugdíjhoz közelítő munkaerő körében volt jellemző, de mára, az aktív kor meghosszabbodásával a fiatal középkorúakat, de akár a harmincasokat is érinti.

A visszaváltásnak vannak fokozatai: visszatehetjük a sebességváltót négyesbe az autópályán, azzal, hogy közelebbi munkahelyet keresünk, akár kevesebb bérért, de cserébe megspóroljuk az ingázást, utazást és több szabadidőhöz jutunk. Egy stresszes tanácsadó cégtől átülhet valaki ügyféloldalra, alacsonyabb pozícióba, vagy vállalhat részmunkaidőt az eddigi teljes állás helyett. Vállalkozásba foghat vagy megpróbálhat megélni a hobbijából. De egészen odáig terjedhet a váltás, hogy csak alkalmi munkákat vállal az ember, és a fennmaradó (rengeteg!) időben egy hátizsákkal a világot járja egymagában és teljesen hátat fordít a fogyasztói társadalomnak. Minél drasztikusabban vált vissza valaki, annál inkább életmódot is vált: bejön a képbe a simple life, slow life, vagyis a sallangmentesebb élet, kevesebb fogyasztással, akár lakóhelyváltással. A visszaváltók egy részének fontos a fogyasztás csökkentése, ahogyan az ökológiai lábnyom redukálása is.

Az Escape the city közösségi oldalon található történetek változatosak. Nézzük néhány példát! Jonathan könyvelőként húzta az igát egy nagy multinál, most a tenger mellett lakik, dizájnos bútorokat készít és munka után szörföl. Yannick befektetési banknál volt menedzser, de egy december 24-i napon, a munkahelyén besokallt. Önálló vállalkozást indított. Emily pénzügyi tanácsadóként dolgozott, most szintén magánzó: gyermekkönyvek kiadásával foglalkozik. Tom informatikusként szakadt ki a mókuskerékből, negyedik éve a világot járja kerékpáron, élményeiről útikönyvet és dokumentumfilmet készít.

Két dolgot kell elfogadni, ha visszaváltunk. Egyrészt csökken a jövedelmünk, másrészt, és ez a szubjektív szempont, ítélkezni fognak felettünk. Ha a lassítás mellett döntünk, a szükségleteinket és nem a vágyainkat kell követnünk, megváltozik az életstílusunk, mert a visszaváltás kevesebb jövedelmet jelent az élet élvezete és a több szabadidő mellett.

Hogyan kezdjünk hozzá? A külvilág nagy része kudarcnak címkézi a visszaváltást, te ne tedd!

Ha szóba kerül a visszaváltás, az azt jelenti, hogy felismerjük, hogy elegünk van egy életstílusból, amely mellett korábban letettük a voksunkat. Ha eljutunk eddig, fel kell mérnünk az szükségleteinket.

Miért választottam a mostani életmódom, milyen előnyökért és azokkal élek-e? Egy példa: a belváros közelsége motiváló volt számomra, amikor drága környékre költöztem. De vajon bemegyek-e a városba egyáltalán? Mi tart benne a jelenlegi életemben, és meddig? Hitel, gyerek, beteg szülők – mindezek olyan objektív tényezők, melyek mellől nehezebb visszaváltani.

Ha mindezeket átgondoltuk és továbbra is kacérkodunk a gondolattal, akkor érdemes tenni egy pár hónapos próbát.

Ilyenkor célszerű monitorozni a kiadásokat, mind az összetételük, mind a nagyságuk szerint és megbecsülni, hogyan élnénk kevesebb pénzből. Ha pedig nekivágunk a keresgélésnek, mindenképpen át kell szabnunk az életrajzunkat és a motivációs levelünket. Ne higgyék azt, hogy fáradtak, alulmotiváltak vagyunk és nem akarunk dolgozni. a pályázati anyagunk azt tükrözze, hogy már bizonyítottunk és tudunk dolgozni. Ha váltani akarunk, azokat a szervezeteket, vállalatokat érdemes megkeresni, ahol nyitottak a részmunkára, rugalmas munkára.

Ha Hayley Mill szavaival élve úgy döntünk, hogy egy fokot lejjebb lépünk vagy akár teljesen lemászunk a ranglétráról, motivációt jelenthet a Downshifting Britain kutatásieredménye, melyek szerint a brit visszaváltók felének hiányzik a pénz, de mindössze öt százaléka vall úgy, hogy kevésbé boldog, mint a visszaváltás előtt.

Vélemény, hozzászólás?