Hajdu Lilla

Munka négy gyerek mellett: csukd be a szemed és csináld!

Hajdu Lilla hét év otthonlét után, négy gyerek mellett kezdett el újra dolgozni. Ráadásul nem is a régi munkahelyén, hanem egy teljesen új cégnél. Milyen családi, anyagi és munkahelyi háttér kell ehhez? Hogyan lehet nem beleőrülni a gyereknevelésbe és a munkába? Ezekről beszélgettünk.

“Becsuktam a szemem és elindultam. Elkezdtem angolra járni, amitől jobban éreztem magam, mert elkezdtem használni az agyam. Valamit úgy is csinálni kell, valaminek történnie kell, vissza kell mennem dolgozni ide vagy oda. Be kell csukni a szemedet és csinálni kell” – meséli Hajdu Lilla, aki hét év otthonlét és négy gyerek mellett tért vissza a munka világába. Ráadásul nem a korábbi, 30 éves korában a szülés miatt otthagyott munkahelyére, hanem egy teljes újba.

A gyerek vagy sokgyerek melletti munkavállalás az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kap. A négygyerekes nők munkavállalása pedig az elmúlt hetekben bejelentett kormányzati intézkedések miatt lett beszédtéma. A KSH adatai szerint ma Magyarországon 37 ezer család nevel négy vagy több gyereket. Körülbelül 25 százalék dolgozik bejelentett munkaviszonyban, a többség nem főállásban, inkább 6 órás vagy atipikus foglalkoztatási formában.

A részmunkaidő ugyanakkor nem egy elterjedt foglalkoztatási forma Magyarországon. A munkavállalók mindössze 4 százaléka dolgozik így, szemben a nyugat európai országok 30-40 százalékával. A részmunkaidőről nincs egységes álláspontja a szakembereknek: kisgyerekeseknek egyrészt előnyös, mert munka mellett el tudják látni az anyai teendőiket, ugyanakkor kevésbé szabályozott, mint a nyolcórás állás. Ezért gyakrabban csúszik át a túlórák miatt egy teljes állásba, miközben a fizetés kevesebb – mutat rá egy friss tanulmány

Hajdu Lilla vezető beosztásban dolgozó férjével egy hétévest, két óvodáskorú ikerpárt és egy bölcsődést nevelnek. Szeptember óta dolgozik hatórás munkaviszonyban, mivel számára fontos, hogy a törzsidő 9-15 óra között legyen, hiszen csak így tudja hozni és vinni a gyerekeit az iskolából, óvodából és bölcsődéből. Persze nem csak a munkaidő a legfontosabb számára mint dolgozó anya, hanem, hogy a munkáltató elég rugalmas is legyen, ha bármi probléma, betegség közbejön, és megbízzon benne. “Elfogadják, hogy neked vannak gyerekeid, bármikor beüthet a krach, de ez nem okoz problémát. Megpróbálom megoldani és nem élek vissza ezzel a bizalommal. Az adok-kapok elv jól működjön” – mondja, hozzátéve, hogy tavaly szeptemberben egy ilyen helyre tudott elmenni dolgozni, és ezért nagyon hálás.

Megfulladtam volna

Lilla ugyanis most lakhelyéhez közel, egy Pomázhoz közeli 15 fős cégnél dolgozik, kvázi mindenesként. Ahogy fogalmazott, egy ekkora cégnél mindenki csinál mindent, ha kell pénzügyes, hr-es vagy éppen beszerző. Gazdasági főiskolát végzett, az első gyermeke megszületése előtt két multinál is dolgozott. Visszavárták akár hatórás munkába is, de a Budafoki út annyira messze van a lakhelyétől, hogy a napi 3 órás utazás nem fért volna bele. Így a munkakeresés mellett döntött, és mivel ehhez az angol tudását fel kellett frissítenie, tanfolyamra is járt napközben. Ott ismerkedett meg a későbbi főnökével. Ha úgy tetszik, az angol tanár volt a munkaközvetítője.  

Sokakban felmerül a kérdés, hogy négy gyerek mellett miért akar dolgozni, minek vállalt akkor ennyi gyereket, főleg úgy, hogy azon szerencsések közé tartozik, aki anyagilag megtehetné, hogy ne vállaljon munkát és főállású anya legyen.

“Azt éreztem hét év után, hogy megfulladok. Imádom a gyerekeimet, de úgy éreztem, hogy kell valami, amitől újra embernek érezhetem magamat” – mondja hozzátéve, hogy sosem érezte magát főállású anya típusnak, aki önfeláldozóan tud a gyerekeire és nevelésükre koncentrálni.

Persze mindig megkapja a kérdést, hogy miért vállalt akkor négy gyereket. Erre nincs adekvát válasza. Szerinte ez így jött, így adta az élet.

“Lehet, hogy nekem tanulnom kell az élettől türelmet vagy még nagyobb önfeláldozást. Nem tudom”.

Lillának egyébként több tényező miatt könnyebb helyzete van, mint sokan másoknak: egyrészt az anyagi helyzetük miatt megtehetné, hogy ne vállaljon munkát, így nincs rajta az a fajta nyomás, hogy el kell tartania a családját. Igaz, azt többször is hangsúlyozta, már cikinek érezte, hogy nem tud hozzátenni a családi kasszához. Másik szerencséje, hogy a nagyszülők a közelben laknak, és bármikor tudnak segíteni neki. Ezért például szeptember óta a gyerekbetegségek miatt összesen egy napot hiányzott a munkahelyéről. Volt, hogy az egyik nagymamát este 10-kor hívta fel, hogy belázasodott a gyerek, így másnap vigyáznia kellene rá.

Örökös mozgásban

Ettől függetlenül bár a beszélgetésünk során egyszer sem panaszkodott, de az életét az állandó mozgásban levés jellemzi, amit hallgatni is fárasztó. “A reggelem háromnegyed része azzal telik, hogy mindenkit indulásra elkészítek. Magamra negyed órám marad, de büszke vagyok arra, hogy ennyi idő alatt is embert tudok magamból varázsolni”. A férje viszi el az iskolás gyereket, Lillára maradnak az ovisok és a bölcsődés. Majd bemegy hat órát dolgozni, és végül három-fél négy körül átautózza a környéket, hogy felvegye a négy gyereket, és edzésre vagy haza vigye őket. A férje későn, 7 körül ér haza a munkából. “Az néha húzós, van, hogy azt érzem, hogy akkor most mind a négyet kiteszem az utcára és vigyék őket” – viccelődik, de azt hiszem, ez az érzés mindenkinek megvan gyerekszámtól függetlenül. Van egy nap, amikor anyukája segít, és edzésről ő hozza haza a nagylányt.

Egy szikla már megvan

Saját szabadidő? Az csak nagy tervezések után lehetséges. Lilla szerint az énidővel még vannak problémái.

“Amikor visszamentem dolgozni, akkor azt gondoltam, hogy mennyivel jobb lesz ez a helyzet is, mert érnek más impulzusok és a munka lesz az énidőm. Nyilván a  munkahelyemre járok regenerálódni, de ez azért nem elég”.

Végül nővére tanácsára elkezdett ‘sziklákat’ letenni, azaz olyan programokat, időt, ami akkor is az övé, ha esik, ha fúj, vagy ha Armageddon jön. Most heti egyszer, kedd reggel edzésre jár, igaz, ezt sok szervezés előzte meg, hogy legyen aki elvigye a gyerekeket reggel.

Lilla férjével, Bélával

Havonta egyszer barátnős programot is tart, ilyenkor a férje bevállalja mind a négy gyereket, vagy altatás utánra teszik. Mert valami miatt úgy alakult, hogy baráti társaságukban is csupa három- vagy négygyerekes családok vannak. Így igazán megértő mindenki.

Ne a félelem irányítson!

Ahogy sok anya fejében, úgy az övében is megfordult a saját vállalkozás gondolata. Egyik barátnőjével már ki is találtak valamit, de mivel főleg a délutánjaikat vette volna igénybe, átmenetileg lemondtak erről.

A munkahelyről viszont nem tudott lemondani. Mint mondta, “van ez a fejlövés szint, mikor muszáj, hogy ne csak a gyereknevelés legyen a téma”. Hogy miért olyan alacsony szerinte a nagycsaládosok munkavállalási kedve? A külső tényezők (azaz segítség) mellett szerinte az, hogy egyelőre kevés az elfogadó munkahely. Illetve talán a nők félelme. Félnek, hogy mi lesz, ha a gyerek megbetegszik, otthon kell maradniuk és emiatt kirúgják őket. Félnek, hogy mi lesz a nyári szünetben, hogyan fogja kifizetni a sok tábort, mert neki dolgoznia kell.

“Nekem is volt félelmem: hogy hét év után mire leszek jó. Van egy diplomám, de arra sem emlékszem, miből csináltam. Az önbizalmam és önbecsülésem nem volt a helyén. Amikor olyan szinten mélyen vagy, akkor azt mondod, egy életem egy halálom, valami kell. Becsuktam a szemem és elindultam”.

És, hogy szerinte miben más egy anya munkája? Szerinte azóta sokkal hatékonyabban dolgozik, sokkal jobban bírja a stresszt, sokkal könnyebben tud logisztikázni és sokkal könnyebben ránt elő B-terveket. “Érettebb lett a gondolkodásom, sokat tapasztaltam sok gyerekkel, de ez egy gyerekre is igaz lehet” – mondja.

Fotók: Hajdu Lilla saját képei

Vélemény, hozzászólás?