Levél az orvostanhallgatókhoz

Kedves Orvostanhallgatók!

A segítségeteket szeretném kérni! Segítsetek nekem, illetve az ismeretlen lányok ezreinek, a jövőbeli anyukáknak, azoknak, akik még nem is tudják, hogy a következő 15 évben Édesanyák lesznek! Ti akkor lesztek gyakorló orvosok. 

Azért fordulok hozzátok, mert tudom, hogy a jelenlegi gyakorló orvosok nagyon leterheltek, és a nettó 8 perces kivizsgálási időbe az információ átadás már nem, vagy alig fér bele…

16 éves koromig, gimnázium második osztályáig tanultam biológiát, és bár imádtam és jeles voltam belőle, később szembesültem azzal, hogy milyen csekély tudásom van a saját testemről. Persze nem gond, mert autodidakta módon tanultam a legtöbbször, megtudtam, hogy amikor a petesejt kiszabadul a tüszőből, a petefészekből akkor én éppen ovulálok, és ilyenkor emelkedik a testhőmérsékletem! Erről naplót, táblázatot is vezettem. 

Volt szerencsém egy olyan orvossal találkozni, aki megmutatta nekem, hogyan is tegyem. Azt is elárulta, hogy van erre speciális hőmérő, igaz Magyarországon nem lehet kapni, és azt is a lelkemre kötötte, hogy igazán valós eredményt csak úgy tudok kapni, ha reggel a fenekembe teszem azt a hőmérőt.

Sok mindent tanultam a testemről! Egy másik szakember pl. mutatott egy filmet, amely a petesejt útját szemlélteti, azt a csodát, ahogyan az megtermékenyül és beágyazódik. Ő ezt azért mutatta meg, hogy könnyebb legyen elképzelnem, mi történik a testemben, és így vizualizáltam a folyamatot. (Vizualizáció = Teremtő képzelet, szellemi folyamat, amelynek során az ember a képzelőerő segítségével meg tud valósítani előzőleg meghatározott célokat.)

Persze a betegségem miatt is sokat kellett tanulnom.

Úgy éltem két évtizedig, hogy gyűlöltem a női létezésem. Gyűlöltem a havonta, a menstruációval érkező elviselhetetlen fájdalom miatt a testemet és senki sem mondta, hogy ez normális. 20 évig rombolta a testem az endometriózis.

Aztán találtam egy nőgyógyászt, aki megműtött. Ő végre részletesen elmagyarázta, hogy mi történik a testemben. Emlékszem, még egy hatalmas képes albumot is elővett ehhez. (Nem véletlenül választottam őt az utolsó lombikomhoz. Talán láttad már az erről szóló vlogot. Ha nem, akkor itt megnézheted!)

Az elmúlt 15 évben hihetetlen mértékű volt a fejlődés a nőgyógyászat, az IVF kezelés terén, hálás vagyok ezért az orvostudománynak, az orvosoknak. Nekem már nem fáj ha menstruálok, teljes értékű emberként, nőként élem a mindennapjaimat, de az évek alatt elvesztettem azt, amire gyermekkorom óta vágyom. Hogy édesanya legyek. Közben azt látom, sőt tudom, hogy sikerülhetett volna… ha van elég információm.

A kérésem nagyon egyszerű: segítsetek összeállítani egy információs füzetet a női betegségekről, a férfi meddőség tüneteiről és kezeléséről.

Persze a ti tudásotok sokkal nagyobb, lehet, hogy a tanulmányaitok során benneteket is értek olyan hatások, jutottatok olyan információ birtokába, amelyen meglepődtetek, vagy rácsodálkoztatok! Ha van ilyen, azt is osszátok meg velünk, mert e területen járatlanként azt sem tudom igazán, hogy mi az a tudás, ami segíthet!

Mi segíthet abban, hogy termékenységtudatosabban gondolkodjanak a fiatalok? Min múlik ez?

(Termékenység tudatosságnak nevezem azt, amikor a fogamzásgátlástól a hormonok működésén át a babavárás feltételeiről mindent tudok. Mert jogom van hozzá. )

És ezen a ponton talán a pszichológus hallgatóknak is szól ez a levél!

Kérlek Benneteket, hogy ötletesen, akár viccesen írjatok a saját korosztályotokhoz, hogy egy huszonéves is élvezhesse azt! Remélem kapok ehhez adatokat, statisztikákat is hivatalos helyekről, hogy a számok is hatással legyenek rájuk! Hogy elgondolkodjanak azon, szeretnének e édesapák, édesanyák lenni, hogy mit és hogyan terveznek a jövőben!

Tudom, hogy ma már minden megtalálható a neten, bepötyögjük a keresőbe azt a szót, hogy meddőség… és elénk tárul minden. Ömlesztve. Aztán megpróbáljuk a valós információkat kihalászni a valótlan közül. Remélve, hogy jól látjuk, mi a valós és mi nem az. De magamról is tudom, hogy akkor már sokszor késő!

Remélem, a tanulmányaitok mellett lesz erre időtök!

A férjem és köztem ezen a ponton a következő beszélgetés zajlott:

Atti: – nem lesz idejük!

Zita: – Attika, megszülethet ez a kis füzet nyáron is! Akkor nincs suli.

Atti: – Akkor meg az EFOT-on vagy a Szigeten fognak bulizni!

Zita: – Két fesztivál között csak lesz idejük!

Atti: – Vagy majd találkozunk velük az EFOT-on!

Ez a beszélgetés adta a következő ötletet! Mi ezért nem tudunk fizetni, jelenleg biztosan nem, bár lehet, szerzünk addig rá támogatót! Addig azonban beszélek a szervezőkkel! Jó emberek, tuti felajánlanak a szerzőnek jegyet e két fesztiválra, sőt háromra is!

Atti: – Jól motiválsz! – mosolyog.

Zita: – Mindent bevetek!

Atti: – Ezt most tényleg elküldöd így?

Zita: – El bizony!

Vélemény, hozzászólás?