Pataki Zita válasza a petesejt donációval szült anya nyílt levélre

Nyílt levelet írt egy anya Pataki Zitának. Az asszonynak csak petesejt donációval lehetett gyermeke. Az anya arra kérte levelében Zitát, hogy segítsen másokkal megértetni azt, hogy azok a nők, akik külföldre mennek, mert csak így születhet gyermekük, nem petesejt turisták. Egy erről szóló filmben, amelyben Zitát is megkérdezték, a felvezetőben és a riportban többször is  elhangzott – nem Zitától – a petesejt turizmus kifejezés.

Kedves Anyuka!

A szerkesztő szavaiért nem vállalok felelősséget, a sajátomért igen.

Egyébként szinte minden szavaddal egyetértek. Pontosan így gondolkodom én is. De, és ez nagyon fontos: ha valaki engem kérdez, hogy miért nem választom ezt, akkor mindig őszinte leszek vele. Megtisztel a kérdésével, nyilván az én véleményemre kíváncsi valamiért. (Én is meghallgatom másét. Van barátnőm, aki örökbefogadott, van, aki a donációval élt. Meghallgattam őket és el is fogadom maximálisan a véleményüket, döntésüket!)

20 éven át a saját testem becsapott és szenvedtem miatta. 20 éven át egy orvos sem tudott segíteni. Értetlenül álltak a jelenség előtt… 20 év kellett, mire végre valaki megműtött és már nem fáj, nem ájulok el, nem kakilok be, vagy éppen nem pisilek be (igen, ez a két utolsó is megtörtént velem, szerencsére nem nyilvánosan, hanem otthon) amikor menstruálok.

A betegségem 4 műtét után nem tért vissza, hálás vagyok ezért! Egy dologra azonban megtanított az endometriózis: a sejt él, élni akar. A testem apró alapkövei régen becsaptak engem, és fájdalmat okoztak. Ma már jóban vagyunk, szeretem a testem.

Más sejtje azonban már nem érdekel, megoldásként sem, még akkor sem, ha ez lenne az egyetlen útja, hogy édesanya legyek. Pont ezt tanította meg a betegség velem: bízzak magamban, higgyek a saját testemben, az általa küldött üzeneteknek… Ez lenne az első mikrohazugság. Ha saját magamat becsapnám és nem számítana, hogy mélyen, legbelül mit érzek és hallgatnék másra, aki meggyőz arról, hogy ez miért jó, és milyen szuper-király-csodás érzés… Szeretek élni, és szerettem volna életet adni… de nem minden áron akarom, szeretném ezt.

Elfogadtam a tényt, hogy nem lehet saját petesejtemből, génállományomból gyermekem, és tovább lépek.

Nem vagyok tipikus véleményvezér. Fura is nekem ez a szó, ebben a környezetben.

Számomra a vélemény nem egy divat. Ha valaki persze követni szeretné azt, ahogyan öltözködöm, örülök, és segítek majd neki a márka megtalálásában. Sokkal inkább az a fontos számomra, hogy elfogadtassam azt, hogy épp a gondolataink, az érzéseink, és véleményeink tesznek bennünket egyedivé, önmagunkká. Hogy nem mindenben jó, ha követjük a véleményvezéreket!

A saját nézőpontunkból való elgondolás (ez a vélemény) persze találkozhat másokéval, de emiatt én nem vagyok jobb ember, sem magasabb értékrendű… egyszerűen csak egyezik valamiről a véleményünk. Ha pedig nem egyezik, akkor nem vagyok rosszabb ember. A vélemény nagyon szubjektív, és van benne bizonytalanság – de ettől még elmondható, senkinek nem szabadna emiatt rosszul érezni magát!

Kedves anonim anyuka! Kissé rosszul éreztem magam emiatt a mondatod miatt: “elfogadom, hogy a petesejt donáció nem a Te utad, nem a Ti utatok. De emiatt kérlek, hogy ne nyilatkozz a petesejt donációról, mert nem tudod, hogy az mit jelent valójában.”

Hogy véleményem legyen dolgokról, ki kellene próbálnom? Tényleg így gondolod? Mit kellene még tudnom a petesejt donációról, hogy megváltoztassam a véleményemet? Szerintem, egyszerűen csak nem gondoltad végig a szavaidat. De semmi baj! Tényleg!

Az útjaink, a lehetőségeink sokszor ugyanazok, máskor eltérnek, de az biztos, hogy döntést egyszer mindenki hoz. Hogy mi alapján? Ez is mindenki sajátja. Nem könnyű olykor dönteni. Nekünk sem volt könnyű: vége a lombikoknak és nem szeretnénk petesejt donációt.
Tudod, a vélemény módosítható: vita, meggyőzés által, (szélsőségesen még erőszak útján is, de ezt most hagyjuk).

Talán inkább azt szeretted volna, hogy változtassak a véleményemen, hogy meggyőzz, hogy ez csodálatos érzés és élmény… és menjek neki, ne féljek…hogy pont ugyanolyan, mintha a sajátom volna… Mert ez is teljesen érthető. Mert ezek a te érzéseid, és tisztelem azokat!

Sajnos a petesejt turizmus kifejezés tovább él. Ahogyan a fogászat turizmus is. Külföldi pácienseinknek magas minőségű szolgáltatást nyújtanak orvosi garanciával. Ennyi. (Turista az a látogató, aki a meglátogatott helyen legalább 24 órát vagy egy éjszakát eltölt. A turista fogalmához sok esetben hozzákötik, hogy a személynek szálláshely-szolgáltatást is igénybe kell vennie, ezért a turista megjelölésére használják a „szállásigényes vendég” kifejezést is.)

Én inkább azon szeretnék dolgozni, és abban szeretnék segíteni, hogy ezért ne kelljen külföldre menni, és itthon is elérhető legyen ilyen magas szintű, de olcsóbb szolgáltatás.

Baráti üdvözlettel:

Pataki Zita

Vélemény, hozzászólás?