Tudatos karrier-és gyermektervezés, családi idill. Egy pillanat alatt vágta keresztbe a rózsaszín képet az, amikor a férj bejelentette: külföldre költözik új szerelemével. Hogyan lehet „okosan” megélni egy válást? Hogyan találhatja meg magát az ember az új helyzetben? Tóth Mária szoftverfejlesztési igazgató, pszichológus már végig járta az utat. Vendégszerzőnk, Takács Hajnal beszélgetett vele az újrakezdésről.
Mária szülei példáját látva maga is élethosszig tartó házasságról és boldog családi életről álmodott. Második gyermekét 38 évesen, tudatos felkészüléssel vállalta: visszalépett stresszes vezetői pozíciójából a gyerekvállalás érdekében, mert tudta, hogy a kettőt együtt teljes értékűen nem tudja majd betölteni. Hogyan csinálta és volt-e benne félsz attól, hogy a karrierjével fizet a családi tervekért?
„Nem kell félni attól, hogy a gyermekvállalással végleg megtörik a karrier – kezdi Mária -, mert ha konstruktívan állsz a saját terveidhez, akkor jó helyzetfelméréssel minden sztereotípia ellenére vissza lehet térni ugyanarra a karrierpontra. Szerettem volna még egy gyereket, és akkor ez volt a prioritás. Tudtam, hogy a megfelelő időben újra elérhetem amit már korábban elértem, és az ideiglenes egzisztenciális visszalépésem szükséges a családi tervek megvalósításához.
Úgy voltam vele, hogy saját magamtól fogom átvenni a stafétabotot egy másfajta minőségben, és a megfelelő időben újra megtehetem ugyanezt. Folyamatos tudatosítással kezeltem a prioritásokat, semmit nem építettem le vagy adtam fel, csak átterveztem.”
Azzal, hogy kevésbé felelős munkakört vállalt, könnyebben tudott elvonulni a munka világától, hogy csak a kisfia mellett lehessen. Közben elkezdett az egyetemen pszichológiát tanulni és amikor a fia kétéves lett, fokozatosan tért vissza állásába. Először négy, majd hat órában, később teljes munkaidőben. Mire a fia négy éves lett, ismét vezetői pozícióban volt szoftverfejlesztési igazgatóként a DXC Technology vállalatnál.
„Azt tapasztaltam, hogy ha saját magadnak jól fel tudod mérni a helyzetet és megfelelően kezeled, akkor ki tudsz alakítani egy olyan konstruktív munkamódszert, amit ebben a jellemzően férfiak által irányított IT területen is lehet alkalmazni. A home office lehetősége sokat segít, ha jól választod ki a személyes jelenlétet nem igénylő feladatokat és össze tudod hangolni az életeddel. Szervezés kérdése az egész, de meg lehet oldani, hogy gyerek mellett is el tudj menni meetingekre és a munkád minősége se romoljon.
A DXC-nél nagyon pozitív láncreakciót indított el ez a minta, és a támogatásuk mellett a férfiak is felismerték, hogy ezt ők is alkalmazhatják. Rájöttek, hogy az otthonról végzett munkával ők is jobban tudják támogatni feleségüket a gyereknevelésben.”
Váratlanul érte Máriát, amikor hétéves fiának apja a válás mellett döntött, és új szerelmével külföldre költözött. Hogyan lehet elviselni, túlélni azt, amikor minden tudatos építkezés ellenére összeomlik a családi tervekről szőtt álom?
„Bárkivel előfordulhat, hogy egyedül marad a gyerekkel akár egy baleset okán, ezzel szembe kell nézni. A felelősség rám maradt heti hét napon 0-24 órában, újra kellett szervezni az életem és magamat is újra kellett építeni. A szülés utáni visszatérésnél alkalmazott rugalmas részmunkaidő tapasztalata és gyakorlata sokat segített abban, hogy a munkámat folytatni tudjam, bár más választásom nem is volt – egyedül maradtam a fiammal. ”
A válásig is főleg Mária feladata volt a fia melletti mindennapok megoldása. Az apa új élete miatt időben és térben is nagyon távol került tőlük. Mária magára maradt és ez mindent megváltoztatott: újra kellett gondolnia a mindennapokat. Addig sem szívesen kért segítséget, és a válással közösségi igényeit is csökkentenie kellett, pedig érezte, hogy új közegre, kikapcsolódásra van szüksége ahhoz, hogy könnyebben felejtsen és jusson át a krízisen.
„Szégyelltem, hogy elhagytak. Úgy éreztem, hogy értéktelenebb vagyok, mint azok, akiket nem hagytak el – így emlékszik a kezdeti nehéz időszakra. Ezért sem kértem segítséget a munkám és magánéletem összehangolásához, mert nem akartam erről a helyzetről és érzésről beszélni. Pedig pontosan tudtam, hogy ha a falat bámulom, az a legcsekélyebb mértékben sem segíti, hogy újjáépítsem a szétesett világom és a megtépázott énem.”
Mária nem olyan családból származik, ahol könnyen kétségbe esnek, mégis az érzések megélésétől és a nehézségekkel való szembenézéstől nem tudott menekülni ő sem. Tudta, hogy a túléléshez önmagában is át kell írnia pár dolgot. Önfejlesztésbe kezdett: igyekezett a rosszból kivenni a jót, és abból építkezni.
„Időt kellett generálnom magamnak. Este, amikor a fiam már aludt meséket, verseket írtam, vagy női portálokra cikkeket. Amikor a fiam reggel még aludt, elmentem futni, majd elvittem őt iskolába és bementem dolgozni. Munka után a gyerekkel foglalkoztam, és amikor ágyba került vagy dolgoztam tovább, vagy nekikezdtem az énidőmnek.”
Családbarát munkahelye és a home office lehetősége támogatta felépülését. A megbeszélésekre sokszor vitte magával fiát is, akit nem tudott másra bízni, ilyenkor az asszisztense segítségét kérte. Mária azt mondja, hogy a munkahelye és a barátai által nyújtott támogató közeg mellett a saját ereje is szükséges volt ahhoz, hogy a felajánlt segítséget el tudja fogadni.
„Pszichológiai ismereteim és a barátok segítettek, hogy a falat bámuló zombi-üzemmódból kilépjek. Egy évig jártam pszichológushoz, mire a szétesett világom darabjaiból és az új elemekből összetett jövőképet elkezdtem megvalósítani. Tisztában voltam vele, hogy a gyerekemért én vagyok felelős, akármi történt is. A gyerek mindig érzi, ha a szülő nincs jól, muszáj neki megmutatni, hogy biztonságban van. Egy anya ezért nem mehet tönkre, ép elméjűnek kell maradnia a gyereke miatt is.”
A válás fájdalmát követő túlélő üzemmód után az újratervezés következett, amihez sok kreativitásra volt szükség. A mindennapi futás, az írás segítette a cél az volt, hogy újra egyensúlyt teremtsen.
„Mindenben kreativitás van. Az igazgatói munkámban fontos szerepe van az újragondolásnak az új modellek megalkotásához, de ugyanezt a kreativitást használom a főzésben is, ahol szintén újragondolom a fűszerezést. A programozást is a kreativitás köti össze a pszichológiával; a nehezen megfogató lélekdolgok a mechanikus világgal együtt egyensúlyt adnak. Mindig az érdekelt a világban, hogy miből mi lehetne, hogy mit lehet valamiből csinálni.
Szoftverfejlesztési igazgatóként is meg akartam maradni nőnek és nőiesnek még akkor is, ha elhagytak. Ezt például egy kifejezetten nőknek tervezett menedzser és laptoptáska kollekció tervezésében éltem ki, mert fontosnak tartom, hogy az önbecsülésünket és önértékelésünket bizonyos helyzetekben és pozíciókban a külsőségekben is megmutassuk, és ezáltal növeljük azokat belülről is.”
Mária szerint ér összeomlani és segítséget kérni. Amíg egy hagyományos családban a szülői feladatok az apára és az anyára hárulnak, és a kettejük együttműködése szolgálja a gyerek fejlődését, úgy ez egy csonka családban arra a szülőre hárul, aki a gyerekkel marad. Az ő felelőssége lesz az új egyensúly létrehozása.
„Nem csak nő, anya, igazgató és pszichológus vagyok, hanem én vagyok én; aki ír, fut, előadást tart, olvas és képzi magát – sorolja – mert ezek a dolgok rólam szólnak. Szolgálom a céget, a gyerekem, de kell az is, amit önmagamért teszek, hogy érezzem: vagyok. Ilyenkor magamat szolgálom. Azok a dolgok, amelyek belőlem keletkeznek: én vagyok. Ez hoz egyensúlyt. Nem pazarolhattam a tudásom és az időm túl sokáig még akkor sem, ha tudtam: a depresszió, a gyász, a bánat és a düh megélésére szükség van a feldolgozáshoz.
Minden megengedett a talpra állás érdekében, ami emberi. Ha kudarc vagy veszteség ért, de el tudod hinni, hogy ez is az életed része, akkor menni fog. Én hagytam, hogy elhiggyem és idővel megtapasztaltam magamban a változást. Pár év múlva már nem jutott eszembe a válás kimondásának dátuma sem, pedig eleinte újra és újra meggyászoltam a veszteséget az évfordulón.”
Mária szerint az életben nem lehet elkerülni a nehézségeket és a váratlan helyzeteket sem, de megtartani önmagukat és új értelmet adni az életünknek lehetséges. Túl lehet élni a traumákat, de jól jön hozzá egy a kreativitás, az énerő, a segítő barátok és a terápia is.
„Definíció kérdése, hogy mikor vagyunk jól. A pszichológiában átkeretezésnek hívják, amikor máshogy értelmezzük a történteket. A válás után mi már így definiáljuk magunkat családként. Átkereteztük a történteket és így is teljes életet élünk.”
fotók: Tóh Mária saját képei
