Magyarok a környezettudatos Írországért

Carlow-ban vagyunk, Zero Waste fesztiválra jöttünk, vagyis olyan rendezvényre, ahol hulladékcsökkentő praktikákról szóló előadásokon, workshopokon vehetünk részt, és környezettudatos termékeket is vásárolhatunk. A regisztrációs pultnál három szervező és előadó beszélget. Magyarul.

Mókás élmény volt, ahogy a Zero Waste Ireland Facebook csoport új tagjaként egyre-másra fedeztem fel a magyarokat, akik ráadásul láthatóan vezető szerepet töltenek be a mozgalomban. Először Laurát ismertem meg, majd rajta keresztül Timi és Céliát. A három magyar nő joggal tekinthető az írországi hulladékcsökkentő mozgalom élharcosának. De találunk magyart akkor is, ha hulladékmentes ökotermékeket keresünk a smaragd szigeten.

Cahill Laura

Cahill Laura lakása nem úgy néz ki, mint ahol egy négytagú család él, két kamasz fiúval. Minden fehér, letisztult, funkcionális. Ha új ruhát vesznek az mindig jó minőségű, tartós anyagból készült, de legtöbbször használtan vásárolnak, és ha elutaznak egy hónapra, akkor is elég mindannyiuknak egy-egy hátizsák.

Laura született minimalistának vallja magát, aki már 11 évesen elsírta magát, amikor túl sok ajándékot kapott karácsonyra. 18 éves korától nyaranta egy szál hátizsákkal ment Londonba önkénteskedni, itt ismerte meg későbbi férjét, az ír Emmetet.

Saját csomagolásmentes “ébredését” akkorra teszi, amikor kilenc hónapos terhesként szembesült azzal a hatalmas mennyiségű műanyag csomagolóanyaggal, ami egy nagybevásárlásuk eredményeként felhalmozódott a lakásban.

Környezetvédő férjével ekkor kezdték el kipakolni a kacatokat a lakásból, és tudatosan foglalkozni a környezetükkel, például megtervezni, hogy mit esznek, megtalálni a csomagolásmentes beszerzési forrásokat, stb. Ahogy az lenni szokott, a tudatos minimalizmus és hulladékcsökkentés náluk is magával hozta az értékrendjük átalakulását.

A második gyerek megszületése  után felismerték, hogy nem érdemes abban a munkában benne maradni, amit nem szeretnek. Mindketten karriert váltottak, ma már Laura párterapeuta pszichológusként, Emmet pedig ügyvédként dolgozik, pici házban laknak közel a belvároshoz, így például már nem töltenek órákat autóban, hogy bejussanak a munkahelyükre.

Dublinban megvan a saját zöldségese, hentese, ismeri a helyi kisboltokat. Amikor 2017-ben a világszerte egyik legismertebb zero wastert, Bea Johnsont meghívta Dublinba, az ő előadását követően több hulladékmentes kisbolt is nyílt a városban.

Bár Lauráéknál az egész család magáénak vallja a minimalista elveket, ő maga nem hisz abban, hogy bárkit érdemes erőszakosan térítgetni ebbe az irányba, beleértve a saját kamasz fiait is. Mint pszichológus azt is látja, hogy a környezetkárosításra és annak hatásaira való figyelemfelhívás sokszor szorongást, majd ellenállást vagy apátiát vált ki az emberekből, főleg azokból, akik nem tapasztalták meg, hogy egyénként bármit is tehetnek a körülményeik megváltoztatásáért. Laura vallja, hogy a szorongást cselekvésbe érdemes átváltani, és örülni minden apró lépésnek amit a környezetünkért tettünk. 

Nicholson Timi

Nicholson Timit először az ír köztelevízió reggeli műsorában láttam, ahol az írországi zero waste mozgalomról beszélt. Timi 11 éve költözött ide, itt ismerte meg ír férjét is, az azóta született két gyermekük apját. Neki is szemet szúrt a boltokban , ahogy a legtöbb külföldinek, hogy az általunk megszokotthoz képest feltűnően sok itt a csomagolás.

Ami szerinte valahol érthető, hiszen ez egy szigetország, nem túl izmos növénytermesztési adottságokkal, vagyis a boltok polcain lévő élelmiszerek 80%-a importból származik. Érdekes a másik szempont is, amire Timi rávilágít: az írek rendkívüli szegénységben éltek, ami nem is olyan régen váltott át a kelta tigrisnek is nevezett elképesztő gazdasági fellendülésbe.

A jóllét beköszöntével a tradicionális értékek gyorsan kezdtek eltűnni, és az írek pillanatok alatt szoktak le például az otthoni főzésről. Sok pénzt keresnek, megveszik, és mennek tovább, nem akarnak időt tölteni a konyhában. Timi szerint mindez a gazdasági jólét egyfajta mutatója lett, a klasszikus háztartási feladatok szinte alsóbbrendűvé váltak.

Ő maga az első gyerek születése után ébredt rá arra, hogy az eldobható pelenka milyen hatalmas környezeti terhet jelent, és ekkor váltottak mosható pelenkára, majd kezdtek tudatosabbá lenni a saját szemétmennyiségük csökkentésében. Ma már a környezettudatosság életük minden szegmensében jelen van, például jóval kevesebb húst esznek, mivel a hús előállítása nagy környezeti ártalommal jár.

Az eredeti szakmája szerint vidékfejlesztő közgazdász szakember ma már elismert hulladékcsökkentési szakértőként egyre többet szerepel a médiában, és tart vendégelőadásokat hulladékgazdálkodás témakörben. Mint mondja, észrevétlenül váltott karriert, hiszen míg kezdetben ingyen, önkéntes alapon adott elő, ma már egyre több helyre hívják úgy, hogy ki is fizetik a munkáját, vagyis lassan egy félállást kitesz a zero waste szakértői tevékenysége.

Somlai Célia

Somlai Célia az a szereplője az írországi hulladékmentes mozgalomnak, akit már az eredeti végzettsége és dublini tanulmányai is erre predesztináltak. A fiatal szennyvízgazdálkodásra specializálódott környezetmérnök Írországban szerzett doktori végzettséget környezetvédelmi témában.

Amikor a Zero Waste Ireland Facebook csoportban elkezdték szervezni az első fesztivált, Célia gyorsan a rendezők között találta magát. Ma már a mozgalom rendszeresen szervez találkozókat, változatos témákban workshopokat, előadásokat. Önkéntes munkája mellett a szakmája és a hivatása is a környezetvédelemhez kötődik: nemrégiben kapott kétéves munkaszerződést az egyik neves dublini egyetemen, ahol épp az írországi hulladékgazdálkodást fogja majd kutatni. A cél az, hogy Írország javítson a most még nagyon rossz újrahasznosítási eredményein.

Célia mindennapi életében is képviseli a hulladékcsökkentés alapelveit: Én vagyok az a fura ember, akinél mindig van víz, aki mindig visz magával bögrét, és aki inkább nem vesz semmit, ha az be van csomagolva. Nem akarok senkit erőszakosan meggyőzni, egy idő után úgyis elkezdik kérdezni, hogy ezt mégis miért csinálom, és azt vettem észre, hogy a jó példa szerencsére ragadós.”

Célia is, mint a többiek, a közvetlen környezetét akarja meggyőzni. Mindenkinek elég, ha először egy kicsi lépést tesz, nem kell a tökéletességen görcsölni. Hiszen ha sokan tesznek kis lépéseket, az végül nagy eredményekhez vezet. És apróságnak tűnik, de a külföldi beilleszkedés  egyik legjobb módja szerinte, amikor elkezd önkénteskedni az ember egy olyan ügyért, amiben hisz. “Nálam a valahová tartozás érzése ettől erősödött fel”, teszi hozzá.

O’Donovan Kata

Amikor mosható menstruációs betétet kezdtem keresni Írországban, szinte azonnal rábukkantam O’Donovan Katára. Mint kiderült, ő egyike azon keveseknek, akik kizárólag ökopamutból varrnak környezettudatos és hulladékmentes termékeket. Kata elsősorban gyerekruhákat és kiegészítőket varr, öko-tex és biopamutból, valamint a mosható betétek mellett arctisztító párnákat és szoptatós melltartóbetétet.

Értékesítési asszisztensként dolgozott 2014-ig, és hasonlóan a többi magyarhoz, ő is a gyerekszületés után kezdett erősebben foglalkozni a környezetvédelemmel.

A varráshoz úgy jutott el, hogy a szoptatás miatt sok melltartóbetétet kellett használnia, de már az első doboz eldobható után rájött, hogy ez így nem lesz jó, így megvarrta magának az első betétet.

Ahogy a gyerek nőtt, úgy kellett volna a sapkákat szinte havonta lecserélni, ezért megvarrta az úgynevezett Grow With Me Hat-et (“nőjj velem sapka”), amit követett a nadrág, és még több más hasonló termék. A hozzátáplálás idején tértek át a biozöldségekre és gyümölcsökre és a műanyagmentes vásárlásra, nem vásárolnak gyenge minőségű, távol-keletről származó ruhákat, amit lehet inkább megvarrja Kata a teljes családnak bioextilekből.

A fiatal családanya azt mondja, hogy Írországban könnyű kisvállalkozást indítani, de nehéz fennmaradni a könnyen elérhető és olcsó “fast fashion” boltok és a feketén kereskedő, tehát az adózás elkerülése miatt olcsóbb hobbivarrók miatt. Kata ennek ellenére már nem akar versengeni, a tapasztalata az, hogy a minőségi, kézzel készült bioruhaneműkre van kereslet, ha megértik, hogy mitől kerül a termék annyiba, amennyibe.

Vélemény, hozzászólás?