Szilda 1. – Halálút

Meghalt, pedig rohadtul nem akart. Én pedig itt maradtam, négy csodálatos gyermekkel. Segítő közösséggel és elszántsággal, hogy megvalósítom azt az utat, amin járva fenntartom a családot. 

Mindig szerette ahogy írok, azt mondta, gyógyítja. Mégsem írtam eleget. Elsodortak a hétköznapok, a láthatatlan tennivalók, és a saját nyomorom. Most meg halott. Halott a férfi, aki mindent amit írtam, elsőnek olvasott. Halott a férfi, aki minden gondolatomról először tudott. Aki meghallgatott, amíg én dolgoztam magamon, és imádta ahogy csicsergek neki. Az utolsó hetekben minden este annyit kért, hogy simogassam, mert annál jobb gyógmód nincs számára. Simogattam. Bár még többet simogattam volna.

Honnan kezdhetnék egy ilyen történetet? Milyen részletesen meséljek egy csodálatos férfiről, aki mindenét nekem ajándékozta, és olyan ajándékokat adott nekem, amelyek egy életre elkísérnek majd? Az életét adta nekem. A teljeset. Megérdemeltem? Kár ezen gondolkodnom. Imádtam Őt, mindig is fogom. Most pedig anélkül, hogy megtébolyulnék a veszteségem súlya alatt, megyek tovább előre, hogy négy gyermekünk olyan életet élhessen, amilyet együtt álmodtunk nekik.

Szerelem volt első látásra

Minden egy november másodikai napon kezdődött egy körúti irodában. Én első napomat töltöttem hirdetésszervezőként, Ő pedig régi motoros programozóként, görkorcsolyán gurult irodája ajtaja felé, az asztalom előtt vitt el az útja. Szerelem volt első látásra.

Két héttel később már együtt éltünk, és olyan boldogok voltunk, amit mindenkinek csak kívánni tudok. Közös görkorizások, több órás bevásárlások, hogy mennyei vacsora készüljön utána a haverokkal. Boxmeccsek, sör, pálinka, önfeled boldogság. Egyenes út vezetett az esküvőig, és a gyerekeinkkel bővült a család.

Harmadik gyermekünket vártuk, amikor piliscsabai telkünkre jurtát állítottunk, és azóta ott éltünk, szerelemben, kalandban, jóban rosszban. Csapnivaló háziasszony vagyok, de mi imádtuk az életünket. Gergő otthon programozott, én a gyerekeket intéztem. Semmiben nem szenvedtünk hiányt, bár nem vetett fel minket a pénz sosem.

2017 őszén épp az év egyik utolsó szabadtéri fürdőzését élveztük a csillagos ég alatt, amikor beszélgettünk, vállalhatnánk még egy babát. Nem minden áron, hanem adnánk neki pár hónapot. Ha Gergő szülinapjáig nem fogan meg, akkor beletörődünk, hogy mi már csak ilyen háromgyermekes család leszünk egy életen át.

Gergő születésnapja január 13-án volt, és a mi kis csodánk épp akkor jelezte, hogy a pocakomba költözött. A hatalmas öröm azonban egy hatalmas árnnyal egyszerre érkezett.

Árny költözött az életünkbe

2017 december 11-én eltávolítottak egy anyajegyet a hátáról. Február elején egy nyirokcsomót vett észre a hóna alatt, de ekkor még nem volt kész a szövettan. Pár héttel később, az eredmény lesújtó volt. Négyes stádiumú melanoma és minden, amit ilyenkor el lehet képzelni. A nyirokcsomó is melanoma sejtekkel volt tele, és a biopszia után olyan mértékű növekedésnek indult, ami napról napra szemmel látható volt.

Március 19-én ezt a gócot sikeresen eltávolították. Interferon kezelést ajánlottak, de ezt Gergő, az egyetértésemmel, nem vállalta. Mentünk előre babavárásunk innentől meseszép útján. Csodálatos születést és gyermekágyat éltünk meg együtt. Életem legszebb időszaka. Rengeteget nevettünk, dédelgettük a babánkat, és boldogok voltunk. Elképzelhetetlenül boldogok.

December elején azonban Gergő elkezdett rosszul lenni. Amolyan vírusos, megfázós nyavajának tűnt. Fülfájás, nátha, aztán hányás, hasmenés, de valahogy nem akart jobban lenni, és én egyre jobban aggódtam. A háziorvos azt mondta vírus, nyugodjak meg.

Két nappal később viszont már nem tudta a gyerekek nevét, nem tudott összeadni 6+6-ot, és én vittem az ügyeletre. Megállapították, hogy a melanóma agyi áttétet okozott, amelyek beödémásodtak, és ez okozta a rosszullétet. Egy hét kórház után hazaengedték, teljesen jól érezte magát. Mentünk az onkológiára: sugár, kemo klasszikus kombóját készültek bevetni a támadó sejtcsoportok ellen. Nem örültem ennek, de Gergő azt mondta, jöjjön aminek jönnie kell, és én támogattam. Az utolsó pillanatban fordult a kocka.

Bekerült egy kutatási csoportba, ahol egy csúcsszuper immunkezelést teszteltek. Irtó lelkes volt, alig várta az első kezelést. Az összes vizsgálaton dúdolva jó kedvűen. Pedig nem volt zökkenőmentes. Egyik kezelés alatt betörték a parkoló kocsink hátsó szélvédőjét. Kicseréltettük. Elromlott a kocsi. Megcsináltattuk.

A kezelés előtti vasárnap elfolyt az olaj a kocsinkban. 4 litert öntöttünk bele a benzinkúton. Hétfőn a kórházig a kocsival nem jutott el. BKV, majd anyukámék, kölcsönkocsi, kanossza-járások. De megcsinálta, és boldogan ért haza este, hogy megkapta az első kezelést. Abban bízott, hogy néhány kezelés után március végére makk egészséges lesz.

Halálút

A kezelés utáni vasárnapon végig feküdt, magas lázzal. Kicsivel jobban lett, várta a következő kezelést. Azt azonban már nem kapta meg, mert olyan mértékű májgyulladást mutatott ki a vérkép, hogy nem kaphatott kezelést. Másnap hepatológia. Be akarták fektetni, nem vállalata. Elkezdtük otthon kezelni a májgyulladást, az értékek szépen mentek is lefelé. Persze pihenni nem tudott: vizsgálatok, “huzavona hegyek”. Pedig a pihenés a májgyulladás legjobb fegyvere.

Folyamatosan változott az állapota, de két hét után egyik napról a másikra óriási visszaesés következett be az állapotában. Péntek este olyan déja vum volt. Ő pedig rosszallóan nézett rám, hogy ne aggódjak már ennyire. Aggódtam. Éjjel is hányt. Arra ébredt. Majd percekkel később rémületes roham lett úrrá a testén, azt hittem belehal.

Túlélte, én hívtam a mentőt. Jöttek, mogorvák voltak. Gergő a roham után édesdeden aludt tovább, nem is emlékezett rá. Nem értette miért keltettem fel, miért vannak itt az idegen emberek, de engedelmesen elment velük. Borzasztó volt látni. Remélem nem haragszik rám.

Mondtam neki, amikor beült a mentőbe, hogy gyógyuljon meg gyorsan, erre ennyit felelt: Én már meggyógyultam. Rémisztő volt, és most, hogy tudom ezek voltak az utolsó szavai hozzám, még rettenetesebb.

A kórházban óráról órára rosszabbul lett, majd napról napra. Hétfőn este elaltatták, hogy jobban regenerálódjon. Majd vasárnap reggel meghalt. Pedig rohadtul nem akart. De ez történt. Én pedig itt maradtam, négy csodálatos gyermekkel. Hatalmas segítő közösséggel és elszántsággal, hogy megvalósítom azt az utat, amin járva fenntartom az a csodálatos családot, amit Gergő nekem ajándékozott a velem megélt 15 éve alatt. Köszönöm neki.

Méltó munkát fogok végezni. Fogadom itt és most, ország-világ színe előtt.

Vélemény, hozzászólás?