Be kell valljam, Duris Julival szemben elfogult vagyok. Évekig ültünk egy sötét lyukban, úgynevezett vágószobákban együtt és tévés produkciókat vágtunk. (A vágószobákban nincs ablak általában, az nehezítené a montirok látását.) Ő nagy mestere volt a szakmájának, én kezdő voltam. A sötét és komor helyszín ellenére ezek mindig vidám órák vagy éjszakák voltak. Határozottan emlékszem, hogy mindig hatalmasakat röhögtünk a munka alatt.
Sugárzóan energikus és igen ez a szó jut eszembe: szexi. Az a jó nő, aki mindegy hány éves, mert akkor is jó nő. Mindig az volt. Akkor döntöttem el, hogy itt írok róla, amikor megláttam a Youtube-on, hogy Angliában élő magyarokról forgat Reality Carpool showt, vagyis olyan műsort, amiben egy autóban utazva faggat embereket arról, hogy miért hagyták el Magyarországot és megtalálták-e a szebb jövőt.
Julival video interjút beszéltünk meg, én Budapesten ő pedig az angliai Bournemouthban. Épp ebédszünete van, ilyenkor hazamegy és otthon főz valamit. Hogy miért jött el a tévés szakmában etalonnak számító Juli Magyarországról? A vágószoba ajtaját közel harminc év után csukta be végleg, amikor azt látta, hogy minden hónap végére elfogy a pénze és kilátástalannak tűnik, hogy valamikor is jobb legyen.
“Elegem volt mindenből. Elegem volt abból, hogy nem volt pénzem, hogy semmi nem ment és nem voltam bejelentve, hogy kényszervállalkozó voltam és nem láttam a jövőmet. Kiégtem a szakmámban.” – sorolja szinte megállás nélkül az indokokat, amelyekből egy is elég lenne a váltáshoz.
Három évtized leforgása alatt Juli dolgozott a filmgyárban, ahol dokumentumfilmeket és a Filmhíradót vágta. A rendszerváltás után a Magyar Televízióban dolgozott. Kezei közül olyan műsorok kerültek ki, mint a Gálvölgyi Mozi Show, A Hét, az Objektív. Majd az RTL-ben dolgozott, hol többi között a Fókuszt és a Híradót vágta.
A vágásban akkor volt egy kis szünet, amikor elvesztette a munkáját és egy ideig rendezvényszervező lett egy klubban. Aztán mégis visszatért eredeti szakmájába és az ATV vágója lett. De kilenc év után látta, hogy se a pénze nem lett több, se az élete nem került jobb mederbe, sőt komoly betegsége lett és a magánélete is válságban volt. Úgy döntött, hogy feláll, maga mögött hagyja a szakmáját és az országot is.
2014 decemberében döntötte el, hogy elindul Angliába és szerencsét próbál. Azt tervezte, hogy otthonápolóként fog dolgozni. Másfél hónapra elegendő pénzzel a zsebében ment ki, azt ígérte neki egy magyar nő ugyanis, hogy a hivatalos papírok elintézése után munkába állhat. De ez a bizonyos közvetítő átverte. Juli ott állt munka és csaknem pénz nélkül.
“Én egy barátnőmtől hallottam, hogy egyáltalán létezik a homecare, azaz otthonápolói szakma Angliában és ez nekem nagyon tetszett. Elegem lett abból, hogy egy szobában ülök reggeltől estig és gombokat nyomkodok. Aztán amikor ott álltam Angliában munka és pénz nélkül, felhívtam az ismerősömet, aki ehhez a – később kiderült – csaló nőhöz irányított. Amikor ez kiderült, az ismerősöm nagyon rendes volt és átmenetileg szállást szerzett, úgyhogy újra nekiálltam munkát keresni, mert a pénzem vészesen fogyott.
Reggeltől estig ültem a számítógép felett, keresgéltem az álláshirdetések között és mindenhova elküldtem az önéletrajzom. Találtam egy nursing home-ot, ami a legkeményebb az ápolóintézetek sorában, mert ott már tényleg olyan magatehetetlen betegek vannak, akik szinte a végstádiumban vannak.” – meséli a kálváriáját, ami szerencsésen végződött, mert azonnal felvették.
De az igazi sokk akkor érte amikor kiderült, hogy az első betege akit rábíztak, egy erősen túlsúlyos hölgy volt. El nem szaladhatott, kellett a munka. Összeszorította a fogát és segítséget kért, hogy egyáltalán fel tudja emelni a betegét.
Akkor még minimálbérért dolgozott. Közben beiratkozott egy ingyenes angol nyelvtanfolyamra és ott találkozott egy pakisztáni nővel, aki épp bérlőt keresett. Kibérelte az ajánlott szobát. Két hónap után aztán meglátott egy fotót a dél-angliai Bournemouthról, s akkor azonnal tudta, hogy oda akar kerülni. Elkezdett munkát keresni, talált is és elköltözött Banburryből Bournemouthba. Azóta ott él és köszöni, jól van.
A vágás, vagy az alkotó tevékenység azonban úgy tűnik hiányozhatott neki, mert kitalálta, hogy carpool showt forgat az angliai magyarokról.
“Elkezdtem unatkozni. Van egy magyar barátnőm, akivel beszélgettem és kitaláltuk, hogy csinálni kellene egy műsort a helyi magyarokról. Rá két hétre már megvettem a kamerákat, letöltöttem a vágóprogramot és leforgattam az első adást. Megtanultam, hogy hogy működnek a kamerák és megkerestem az első riportalanyomat.” – meséli Juli, hogy hogyan keveredett vissza a műsorkészítéshez.
Juli a videokat a telefonján vágja. A Jössz velem egy körre? címmel futó műsornak saját Youtube csatornája van. Műsora abban különbözik a többi hasonló műfajú produkciótól, hogy ő hétköznapi embereket mutat be, akik saját hétköznapi történeteiket mesélik el, ellentétben a népszerű Carpool műsorokkal, ahol többnyire népszerű, híres emberek szerepelnek.
A műsorban Juli közvetetlen stílusa hatásásra a riportalanyok is őszintén beszélnek azokról a viszontagságokról, amiken keresztül mentek azért, aki külföldön boldoguljanak.
Ilyen például Gabi története, aki tizenhárom évvel ezelőtt hagyta ott Budapestet, úszóedzői karrierjét és a saját, már felépített cégét egy szebb jövő reményében. Gabi nyíltan és őszintén osztja meg azokat a nehézségeket, amiken keresztül ment.
Juli egyelőre nem keres pénzt a kisfilmekkel, sőt neki kerül pénzbe a filmek elkészítése nem is beszélve a rengeteg munkáról, amit belefektet. A filmkészítés egyelőre hobbi, befektetés és misszió, mert az nem titok, hogy Youtube csatornával pénzt keresni nem egyszerű.
Juli azt mondja, most jól érzi magát, keres elegendő pénzt ahhoz, hogy kényelmesen éljen, van elég szabadideje és az autózós műsorral azt a hiányt is betölti, amit feltehetően a vágás és tévézés okozhat. Szenvedélyes nő, szüksége van az alkotásra, de arra is, hogy emberekkel foglalkozzon. Most szakmájában és a hobbijában is megtalálta azt, amit keresett.
Fotók: Duris Juli saját képei
