A „nagy rendező” egymás mellé sodorja nem csak a hasonló érdeklődésű, de a hasonló sorsú, egyazon életfeladaton dolgozó embereket is. Mert együtt mindig könnyebb, közösen nagyobb az erő, a hit, a kitartás és persze több az információ is. Így találkozott Pataki Zita a Róbert Magánkórházat tulajdonló Triton Life csoport kommunikációért felelős vezetőjével, Fábián Gergellyel, aki maga is hamarosan négygyermekes, lombikos apuka. Ezért hirdettek a Női váltóval karöltve pályázatot a lombik programban érintett családoknak arra kérve őket: írják meg a történetüket, legyünk együtt erősebbek! Gyermeknapi kettős interjúnkban Zitával és Gergővel Herczku Nóra beszélgetett.
Nemrég derül ki, hogy nem sikerült a beültetés. Csalódott vagy? Megbántad, hogy belekezdtél?
Egyáltalán nem! – feleli Zita határozottan. Nézd, felnőtt és tájékozott ember vagyok, aki 45 éves. Pontosan tudtam, hogy kevés az esélyem, nagyjából 2-3 százalék. Sokan kérdezték már akkor is tőlem, hogy miért vágtam bele. Azért, mert én még hiszek a csodákban, és hiszek abban, hogy lehetek én az az egy, a kivétel, aki erősíti a szabályt, aki mégis beleesik a 2-3 százalékba. Annak is nagyon kicsi volt az esélye, hogy a férjemmel megismerkedjem.
Miért gondolod így?
Szingliként azt mondta nekem egy asztrológus barátnőm, hogy nem csodálkozik, hogy nem keltem még el: az én skorpió jegyem skorpió aszcendenssel nem illik össze ám akárkivel. „Talán egy rákkal”, gondolkodott, és hozzátette: „de kell hozzá egy erős aszcendens, különben elnyomod. Például oroszlán.” – emlékezik vissza a kezdetekre Zita. Jót nevettem, és azt válaszoltam, hogy nem elég nekem, hogy 37 évesen már kevesebb férfiból válogathatok, még ezt a kört is tovább akarná szűkíteni?
Nem sokkal később találkoztam Attilával. Amikor az első nyári randin beszélgettünk, szóba került a születésnapja. „Csak nem rák vagy?” – kérdeztem megdöbbenve. „De igen” – felelte, „ám néha kikiabál mögüle az oroszlán aszcendensem”. Szinte semmi esély nem volt erre sem, és mégis megtörtént. – meséli nevetve.
Történhetett volna így a lombikkal is.
Igen, de nem így történt. És a legfontosabb, hogy nem érzem emiatt selejtesnek, vagy kevesebbnek magam. Sokan sajnos így élik ezt meg, pedig az élet produkál olyan eseteket, amikor két teljesen egészséges embernek mégsem születik közös gyermeke.
Az orvosok szerint 40 százalék a nőn, 40 százalék a férfin és 20 százalék a kettejük genetikai összeillésén múlik. Emellett azonban sok minden dől el fejben is! Sajnos stresszes világban élünk és nem is nagyon tudunk rajta változtatni. Az életmódunk nem a nyugalmat támogatja. Emiatt is tartom fontosnak, hogy minél több lombikos család jelentkezzen, hogy támogassuk, megismerhessük egymást, és megoszthassuk a tapasztalatainkat.
Sokan jelentkeztek már?
Igen, a vlog futása alatt rengetegen írtak nekem, annyian, amennyire nem is számítottam! – mondja lelkesen Zita. Azért is örülök most a Róbert Magánkórház támogatásának, mert egyedül már nem bírtam a sok üzenettel! Volt, aki a saját történetét írta le, de olyan is, aki rengeteget kérdezett.
Ekkor jöttem rá, hogy hatalmas az információ-hiány, és rengeteg a megválaszolatlan kérdés! Sok nő retteg az első beültetéstől, félnek attól, hogy milyen lesz, fog e fájni, hogyan hatnak rájuk majd a hormonok, megsínyli-e ezt az időszakot a házasságuk.
Több pozitív visszajelzést kaptam, hogy az én jókedvem és derűm oszlatta el a kételyeiket, valamint az, hogy látták, hogy nekem milyen könnyedén megy mindaz, ami rájuk vár. Pozitív szemlélettel nagyon sokat javulhat a sikerességi ráta.
Gergő, nálatok is a szemléletváltás segített?
Teljes mértékben! -feleli Fábián Gergely, a kórházat tulajdonló TritonLife csoport kommunikációért felelős vezetője. 2011-ben természetes úton csodálatos kisfiunk született, akkor még nem is tudtuk elképzelni, hogy nekünk bármilyen problémánk lehetne a későbbiekben. Néhány év múlva szerettünk volna kistestvért, ám sehogyan sem akart megfoganni.
Dr. Fülöp Istvánhoz, Zita orvosához kerültünk, akivel majdnem két év alatt, sok kivizsgálást követően négy IVF-et csináltunk végig. Akkoriban még semmi közöm nem volt a Róbert Magánkórházhoz, hacsak az nem, hogy a ügyfelük lettem. Nem volt kezelendő probléma egyikünknél sem, de az én eredményeim nem voltak hibátlanok. Az orvosok azt javasolták, hogy próbáljak meg nyugodtabb életet élni, ne stresszeljek annyit, ez segíthet. Ezt a kérést azonban a legnehezebb teljesíteni.
Sikerült, vagy más volt a siker titka?
Mindent megpróbáltam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. A negyedik lombik előtt egy nap megbeszéltük a feleségemmel, hogy valójában mi nagyon boldogok vagyunk, mert van már egy gyönyörű és egészséges gyermekünk – meséli mosolyogva Gergő. Elhatároztuk, hogy veszünk egy kutyát, és amennyiben nem sikerül, akkor így leszünk négyen egy család. A kis golden retriever már megérkezett, amikor kiderült, hogy ikreink lesznek. A kisfiaim 2017. decemberében születtek meg. Az, hogy az élet a legnagyobb rendező, most is beigazolódott, hiszen a közdelmes időszakot követően 2018 decemberében, az első adandó alkalommal, a feleségem teljesen spontán újra várandós lett, és idén augusztusban születik meg kislányunk!
Ez aztán a meglepetés!
Igen, én is ezzel szoktam nyugtatni a hiába várt gyermekáldás miatt csalódott ismerőseimet, barátaimat – feleli Gergő. Nézzenek meg engem! Nemrég még úgy gondoltam, hogy nem lehet több gyerekem, most pedig három is van, és nemsokára érkezik a negyedik! Rövid idő alatt is nagyot tud fordulni a világ!
Ezért is fontosak a történetek, a személyes, hiteles történetek – veszi át a szót Zita. Hogy biztassuk egymást és reményt adjunk a másiknak. Mert a lombik nem csak az én történetem. Másokkal, sokakkal megtörténik ugyanez, csak lehet, hogy már kimenetellel. Ezért is szeretnénk, ha május 31-ig minél többen jelentkeznének, és minél többen mesélnék el: milyen volt az ő lombikjuk, és ők hogyan élték meg.
Így pályázhatsz
Mi a te történeted? A pályázatra írt történeteket 2019. május 31-ig erre a linkre kattintva várjuk. Néhány anyukával, akik ebbe beleegyeznek, kisfilmet forgatunk, amit a későbbiekben bemutatunk. Ám azokat is írásra biztatjuk, akik nem szeretnének a nagy nyilvánosság elé lépni. A hitelességet természetesen ellenőrizzük, de a szereplők, ha szeretnének, maradhatnak inkognitóban. Mindegyik történet fontos, mert információval szolgálhat vagy bátorítást jelenthet másoknak, még név nélkül is.
Kiemelt fotó: Isza Ferenc
