One-woman-showból csapatjátékos – Apáti-Tóth Kata

Uramisten, mennyi a közös vonás az életünkben! – sóhajtottam fel, amikor végiggondoltam beszélgetésünket Katával. Emlékszem, hogy brit tudósok egy csoportja annak idején megállapította, hogy 2012-ben vége lesz a világnak. És mondanom sem kell, bizonyos szempontból vége is lett! Igen ám, de vannak olyan erős nők, akik mit sem törődnek holmi brit tudósokkal, magánéleti- vagy éppen karrierválságokkal! Ügyesek, okosak és legfőképpen talpraesettek! Egy ilyet biztosan ismerek: Apáti-Tóth Kata, a MOL kommunikációs igazgatója.

Szóval, az a bizonyos 2012. Nem volt könnyű év Kata számára. Élettársával, gyerekei édesapjával, mindketten elvesztették a munkájukat. Tavasszal pedig egymást is. Úgy döntöttek külön folytatják. Kata akkor a közmédiánál dolgozott.

– Piszok nehezen éltem meg, mert 10 éven keresztül voltam képernyőn politikai műsorvezetőként – kezdi a visszaemlékezést Kata. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy a tévézésen kívül is van élet. Most akkor hogyan tovább?

Kata csak pár hétig volt munka nélkül. Ezt annak is köszönhette, hogy előrelátó volt, és a tévézés mellett mindig dolgozott máshol is.

– Aki bölcs volt – folytatja Apáti-Tóth Kata, az a tévézés mellett keresett azért magának valami mást is. Volt, hogy online hírportáloknak vagy éppen a Terror Háza Múzeumnak dolgoztam, amit nagyon szerettem, és sokat tanultam belőle. Például az újságírói léten kívüli létet. EU-s projektekben is részt vettem. Ez mind izgalmas kihívás volt.

És milyen a szerencse! A Magyar Posta éppen akkor keresett szóvivőt. Kata vett egy nagy levegőt, és beküldte az önéletrajzát. Majd részt vett élete első állásinterjúján. 33 évesen. Felvették.

– Elkezdődött a munka és majdnem belehaltam. Az újságírás és a vállalati kommunikáció teljesen más világ, két teljesen különálló szakma. Rengeteg munka és alázat kellett ahhoz, hogy ezt megtanuljam. Fantasztikus emberekkel találkoztam, nagyon izgalmas volt ez a világ.

Az addigi tapasztalataiból sokat tudott hasznosítani, például tudta, hogy mi a hír, pontosan érezte, hogy mi kell az újságíróknak. Mindezek ellenére sok újat is kellett tanulni: hogyan kell jól megírni egy vállalati közleményt vagy éppen azt, hogy kell összerakni egy sajtótájékoztatót.

– Az, hogy a politikai újságírásban, politikusokkal, gazdasági szereplőkkel beszélgettem szakmai témákban, olyan rutint adott lényeglátásban, érdekességek kiemelésében, hogy könnyen megtaláltam a Posta életében azokat a témákat, amelyekkel proaktívan lehetett kommunikálni. Ha pedig krízis volt, akkor nagyjából tudtam, hogy az újságíró mit fog kérdezni, és arra milyen választ kell adni. De az első év akkor is kőkemény volt.

Eleinte Kata egyedül dolgozott, majd szépen lassan csapatot építhetett maga köré. A sajtókommunikáció után a belső kommunikáció egy részét is megkapta. Hozzá tartozott a vezérigazgató külső- és belső kommunikációja, beszédírás, prezentációkészítés. Szépen bővült a portfólió.

Eközben azonban a magánélet… (Tapasztalataim szerint a rendes nők testsúlyával vagy frizurájával mindig történik valami nagy lelki válságok idején.) Kata 8 kilót fogyott.

– Az ember tudja halmozni az élvezeteket… 2012 tényleg nagyon nehéz év volt. Végül a kapcsolatunk nem bírta ki ezt a viharos időszakot. Amikor ott vagy benne, akkor csak csinálod. Nincs más választásod, mint felkelni minden reggel. Aztán menni előre.

Volt élettársával, Péterrel a mai napig nagyon jóban vannak, együtt nevelik két kislányukat, a 12 éves Adélt és a 9 éves Lénát. Ha baj van, most is egymáshoz tudnak fordulni.

– Egész egyszerűen elfelejtettük megmenteni a párkapcsolatunkat. Persze ehhez évek kellettek, aztán már nem lehetett helyrehozni. Sok tanulsággal szolgált nekem ez a felismerés. Az elválásunk óta most először van olyan párkapcsolatom, amin dolgozni akarok, és azt gondolom, hogy van benne perspektíva, szeretnék benne lenni. Ezt most tanulom. Szégyen, nem szégyen, de 40 éves koromra jutottam el odáig, hogy rájöjjek arra, hogy igenis dolgozni kell rajta, mert magától nem fog menni.

Másfél-két év kellett ahhoz, hogy Kata igazán jól tudja magát érezni az új hivatásában. Akkor már nagyobb örömet okozott számára, ha az általa felkészített vezető jól szerepelt, mintha ő maga szerepelt volna jól.

– Tulajdonképpen a tevékenységed szolgálattá válik. Ennek meg kell érezni az ízét. Amikor műsorvezető vagy és bent ülsz egy stúdióban, az egy one-woman-show, annak ellenére, hogy persze dolgozik mögötted egy stáb, szerkesztők, riporterek stb. De mégis, élő adásban egyedül vagy, bármi történik, neked kell megoldanod. A vállalati kommunikáció csapatmunka, nagyon sok emberrel dolgozol együtt, sok helyről kapsz információt, együttműködsz, gondolatokat cseréltek, más keze alá dolgozol. Egyszemélyes játékosból csapatjátékossá kellett válni. Ez elképesztő személyiségfejlődés.

5 év után újabb váltás következett. Kata a MOL-nál kezdett dolgozni nagyobb csapattal, nagyobb portfólióval: marketinggel, PR-ral, belső kommunikációval, szponzorációval, mecenatúrával is foglalkozik. És egy 20 fős csapatot irányít.

Szerintem az irányítási képesség valahol a személyiségből fakad. Persze sok mindent meg lehet tanulni, de alapvető személyiségjegy, hogy irányító típus vagy-e. Tudom, hogy tudok irányítani, tudok koordinálni, sok dolgot tudok integrálni, és egyszerre mozgatni. Ezek az újságírói létünkből is jönnek.

Kata szerint sokan túl későn jönnek rá, hogy váltani kell, és úgy látja, 40 éves kor fölött már nehezebben megy. Hiszen sokszor a nulláról kell kezdeni, és ez nem egyszerű.

– Bár ez is lehet, hogy csak személyiség kérdése. Én olyan vagyok, mint a keljfeljancsi. Mindig felkelek és megyek tovább.

Kiemelt fotó és cikkbeli kép: Apáti-Tóth Kata saját felvétele

Vélemény, hozzászólás?