Egy varázslatos világot álmodtam meg!

Krizsány Ildikó néhány éve még egy sikeres pénzügyi vállalkozást vezetett. Azonban történt valami, ami örökre megváltoztatta az életét. Úgy döntött, feladja eddigi karrierjét, és minden idejét családjának, valamint tanulási- és beilleszkedési nehézségekkel küzdő kisfiának, Márknak szenteli. Ildikó története egy elszánt és céltudatos édesanyáé, aki nem adta fel. Egy speciális tanulóközösség megalapításával a hozzá hasonló helyzetben lévő szülőknek is segítő kezet nyújt. Bodnár Erika interjúja.

Ildikó több, mint húsz éve él Dunaharasztiban. Egy ideig főállású édesanyaként a gyerekek mellett volt otthon, aki a család mellett megtalálta az önkiteljesedéshez vezető utat: egy biztosító társaság személyi bankáraként kezd el dolgozni.

„Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni – kezdi a visszaemlékezést Ildikó, másoknak irányt mutatni. Egyszerűen imádtam a munkámat: az állandó nyüzsgést, a változatos feladatokat és a kihívásokat. A pénzügyi szektorban eltöltött hosszú idő alatt rengeteget tanultam, fejlődtem. Saját MBI franchise irodám megnyitásával elértem azt, amiről titkon már régóta álmodoztam. A csúcson voltam.”

Az élet azonban közbeszólt, és más utat jelölt ki a kétgyermekes anyukának. Az akkor 7 éves Márk 2016 szeptemberében, egy helyi általános iskolában kezdte meg tanulmányait. Rövid idő elteltével azonban kiderült, hogy valami nincs rendben.

„Nagyon büszke voltam a gyermekemre, és már alig vártam, hogy megkezdődjön a tanév. Ahogyan teltek, múltak a napok, egyre inkább azt éreztem, hogy Márk egyáltalán nem boldog és kudarcai vannak. Mozgásos feladatokban a kortársainál sokkal ügyesebben teljesített, viszont a tanulásban és a koncentrálásban komoly nehézségei adódtak.

A nagy létszámú osztályba nem tudott beilleszkedni, nem érezte magát biztonságban, nem találta meg a többi gyerekkel a közös hangot és félelemmel élte meg az iskolában töltött napjait, ami a mindennapos szorongáshoz vezetett.”

Mint minden szülő, Ildikó is azonnali megoldást keresett. Egy közeli kerületben talált is egy alternatív iskolát, amit elsőre nagyon szimpatikusnak talált. Úgy tűnt, végre fellélegezhet… azonban ez az érzés nem tartott sokáig. A próba hét után közölték, hogy Márkot eltanácsolják, mivel még nem iskolaérett.

„Hidegzuhanyként ért az iskola szakértői véleménye. Hogy nem látták ezt korábban a Nevelési Tanácsadónál, ahol én szülőként kértem szakvizsgálatot az iskolába indulás előtt fél évvel? Teljesen kicsúszott a lábunk alól a talaj. Az óvodába már nem mehettünk vissza, hiszen Márk már bekerült az iskolarendszerbe. Fogalmam sem volt róla, hogy mihez fogunk kezdeni.

A kálváriák csak ekkor kezdődtek. A negyedig alternatív iskola segítette őt Diósdon egy 0lyan iskolaelőkészítő évvel, ahol heti 3 napot Márk teljesen egyedül, gyermektársaitól elszigetelve tanult velem. Az iskolapadban ülve felkészültünk az 1 osztályra.”

Mivel Ildikó nem talált a közelben olyan alternatív iskolát, ahol megoldást találna fia számára, már csak egyetlen választása maradt: magántanulónak íratja gyermekét és Márk oktatását otthon biztosítja.

„Kezdetben nagyon tartottam az otthon tanulástól. Féltem, hogy a gyermekem elszigetelődik a külvilágtól, és továbbra sem tud majd megfelelően koncentrálni. Tény, hogy ez az oktatási forma nem való mindenkinek. 

Utólag visszagondolva, a lehető legjobb döntést hoztuk meg. Két tanító nénit fogadtunk és Márk rengeteget fejlődött. Szerencsére már a szorongás is a múlté. Újra ugyanaz a kiegyensúlyozott, mosolygós kisfiú, aki a beiskolázás előtt volt.”

Ebben az időszakban merült fel Ildikóban egy tanulóközösség létrehozásának az ötlete. A pénzügyi vállalkozás mellett nekiállt a Haraszti-Suli tervezésnek és felépítésére.

„Márk életútja elgondolkodtatott azon, hogy meghozzam azt a komoly döntésemet, hogy teljesen felszámolom a vállalkozásomat, eddigi karrieremet. Bár a pénzügyi szektorban eltöltött 13 évben abban sikeres voltam, de nem volt nehéz a váltás, egyáltalán nem éreztem, hogy áldozatot hoznék. Tudtam, hogy megéri, hiszen egy nemes ügyért harcolok.

Küldetésemmé és szívügyemmé vált egy olyan tanulóközösség létrehozása Dunaharasztiban, ahol a gyerekek mindenféle szorongás nélkül, családias és szeretetteljes környezetben tanulhatnak és fejlődhetnek.”

Az álom végre valósággá vált. A 2019 szeptemberében induló Varázstanoda azoknak a szülőknek nyújt segítséget, akik szeretnék a hagyományos iskolarendszert maguk mögött hagyni. A tanulóközösség  (iskolelőkészítő) – a 4. évfolyamig biztosítja a minőségi oktatást és nevelést. A Haraszti-Suli Alapítvány Varázstanodája ugyan igazodik a Nemzeti Alaptanterv elvárásaihoz, mégis a hagyományostól merőben eltérő projekt módszerekkel dolgozik. 

„Egy varázslatos világot álmodtam meg! – folytatja mosolyogva Ildikó.  Iskolánk egy olyan összetartó tanulóközösség, ahová a kicsik nap mint nap örömmel járnak be. Kiscsoportos oktatást biztosítunk, amelynek köszönhetően mindenki megkapja a megérdemelt egyéni figyelmet és törődést.

Módszereink holisztikusak, tehát a diákok személyiségét helyezzük a középpontba. Nem bemagoltatjuk a tananyagot, hanem gyakorlati példákon keresztül adjuk tovább az ismereteket. Olyan nélkülözhetetlen kulcskompetenciákat is fejlesztünk, mint az empátia, a kreativitás vagy akár az együttműködő készség.”

Úgy gondolom, ez a történet megtanít minket arra, hogy amikor villámcsapás ér minket és gyorsan kell reagálnunk a hirtelen jövő sorsfordító helyzetre, akkor is van megoldás. Akár egy olyan megoldás, ami mások javát is szolgálja. A Varázstanoda egy céltudatos édesanya újító kezdeményezése, ami nem csak Márknak és Ildikónak, hanem sok-sok bizonytalan szülőnek jelenti majd a reményteljes utat.

„Az állami oktatás a túlszabályozottság miatt gúzsba köti a gyerekeket, valamint a pedagógusoknak sem biztosítja a megfelelő mozgásteret. Nyilvánvaló, hogy a teljes oktatási rendszert nem tudom megreformálni, de ha Márkon kívül egyetlen gyereknek is segítettem, elértem a célomat. Utólag belegondolva, szerencsésnek tartom magam, hogy így alakult az életem.” 

Kiemelt fotó és cikkbeli kép: Krizsány Ildikó saját képei

Vélemény, hozzászólás?