Egész nyáron születésnap

Négy gyerek, azaz évente négy születésnap – jó végül is három és fél, mert az ikrekét megússzuk egy füst alatt. Torták, ajándékok, zsúrok, szervezés, évente három és félszer gyors egymásutánban. De meddig bírjuk ezt az iramot? Merát Anikó írása. 

Az első gyerek első születésnapja még igazi nagy családi esemény. Készülünk rá, meghívjuk az egész családot, el is jön az összes büszke nagyszülő, nagynéni, nagybácsi. Különleges tortát sütünk, természetesen az ajándék is igen különleges. Csemete meg csak pislog. Most mi ez a nagy felhajtás? De azért jó, ne hagyjátok abba!

Aztán a második születésnapon már nem adhatjuk alább, és a csemete is egyre jobban érti, hogy miről is van szó. Így a harmadik születésnapját már várja, sőt elvárja a felhajtást. Aztán amikor óvodás lesz, természetesen jöhet a gyerekzsúr. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol elszúrtam. A zsúr túl jól sikerült.

Programokat találtam ki, hogy a buli ne csak egy hatalmas tombolásba torkolljon (akadálypálya, célbadobás, lufival játékok, lövés íjjal), és a fő attrakció: a kincskeresés. A következő évben már a barátok is várták a gyerekzsúrunkat, nemcsak az ünnepelt.

Ez mind szép és jó, évente egyszer simán neki is lehet feszülni. De közben születtek a tesók. Nekik is volt első és második születésnapjuk, óvodás korban gyerekzsúr. Mindenki nyári gyerek, úgyhogy ahogy befejeztük a télapó-karácsony őrületet, túléltük a farsangot, átvészeltük a húsvétot, kezdődtek a szülinapok.

Május végén indul a szezon a legnagyobb születésnapjával. Torta az iskolába, torta a családi ünnepre, torta a zsúrra. Pár hét múlva az ikrek születésnapja, 2 torta az oviba, 2 torta a bulira, és ha a család nem jön a gyerekzsúrra, mert kevésbé tolerálják a hangos gyerekzsivajt, oda is két torta? Itt már éreztem, hogy valami nem stimmel. Ez így sok lesz.

Nyár végén a legkisebbé: torta, torta, amit persze mi csinálunk, ha már tudunk, így ez is egyedi és megismételhetetlen.

És akkor ott álltunk éjjel egykor, vártuk, hogy kihűljön a krém, és feltehessük a következő réteget. Aztán kínlódtunk, mert szétcsúszott, és még sehol a díszítés. Egymásra néztünk, és mondtam, hogy tök idióták vagyunk, hogy ilyeneket csinálunk. Azt hiszem, elfáradtam.

Mire szegény legkisebb is zsúrkorba lépett, már életbe lépett a limit. Idén nem lesz mindenkinek zsúrja – szólt a bejelentés. Ne már! Miért? Végül elfogadták a kinyilatkoztatást és az új helyzetet, így innentől forgó rendszerben működünk. Az első zsúrt a legkisebb kapja, mert neki még soha nem volt, természetesen kincskereséssel, melynek receptjét ezennel közkinccsé teszem.

Kincskeresés hozzávalók:
– Készítsünk annyi csomagot, ahány gyerek lesz. A csomagokba elég pár egyszerű, olcsó dolog, aminek a gyerekek örülnek. Pl.: buborékfújó, lufi, matrica, kislabda, és némi édesség, amit nem szégyelsz (rágó, cukorka, nyalóka – uramatyám!)
– Készítsünk annyi térképek a lakásról/kertről, ahány csomag van.
– Egy térképen egy csomagot jelölünk be, és minden gyerek a saját csomagját keresi
meg (kisebbek segítséggel).
– Amikor már tetőfokára hágott a hangulat a bulin, kiosztjuk a térképeket, és indulhat
a keresés.

Kiemelt kép: Pexels by Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?