Így dolgozunk mi nyáron – kamasszal, kisiskolással és mázlistaként

Tóth Zsiga Bori: Kamaszok és a nyári szünet

A 14 éves gyermek a vakáció idején már nem megy táborba, se nagyszülőkhöz, de még nem utazik egyedül. Otthon van, meg nem is.

A mondat, amitől a nyári szünetben biztosan feláll párszor a hátamon a szőr: 
„Én nem leszek akkor itthon, programom van.”

A program meg nem nevezett helyen, bizonytalan ideig tartó esemény valakikkel. Általában többször variálódik, és jellemzője, hogy sosem ér véget az előre megnevezett időben, csak órákkal később. A program nyáron és szünetekben gyakrabban esedékes, akár naponta, de bármikor is legyen, pontos paraméterei egy-két perccel a kezdés előtt derülnek ki. Nem előbb, mert a többiek rendelkezésre állásától függ minden. A programon a résztvevők “minden oké”; üzenetet küldenek az anyjuknak 1-2 óránként, hogy az ne hívogassa őket. A program végefelé esetleg jelzi a gyermek, hogy érte kell menni, de ha odamész, egy dolog tuti: égő leszel, mert túl korán mentél, vagy béna, mert túl későn. Variációja a közbejött program, ami mindig pont akkor esedékes, amikor csinálni kellene otthon valamit vagy el kéne menni nem-szeretem helyekre a szülőkkel.

Hosszú programleírás: megnéztünk egy filmet, ettünk, ittunk, mászkáltunk.

Rövid leírás: Semmi nem volt. Jó volt.

 

Békéssy Olga: A nyarat meg kell tervezni!

Igen, tudom. Mégis, amióta gyerekeim vannak, minden évben áprilisban elönt a rettegés. Időről-időre keresem az alkalmat, hogy esténként (hétvégenként, gyerekek szóáradatának 3 perces szünetében) a családi naptárat a kezemben szorongatva elrebegjem a férjemnek, hogy: meg kéne terveznünk a nyarat! – Aha – jön erre minden alkalommal az adekvát válasz, és minden marad ennyiben.

A nagyfiam már 9 múlt, ő idén három táborba megy, a kicsi 6 lesz és hallani sem akar a táborokról. A nagyszülők idősek, de lelkesek, ám a két fiú egyszerre már fárasztó nekik. Megértjük, nekünk is.

Szüleink mindkét ágon 200 kilométeres távolságban élnek, úgyhogy óvatosan pedzegetni kezdtem először én a szüleimnél, hogy mi lenne, ha az egyik tábor idejére feljönnének, és beizzítanák a mama-tata ovit? Pécsett, anyósomékat is beterveztük már egy hétre így, ha minden igaz, már csak 7 hetet kell megoldani a férjemmel kettesben. Menni fog! Valahogy…

A nagyobbik, akinek a munka még hobbi

Andris, a nagyobbik egyébként ma ebédnél kifejtette, hogy mondjam meg az ügyfeleimnek, hogy mivel ők itthon vannak egész nyáron, én mostantól csak szombat-vasárnap fogok dolgozni, a többi napon velük strandolunk, kirándulunk, legózunk (és veszekszünk, hogy ne kütyüzzenek).

Úgyhogy kedves ügyfeleim, lenne egy ötletem… 🙂

 

Várfalvy Emőke: A mázlista!

Mióta a gyermekeim intézményesültek, a nagyszülők digitalizálódtak. Nem mondom, hogy nincs egy-két kétségbeesett telefon egy worst case scenario esetén, de a legtöbb esetben benne van a szigorúan karban tartott, családilag megosztott, Google Calendarban, hogy ki, mikor, hova megy a kiskorú népség megmentése, jóltartása és felhőtlen szórakoztatása érdekében.

Tudom, tudom, minden nap elrebegek minimum egy hálaadást az illetékes égieknek, hogy még hadra fogható, és a gyermekek maximálisan kölcsönös megelégedésen alapuló megőrzésére alkalmas, pesti nagyszülőkkel rendelkezünk.

Ha nem így lenne, nos…akkor belépnék én is az 5 órás klubba, és valószínűleg kávéval venném be a reggeli vérnyomáscsökkentőt.

Kiemelt kép: Tóth Réka 
további képek: a szerzők saját fotói

Vélemény, hozzászólás?