A bicikli, avagy hogyan változtassunk a szokásainkon?

Azon gondolkodom, hogy mennyire vagyunk a szokásaink rabjai. Észrevesszük-e a korlátainkat, és ha igen, át merjük-e lépni azokat? Akkor vettem észre, mennyire szokásaim vezérelnek, amikor elromlott az autónk, és hetekig tartott a szerelés.

Nem járunk napi szinten autóval – városban főleg nem -, csak messzebbre, meg kirándulni. És mivel éppen a nyári szünetben romlott el az autónk, akkor amikor mindenféle programot terveztünk, hirtelen úgy éreztem, meg vagyunk lőve.

Akárhogy is nézzük, sok gyerekkel utazni körülményes, több dolgot is figyelembe kell venni, ezért a bejáratott módszer kiesése elgondolkodtatott. Szóval akkor most mi legyen? Strandra akartunk menni, ahova cuccokat is kell vinni. Ez eddig úgy nézett ki, hogy bepakoltunk a kocsiba, és mentünk egy kisvárosi tóhoz. Most nem volt autónk, de úgy éreztük, mégiscsak el kellene menni, nagyon jó idő van, és most vagyunk szabin. Végül is megy arra vonat, és a Keletitől sem lakunk messze. Hát jó, próbáljuk meg!

Az eszközöket limitáltuk, mindenki a testméretéhez mérten hozott táskát, és elindultunk biciklivel az állomásra, mert a kisvárosban a tó messzebb van az állomástól, odagyalogolni gyerekekkel és csomagokkal … ööö, azt hiszem erre nem vágyom. Bicajozni viszont mindenki szeret. Vettünk jegyet, biciklijegy csak a nagykerekűre kellett, és mivel ennyien 90%-os kedvezményt kapunk, döbbenetesen olcsó volt. Az első meglepetés az volt, hogy ezt persze tudtam, de sosem gondoltam bele, mert féltem a vonatozással járó macerától. Pedig, hát jóval olcsóbb, mint az üzemanyag.

A vonatút rendben zajlott, sőt romantikus volt, és az is, ahogy megérkeztünk egy kisváros állomására, ahol egyébként a többi leszálló utas is biciklire pattant. Leszálltunk és suhantunk a csendes utcákon a tó felé a napsütésben, előttem a gyerekek, hátukon a békatalp és a búvárpipa. Olyan vagányak voltak, ahogy így tekertek, egészen új élmény és nézőpont tárult elém.

Annyira jól sikerült, hogy már szinte örültem, hogy elromlott az autó, és nem is hiányzott. Aztán már a nagymamához is vonattal mentünk, mert ugyan Pesten lakik, de a szélén. BKV-val 1,5 óra, egy csomó jegy kellene hozzá, vonattal viszont csak 20 perc, és az útiköltség ára egy fél gombóc fagyi.

Évek óta nem bicikliztem, szinte elfelejtettem. De ismerős volt az érzés. A szabadság, az izmok munkája, a levegő illata. Hogy benne vagy a világban és nem egy fémdobozban ülsz. A bőrödön érzed a szellőt, a napsütést, az esőcseppeket.

Volt még egy meghatározó pillanat, ami segített a bicikli melett dönteni. Meleg volt. Nem jött a troli. Amikor meg kegyeskedett megjelenni, tömeg volt, büdös, levegőtlen, hangos. Szinte menekültem róla. És akkor fellázadtam. Ezért fizetek? Mostantól nem veszek bérletet, inkább biciklivel járok mindenhova. A gyerekek már eddig is bicikliztek az iskolába. Nekem sincs túl messze a munkahely, és mint ahogy az első úton kiderült, végig van szép és biztonságos bicikliút a házak között, ahol kényelmesen áttekerhetek. Előbb is eszembe juthatott volna…

Már egy éve csak biciklivel járok. Mögöttem van egy tél is, és minden félelmem ellenére azt tapasztaltam, hogy teljesen viselhető, sőt kellemesebb. Nem tántorított el semmilyen időjárás. Sőt, kifejezetten jól esett a nehéz munka után a csípős levegőn kint a szabadban tekerni, magam mögött hagyni a gondokat, a fáradtságot, magam lenni a gondolataimmal. És ami megdöbbentő: gyorsabb és praktikusabb a tömegközlekedésnél, súlyos tízezreket megspóroltam egy év alatt, még úgy is, hogy költöttem a biciklire, és néha vettem jegyet, ha nagyon messze kellett menni. Nem utolsósorban pedig környezetbarát. Nem számít a dugó, biciklivel bárhol el tudok menni, bárhol parkolhatok, megvan a napi mozgás is, és többé nem érint az utazással járó stressz.

Már nem is szeretek máshogy utazni. Hosszabb útra vonattal megyünk, visszük magunkkal a kerékpárokat a kisebb távokhoz. Nagyon kényelmes és biztonságos, nem kell vezetnem, pihenhetünk, olvashatunk, kártyázhatunk az út alatt, és sokszor gyorsabb is, mint autóval.

Úgyhogy kedves Mindenki, bringára fel! Ne féljetek, próbáljátok ki! Elég egy egyszerű, használt, olcsó bicikli, és léptünk egyet egy egészségesebb élet és egy élhetőbb világ felé.

 

Kiemelt kép: Pixabay, Sylwia Aplacy

 

Vélemény, hozzászólás?