Az idő rohan, a fájdalom nem múlik

Hihetetlen gyorsan rohan az idő. Nyár közepe is elmúlt, a világ pedig még mindig sivár és szokatlan Gergő nélkül. A hétköznapok telnek, de az idő nagy részében hiányzik belőlem az élet esszenciája. Vannak kegyelmi pillanatok, amikor valami vagy valaki segítségével pár órára igazán magamra találhatok, de a legfőbb mozgató rugóm a fegyelem. A fegyelmezett derű, a fegyelmezett tervezés és a fegyelmezett kivitelezés. 

Nem találtunk még rá új életünk ritmusára, aminek talán a nyári szabadság és rapszódikusság a fő oka. A gyerekek sokat nagyiznak. Amikor itthon vannak, általában az tölti ki a gondolataikat, hogy hova indulnak másnap, vagy hányat kell még aludni, amíg indulnak valahová.

Átmeneti szállás lett az otthonunk, ennek minden előnyével és hátrányával.

A programforgatag jót tesz nekik. Jól vannak. Nekem pedig anyagi-, és szervezési értelemben is nagy segítség most, hogy ritkán van velem egyszerre mind a négy gyerkőc. Margitvirág az egyetlen, akinek – érthető módon – mindig a közelemben kell lennie. Neki, a négy gyerkőcnyi ingerhez szokott királylányomnak viszont roppant nehéz tesó nélkül.

Napközben unatkozik. Semmit sem tudok vele kezdeni. Énekelhetünk, vagy sétálhatunk bármennyit a városban, nem éri annyi inger, amennyire szüksége lenne. Nem fárad el eléggé, és az alvásidőket gondosan és aktívan végigszenvedi. Ebbe az éjszakai alvás is beletartozik, úgyhogy lassan démonként közelednek felém a nagyimentes napok. Arról nem is beszélve, hogy egy baba mellett irtó nehéz magamra találni, vagy épp minden tartásomat eldobva, kicsit belehalni abba a trutyiba, amiben kalimpálok. Nem vagyok jól. Kár is ezt tovább elemezgetni.

Szerencsére van hova cikket írni, és vannak termékek, amiket már csak eladni kellene.

DE még nincs vállalkozás, amin keresztül számlát adhatnék, és mindezt jövedelemmé tudnám tenni. Remélem, pár héten belül ez is elintéződik, mert úgy érzem, már komoly lelki terhet jelent.

Egyszerre félek tőle és szeretnék is belefogni. Lesz elég bevétel. Lesz elég erő, idő és fegyelem, hogy a vállalkozást és a családot is fenntartsam. 

Magamat is meglepve, sikerült két családi nyaralást is szerveznem a gyerekeknek, amit ők teljesen ki is élveztek. Május végén, gyereknap alkalmából, Szombathelyen töltöttünk 4 napot, július elején pedig a Jade fesztivál sátrai között állt kettő, amiben mi laktunk. A kimozdulás, levegőváltozás nekem is jót tett, de multifunkciós, 24 órás szolgálatú szülőként a pihenés valahogy nem érkezik meg a nyaramba. Talán majd később. 

Ebben a hónapban tudatos, és külső segítséget is igénybe vevő munkát kezdek fektetni a saját brandembe. Már az eredménye is látszik a Facebook oldalamon, szépen nőnek az elérések. Én pedig remélem, hogy a termékek és videók egyszerre lesznek hasznosak a követőim számára, és jövedelmezők a családnak. 

Olivér belefogott a pólószatyrok varrásába. Johanna igazi saját időnek éli meg, amikor közösen csinálunk élő videókat. Tivadar fantasztikus operatőre a csapatnak. Margitvirág pedig garantáltan megfűszerezi minden megjelenésünket.

Szerintem van bennünk potenciál. Hiszek magunkban.

Már csak pihenést kellene szerveznem magam számára, és ősztől senki nem ment meg bennünket a “családi vállalkozók példaértékű képvislelői” címtől. Remélem.

Fotók: Szekeres Laura Virág.

 

 

Vélemény, hozzászólás?