Se kép, se hang – csak a belső mozi!

Nincs nyaralás fotó nélkül. Kivéve Várfalvy Emőke szerint. Vigyázat, fertőzően renitens tartalom következik! 

 
Nem csináltunk a nyaraláson képet.

Egyet sem.

Ma napközben jöttem rá, mikor anyám mondta, hogy feltétlen 
küldjek a srácokról néhány képet.

De nincs.

Pedig most burzsujok voltunk. 20 napig voltunk a Balaton vadregény szekciójában.

Első nap azonnal egy laza armagedon főpróbával indítottunk, amikor a Jóisten az egész tánckart meg a full szimfónikusokat is behörrentette teljes kakaón, hogy aki, él, az fél alapon megcsinálják a showt.

Ezen mondjuk nem volt mit fényképzeni, bár a vendégDanó megérdemelt volna egy Nutellával töltött serleget, hogy ezt a fickándozást a francia sátortervezők és a kínai gyorsvarró tinédzserek koprodukciójában készült, Hopp egy sátor jellegű fedél alatt bevizelés nélkül kibírta.

Állítólag még aludt is.

Mi meg ettünk.

Na nem éjfélkor, hanem mikor a nyári nap sugára újra hajlandó volt tüzetesen sütni le ránk.

Szalmabála fíling, várview és a slow életmódra csikket hányó, rohanó patak némi gumicsizmacsikorgatóan túlárazott burgerrel.

Vár le, vár fel, várjál, ez a csúszda nem csúszik, csurrantsunk rá limonádét!

Zsír!

Ami meg a Medvét illeti itt nem sajt, hanem cukor, sokk!

Evő embert nem illik fényképezni, maszatosra zabáltat meg, háááát, mióta gyermekeim maguk cenzúrázzák a jogilag személyesen őket illető tartalmakat, nem kísérletezem a “de cuki csoki bajusz” jellegű beállításokkal.

De hát a Balaton igazából Riviéra, amihez nekünk extra öröm, hogy augusztus 1-re elkészült a pályázati pénzen díszfüvezett, fövenyesített, nádtalanított pancsolda.

Srácok végre tényleg gyerek módra működtek, amit nehéz lett volna megörökíteni, tekintve, hogy napi 6 órában, mikor a part 1 km-es körzetében voltunk Baywatch üzemmódban igyekeztem az akudt úszógumitiszben szenvedő vizi bolhákat szemmel tartani a víz felett.

Néha kéz, láb, hát váll, és egyéb segédeszközök is igénybe lettek véve, és jelentem, megúsztuk.

Ahogy az anyukák is, akiket nem fényképeztem be háttérnek a srácaim és homokváraik mögé, mikor feszes sminkjükben hajlandóak voltak odatipegni a homokozó szélére, hogy édesen viháncoló, nevelésdiétán hizlalt porontyaikkal nyomjanak egy live-ot Instán.

Ami a naplementéket illeti, hála az írtásról, gyérítésre polkorrektizált vérszívóvédő törekvéseknek, az exponáló gomb kioldásához nem maradt szabad kezünk. Riasztó spray ide, nyakig gombolt láncing oda, úgy jártuk a verbunkost, hogy a Honvéd Népiegyüttes követeli a figurák leírását a következő évi koreográfiájukhoz.

Gyermekeim kétkerekű megmozdulása sem került a Zeiss optika végére, mivel egyszer és mindenkorra megtanultam, hogy a 2 kerék + 1 optika x Emő = BS (az egyenlet megfejtői között közepesen langyos 2 napos állott rosé fröccsöt sorsolok ki).

Tudom, nem volt világraszóló a fentiekben semmi, így igazából érthető, hogy a nem szelfifüggő népes vendégsereggel együtt sem sikerült egyetlen nyavalyás kis pixelhalmazt sem összehoznunk a nyaralásról.

Még Zoli világbajnok teljesítményéről sem, mikor a hagymásbabhangrobbanás effekttel leváló bal hátsó kerekünket lazán félrepöccintve felnin parkolt le 120-ról az autópályán vasárnapi csúcsban úgy, hogy TÚLÉLTÜK!

Pedig ez megért volna egy misét.

De a kölkök sírtak, én combosan paráztam, Zoli idegesítően akcióhősnek érezte magát, Ju, aki csak véletlenül ült épp az anyósülésen, és zsigerileg allergiás minden képalkotó berendezésre (igen, a CT-re is, ha látszik rajta az arca), szóval ő kézben tartott minden.

Szóval nincs kép, se hang örökítés, van viszont:

– állandóan csivitelő, harci karcoktól és térkőre liluló foltoktól tarka gyerektömeg, 
– reggeli madárcsicsertől és friss levegőtől tükörsimára smirglizett felnőtt idegpálya készlet,
– és annyi sajátélményre forgatott belső mozi, amit bármikor újra nézhetünk a szemhéjvásznon, újra színezve és hangszerelve ízlés szerint.

Kiemelt kép: rawpixelcom. Belső kép:  Várfalvy Emőke. 

 
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?