Szabad nagyot álmodni, s azt meg is valósítani

Fürész-Mayernik Melinda vállalkozóvá-, és anyává válása nem esett egybe. A főiskola elvégzése után tanítani kezdett a helyi általános iskolában. Ekkor jött rá, milyen sokan küzdenek az angollal, nehezükre esik a szavakat és nyelvtani szabályokat megtanulni, és félnek megszólalni idegen nyelven. Elhatározta, hogy ezen változtatni fog, és ha gyermeke lesz, időben megismerteti majd az angollal. Ő meséli el saját történetét. 

A saját óráimon is mindig igyekeztem játékos formában, tapasztaláson és élményeken keresztül, szórakoztató módon tanítani. A főállásom mellett 2011-ben indítottam el a játszócsoportokat angol nyelven több korcsoportban: babáknak és szüleiknek, óvodásoknak és iskolásoknak. Igazi „szerelemvállalkozás” lett ez, hiszen nem a megélhetésem múlt rajta. Egyfajta önmegvalósítás ez számomra, ami mára hoz annyi bevételt, mint egy pedagógus-fizetés. Bár még nincs azon a szinten, hogy csak ezen az egy „lábon” álljak, mégis elégedett vagyok azzal, ahova eljutottam az elmúlt 5 évben. Tudatosan ugyanis azóta foglalkozom az Angol Kalauzzal.

Az iskolában, ahol Míra és Balázs születése előtt dolgoztam örömmel várnak vissza kollégák, gyerekek és szülők egyaránt. Amíg nem volt gyerekem, reggeltől estig az itt voltam, szívesen foglalkoztam plusz dolgokkal, megterveztem az óráimat, szemléltető eszközöket gyártottam, ha kellett még itthon is színeztem-vágtam, dolgozatot javítottam.

Ma már eljutott addig a vállalkozásom, hogy megtehetem, hogy csak néhány órában menjek vissza tanítani délelőtt, amikor a két gyermekem oviban van. Ezt is csak azért vállalom, mert szívesen teszem, lételemem a tanítás, és úgy gondolom, így lehetek igazán hiteles abban, amit képviselek.

Pedagógusoknak is tartunk akkreditált képzéseket, s csak úgy tudok maximálisan megfelelni nekik, ha valóban tudom, hogy mi  a helyzet a közoktatásban. Ugyanakkor a magam ura is vagyok, hiszen – hála a vezetőségnek – a saját programom alapján taníthatok az iskolában is, ami óriási módszertani szabadságot jelent számomra.

Az anyaság mindent megváltoztatott

2013. október 2., reggel 6 óra: anya lettem. Bár ez a császármetszéses altatás miatt csak délután vált valóságossá, mikor a kislányomat először megpillantottam. Aki anya, annak nem szükséges elmesélni, hogy ez minden szempontból egy „új élet” kezdete. Szoptatás, peluscsere, altatás, túlélés, sok mosoly és ugyanannyi sírás, és a jól csinálom-e kérdések. Nagyjából így néz ki az első pár hónap, amíg összeszokik anya és gyermeke.

A régi szervezkedős életem, az emberek társasága, úgy 3-4 hónap után kezdett hiányozni, úgy éreztem, hogy be vagyok zárva, meg fogok őrülni, ha nem csinálhatom azt, amit eddig. Persze jött vele a lelkifurdalás és önmarcangolás is, aztán a férjemmel való beszélgetés túllendített ezen. Attól, hogy anya lettem nem kell feladnom a régi önmagam, a baba mellet is van élet. Sőt, véleményem szerint, ha a gyermek egy kiegyensúlyozott anyát kap, mert ő csinálhatja, amit szeretne, ő is jobban jár.

Persze nem vagyunk egyformák és néha irigylem is az „Ősanyákat”, akik arra teszik fel az életüket, hogy a gyerekeiknek éljenek és ezzel ki is egyeznek. Nekem hiányzott az életemből, hogy „valami hasznos dolgot” csinálhassak. Ettől még szeretem a gyerekeimet, ők a mindeneim, de szükségem van arra, hogy kilépjek a szoptatás-peluscsere-alvás háromszögből és úgy érezzem, hogy a társadalom számára is hasznos vagyok.

Felesleges időpocsékolás? Dehogy!

A 3-4 hónap eltelte után indult be valóban a mostani vállalkozásom. Ekkor kezdtem el mélyebben az online marketinggel és az otthonról végezhető munkákkal foglalkozni.

Azt tudtam, hogy mit szeretnék, csak nem voltam biztos a kivitelezésben. Itt vidéken ráadásul az online vállalkozásokat és a marketinget sokan nem is tudják hova tenni. Emlékszem, mikor az egyik ismerősömnek először mondtam, hogy mivel fogok foglalkozni, csak kedvesen mosolygott, mondván „jól van, nem tudod, mit csinálj a sok szabadidőddel, felesleges időpocsékolás…” De nem hallgattam senkire, tanultam és kitaláltam a koncepciót, amivel itthonról is felépíthetem a vállalkozásomat.

Adta magát a dolog, hogy amikor elkezdtem a lányommal angolul is foglalkozni, egyidejűleg indítottam egy blogot is, hogy ezzel a többi szülőt is motiváljam. Elkészítettem egy ingyenes szülői kezdőcsomagot, amivel a hírleveleimre tudnak feliratkozni a szülők, így bővítem folyamatosan azokkal a listámat, akiket valóban érdekel a gyermekük nyelvi fejlődése.

Visszanézve az indulás óta sok dolgon változtattam. Az elmúlt 5 évben megjelent három könyvem (Angol kalauz a mondókák világába, Do it in English! és Angolozik a család), melyeket az óvó- és tanítóképzőkön is ajánlott irodalomként használnak, az Oktatási Hivatal akkreditálta a 60 órás pedagógusoknak szóló képzésünket, amivel az Angol Kalauz program hatalmas előrelépést tett. Az elmúlt évben már megtehettem azt, hogy kiszervezzem a honlapépítéssel, hírlevélküldéssel, szövegírással, grafikával kapcsolatos feladatokat.

Azelőtt tényleg mindent én csináltam, egy személyben kellett kezdetben az ötlettől a megvalósításig mindenre figyelni, sokszor éjszaka vagy hajnalban, amikor a gyerekeim aludtak. A legbüszkébb rájuk és a családomra vagyok, hiszen nélkülük ez sosem ment volna, ők segítenek, motiválnak a mindennapokban.

Nem fáklyásmenet

Rengeteg hullámvölgyön is keresztülment a vállalkozás, volt, hogy megfordult a fejemben, hogy hagyom a fenébe, főleg, mikor lelkesen kezdték vinni az ötleteimet. De kitartással és alázattal eljutottam addig, hogy most már nem nekem kell kopogtatnom, hanem megtalálnak a lehetőségek, ajánlanak a családok, ismerősök, megtalálnak konferenciákkal kapcsolatban, hogy adjak elő. TV-ben és rádióban is tudják, hogy a kétnyelvűséggel, korai nyelvoktatással, játékos angolozással kapcsolatban kereshetnek, számos gyerekmagazin és szakmai lap oldalain az én anyagaimmal találkoznak a szülők (pl. Dörmögő Dömötör, Tappancs, Tudorka).

A legnagyobb sikert abban könyvelem el magamnak, hogy felismertem, csapatban kell dolgozni, így az évek során nagyon sok lelkes pedagógust és szülőt gyűjtöttem magam köré, akikkel most már együtt tartjuk a továbbképzéseket, együtt fejlesztünk tananyagot, az országban számos óvodában és az Oxygén Hotelben is elérhető a programunk, illetve az is fontos, hogy felismertem, a szülők mellett a pedagógusoknak van a leginkább szüksége a támogatásra, így feléjük is nyitottunk képzések formájában.

Ez egyedülálló, hiszen kevés angol nyelvi képzésből választhatnak, ami a közoktatásban is elszámolható tanúsítványt adna. Rengeteg munka van ebben, hiszen egy szigorú szakmai bizottság nézte végig az anyagunkat vesszőhibákig, de megérte. Abban hiszünk, hogy szülőkkel és pedagógusokkal összefogva változtathatunk a nyelvoktatás helyzetén, ez a küldetésünk, ezért dolgozunk. Jelenleg neveléstudományi mesterképzésen is tanulok, hogy még tovább mélyítsem az ismereteimet, illetve nem titkolt szándékom, hogy továbbtanulok és főiskolán, egyetemen az óvó- és tanítóhallgatóknak is átadjam azt a módszertani-gyakorlati tudást, amit az évek alatt gyűjtöttem, mert a tudásmegosztás fontos.

Kulcsszó: tanítani

Mindig tudtam, hogy tanítani szeretnék. Ez már nagyon korán megmutatkozott, amikor gyerekként leültettem a macikat és meséltem nekik. Számomra nem volt kérdés, hogy „mi leszek, ha nagy leszek?” Persze voltak kósza gondolatok űrhajózásról meg régészetről, de a tanítás volt a nagy álmom.  A tanítás nekem egy „szerelem”, nem munka, hanem hobbi, hivatás.

A hivatásomban azt szeretem, hogy gyerekek között lehetek, feltöltődök, és rengeteget tanulok én is tőlük. Szeretem, hogy folyamatosan fejlődhetek, motiválhatjuk egymást. Szeretem, hogy a szülők lelkesedése rám is átragad, ami arra ösztönöz, hogy további ötletek, módszerek után kutassak, újítsak.

Igazából a két gyermekem, Míra (6 éves lesz) és Balázs (3 éves) motiválnak leginkább. A velük való angolozás és a visszajelzéseik viszik előre az Angol Kalauzt, ők motiválnak, naponta látom rajtuk, hogy a játékos angolozásnak milyen előnyei és mekkora haszna van. Ahogy nőnek, alakulnak a babás programok mellé az ovisak, s már készülnek az iskolás anyagok is.

Vállalkozás vs. gyereknevelés

A legtöbben sajnos úgy gondolják, hogy anyaként nem lehet valaki vállalkozó, mert azzal a „gyerektől veszi el az időt”. Szerencsére az én hátam mögött maximális támogatás áll: a férjem, a nagyszülők mind bevonhatók, szívesen vigyáznak a gyerekeimre. Férjem a legnagyobb segítőm. Igazán hálás vagyok neki ezért.

Szeretném megmutatni az otthon levő anyukáknak, hogy a 24 órába néha szűken, de belefér az is, hogy magunkkal, a saját álmainkkal is foglalkozzunk. Mióta anya lettem, még jobban igénylem, hogy mással is töltsek időt. Eleinte lelkiismeret-furdalásom volt emiatt, aztán később rájöttem, hogy mindenki profitálhat abból, ha anya is követheti az álmait.

A gyerekeim születése óta pedig még több lelkesedéssel folytatom a vállalkozás körüli teendőket, hiszen nekik is szeretnék példát mutatni, ráadásul a tevékenységem is szorosan kapcsolódik hozzájuk, tulajdonképpen a velük való angolos tapasztalatok viszik előre a vállalkozásomat, s ezekből a többi szülő is ötletet meríthet.

Tudom, hogy ezek a dolgok a gyerekeim életére is kihatással lehetnek. A legtöbben csak a jéghegy csúcsát látják, de kevesen tudják, hogy ezért keményen meg kell dolgozni, éjjel is, vasárnap 4-kor kelni, hogy képzésre induljak stb. Én ezt szívesen teszem, megtaláltam azt, amiben hiszek és azért teszem, hogy a gyerekeimnek is egy jobb világot teremthessek. Minden Anyukának üzenem: Szabad nagyot álmodni, s azt meg is valósítani!

 

Fürész-Mayernik Melinda

Web: angolkalauz.hu

Facebook: https://www.facebook.com/angolkalauz

Fotók: Trosztel Adrienn

Vélemény, hozzászólás?