Rosszul érzi magát a munkahelyén, legszívesebben elmenne. Azért tart ki mégis, mert a családjával szemben felelőtlen tettnek gondolja otthagyni a biztosat a bizonytalanért. Jó néhány kérdés emészti ilyen helyzetben az embert. Előbb keressen új helyet, vagy lépjen ki, most úgyis azonnal talál állást? Végzettségéről vagy emberi tulajdonságairól akarnak olvasni az önéletrajzában? Mit tegyen, ha elutasítják? Bóné Ágnes közgazdász, álláskeresési tanácsadó válaszaiból kiderül, mi kell ahhoz, hogy ez jó lépés legyen, ne ugrás a sötétbe. Bakos András írása.
Ha marad, azzal árt a családjának is
Nem érdemes olyan munkahelyen maradni, ahol rosszul érezzük magunkat – szögezi le Bóné Ágnes. Nem számít, mi az oka a rossz érzésnek.
Az embereknek általában a munkahely, a vállalat tetszik meg, amikor dolgozni kezdenek, és az esetek többségében a főnök miatt mondanak föl.
Ha olyan vezető kerül a közösség élére, akinek stílusa, értékrendje elüt az elődjéétől, és ez rontja a munkahelyi légkört, ezt lehet neki finoman jelezni. Ha viszont nem veszi figyelembe a jelzést, akkor érdemes elmenni. Kár hinni abban, hogy majd ez a főnök egyszer távozik, mert ezt nem tudni biztosan, és azt sem, hogy aki utána jön, jobb lesz. Menni kell – azért is, mert egy lélekromboló munkahely nagyon sok áldozatot követel, a dolgozó családjától is.
Bóné Ágnes olyan kutatást említ, amely kimutatta, a gyerekek sokkal jobban érzik magukat olyan szülők mellett, akik bár sokat dolgoznak, de élvezik, amit csinálnak, mint olyanok mellett, akik mindig rosszkedvűen, ingerülten érnek haza. A biztos, de rossz munka ebből a szempontból semmivel sem jobb, mint a bizonytalanság. Nem érdemes belesüppedni az önsajnálatba sem, vagy a kényelmes megoldás mellett dönteni. Utóbb ki szokott derülni, hogy a legjobb álláslehetőségekre az addigi komfortzónáján kívül bukkan az ember.
Előbb tervez, aztán végez
Hirtelen, indulatból nem szabad felmondani. Higgadtan kell megtervezni ezt a lépést, attól függően, milyen az ember anyagi helyzete, lelki állapota, milyen tervei vannak a jövőre. Az elhamarkodott döntésnek olyan eredménye is lehet, hogy az ember nem körültekintően választ új állást, és számára ugyanolyan, vagy még rosszabb helyen köt ki – érvel az álláskeresési tanácsadó.
Tényleg nagy a munkeerőhiány, de ez nem minden szakmát érint. Egy karrierváltás akkor lehet sikeres, ha jól átgondolja az ember, mire vágyik, mit szeretne, megismeri valamennyire azokat a területeket, amelyeken a képességei, tapasztalatai hasznot hozhatnak. Ha az derül ki, hogy a kiszemelt álláshoz meg kell szereznie valamilyen végzettséget, tanuljon, minél hamarabb!
Egy hónap csönd, nyugalom
Aki mérgező légkörű munkahelyről távozik, annak különösen érdemes a kilépés után pihenni egy kicsit.
Bóné Ágnes tapasztalata szerint nyugati országokban akár egy évet is várnak az emberek, mielőtt újból munkába állnak.
Ezt mifelénk kevesen engedhetik meg maguknak, ám már egy hónap pihenés is nagyon sokat számít. Ha már megvan, hogy mihez fogunk, sokkal könnyebb lesz folytatni a felkészülést is az új feledatra. A következő munkahelyi közösség számára is jobb, ha kipihent, feltöltődött ember érkezik, nem egy idegroncs. A hosszabb szünet segít megelőzni a kiégést, amit ma már tényleg betegségként ismernek el.
Nyomozás
Érdemes utánanézni – amennyire ezt meg lehet tenni kívülállóként – a cégnek, ahová menni szeretnénk. Ez azért is fontos, mert jelentkezni mindig egy adott pozícióra lehet. Olyan önéletrajzot kell beadni, amely az ember alkalmasságát bizonyítja arra a konkrét álláshelyre. Az interjún is meg fogják kérdezni a jelentkezőt, mit tud a vállalatról, és ha nem elég meggyőző a válasza, nem derül ki, miért szeretne oda kerülni, akár véget is érhet a beszélgetés. Ám azért is fontos lenyomozni a céget, mert jobb, ha még ilyenkor derül ki, tényleg szimpatikus-e a társaság, vagy vannak olyan dolgai, amelyek nem tetszenek.
El tudjuk adni magunkat
Az állásokra beadott önéletrajzok 99 százaléka sablonos, unalmas, semmitmondó – ez Bóné Ágnes tapasztalata. Nem csoda, hogy sokaknak nehézséget okoz, hogy egy rövid szövegben eladják magukat, mert ezt nem tanítják az iskolában. Vannak tehetséges, ügyes emberek, akik maguk is tudnak jó önéletrajzot írni, de ma már ez is szakterület, szakértőkkel, saját szabályokkal, törvényszerűségekkel. Aki tisztában van a képességeivel, érzi, hogy ez nem az erős oldala, és nem akarja a szerencsére bízni az álláskeresést, attól nem szégyen, ha képzett önéletrajzíróhoz fordul.
Negyven százalékkal nagyobb eséllyel hívhatják be állásinterjúra a profi szöveg alapján, mint ha egyedül kínlódik a fogalmazással.
Aki mégis hozzálát maga, annak fontos tudnia, hogy akik az önéletrajzát olvasni fogják, ugyanolyan kíváncsiak a végzettségére, tapasztalatára, mint emberi tulajdonságaira. Ma egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy a jelentkező mennyire tud együttműködni másokkal, hogyan tárgyal, mihez kezd az összetett problémákkal.
Nem elég jó szakembernek lenni, annak is kell látszani.
A kutatások szerint a munkáltatóknak, amikor a végső döntést meghozzák, fontos mennyire szimpatikus a jelölt, illik-e személyisége a vállalati kultúrába. Aki nem tudja jól bemutatni a személyiségjegyeit és a szakmai tapasztalatát, nem fog kitűnni az arctalan álláskeresők tömegéből.
Miért nem engem?
Az elutasítás nem tragédia, nem személyes sértés, nem azt jelenti, hogy az ember teljesen alkalmatlan minden munkára. Nem is föltétlenül a személyt utasítják el, meglehet, rajta kívülálló okok miatt született ilyen döntés. Szóval nem szabad légből kapott, téves következtetéseket levonni ilyenkor. Szabad viszont – és érdemes is – rákérdezni, mi miatt estünk ki a versenyből, miért nem minket választottak ki végül – javasolja az álláskeresési tanácsadó. Ez véget vet a bizonytalanságnak, és azt is meg lehet így tudni, mire érdemes odafigyelni legközelebb.
Minden új – és mi is újak vagyunk
Figyeljen a zsigeri megérzéseire, és lépjen – ez a jó tanács is olvasható egy álláskeresőknek szánt szövegben. A megérzésekre tényleg figyelni kell, de aki ezek alapján dönt, az nagy hibát követhet el, akkor is, amikor egy új munkahely emberi és szakmai viszonyait méri föl – figyelmeztet Bóné Ágnes: „amikor egy új munkahelyen kezdünk, nem csak nekünk új minden, hanem mi is újak vagyunk a régi motorosok számára. Idő kell a beilleszkedéshez, a betanuláshoz és a vállalat működésének megismeréséhez.”
Előfordulhat, hogy a kezdetben mogorva kollégával később gördülékenyen megy a közös munka, vagy kiderül, hogy aki első pillantásra szimpatikus embernek tűnt, arra kevésbé lehet számítani. Nem érdemes az első zökkenő után föladni az ismerkedést és távozni. Hagyni kell időt arra, hogy kipróbáljuk magukat az új helyen. Erre való a próbaidő.
Régi alkalmazottból is lehet jó vállalkozó
Magyarországon a kezdő vállalkozások 90 százaléka egy éven belül csődbe megy, de a siker nincs összefüggésben azzal, milyen idős az, aki vállalkozásba fogott – válaszolta kérdésünkre az álláskeresési tanácsadó.
Nem ritkaság, hogy valaki negyven-ötvenévesen, vezetői tapasztalattal vállalkozásba fog, és boldogul. Saját szakterületén is sok ilyen sikertörténettel találkozott már Bóné Ágnes. A negyven felettieknek kiterjedt a kapcsolati hálója, többnyire masszív szakmai tudással rendelkeznek, a vállalkozás működtetéséhez szükséges készségek pedig elsajátíthatók, csak kitartás, rugalmasság, nyitottság kell, és nem szabad idegenkedni a fejlődéstől. Azért ebből a szempontból nyilván sokat számít, hogy eleve mennyire kitartó, rugalmas, nyitott személyiség az illető.
Fotók: rawpixel.com
