Pánczél Andrea fúrótoronyra cserélte a képernyőt

Idegenvezetőként kezdett, a kereskedelmi televíziók indulásakor azonban már a képernyőről köszöntötte a nézőket. Nemcsak végig nézte az RTL Klub és a TV2 hódítását, de tevékenyen részt is vett műsoraik alakításában. Hírigazgatóként köszönt el, hogy egy éles váltással teljesen újrakezdje. A MOL magyarországi kommunikációs igazgatója lett, majd a világ egyik legnagyobb energetikai vállalatánál is ezt a pozíciót vitte. Aztán újra váltott. Ma a közép-kelet európai régió legjelentősebb energetikai konferenciáit szervezi. 

 

Pánczél Andrea tévés útja nem volt egyértelmű.  Az 1990-es évek derekán járunk, amikor a Magyar Televízió szerkesztő-riporter-műsorvezetőket keresett. A felvételi eljárás alatt a nevük helyett számokkal azonosították őket. Több ezer jelentkező közül, kétéves folyamat után került a végső húszba, pedig azt hitte, az utolsó körben végleg elvágta magát.

Név nélkül

– Senkik voltunk, név nélkül, nagyon sokan. Ez volt az első olyan lehetőség, hogy így is bekerülhetett valaki „a tévéhez” – hiszen akkor még nem voltak kereskedelmi televíziók –, hogy semmi köze nem volt az egészhez. Úgy, hogy se apja, se anyja nem dolgozott tévésként korábban – kezd mesélni Pánczél Andrea.

– Idegenvezető voltam, nem vágytam igazán újságírói babérokra, de mivel már kicsit nagyobbak voltak a lányaim, megpróbáltam. Számomra teljesen új, izgalmas világot ígért.  Beadtam a papírokat, és mindig tovább jutottam. Az utolsó fordulót a régi óbudai zsinagógában tartották, ami akkor még stúdióként működött. Teljesen sötét volt, nem láttuk, hogy kik mászkálnak hátul, de tudtuk, hogy nagy emberek a tévéből. Ott olyan rosszul sikerült a képernyős bemutatkozásom, hogy fogtam magam és hazamentem. Mondtam is a férjemnek, hogy engem tuti nem vesznek fel. Erre megcsörrent a telefon, és kérdezték, hogy mégis hol vagyok, mert bekerültem az első húszba. Így kezdődött a tévés pályafutásom, ami 2008-ig tartott – avat be az egykori műsorvezető, és hozzáteszi, sokat lendített a karrierjén az az időszak, amikor Németországban dolgozhatott.

Német tapasztalat

– Óriási dolog volt, hogy a kereskedelmi tévék indulása előtt öt másik fiatal tévéssel együtt – többek között Marsi Anikóval, Batiz Andrással, Kolosi Péterrel és veled, Olgi – elnyertem egy három hónapos ösztöndíjat a müncheni Bayerische Rundfunkhoz. Televíziós műsorkészítést, műsorvezetést tanultunk és amikor hazajöttünk, én nem sokkal később már az MTV gyakornokaként, de még szinte műsorvezetői tapasztalat nélkül megpályáztam a Blickpunkt Europe című műsor ko-moderátori pozícióját a Német Közszolgálati Televízióban – mondja. 

– Baden-Badenbe kerültem 8 hónapra, egy óriási stúdióban dolgoztam német kollégákkal, és hetente-kéthetente jöttem haza forgatni Magyarországra. Nagyon izgalmas időszak volt. Utána tíz évig nem volt olyan fizetésem, mint ott – mondja nevetve és hozzáteszi, akkor már lehetett tudni, hogy itthon is hamarosan elindulnak a kereskedelmi csatornák.

– Amikor 1997-ben elindultak a kereskedelmi tévék, az RTL Klub és a TV2 is hívott. Végül, hosszas gondolkodás után az RTL mellett döntöttem, mert ott ajánlottak nem híradós munkát. Persze akkor még nem tudtam, hogy az lett volna a legjobb. De nekem jobban tetszett a beszélgetős riportműsor ötlete. Ez volt a Reflex, ami végül hatalmasat bukott. Irtó izgi volt, de senki sem nézte. Szinte azonnal jött a TV2 ajánlata egy külpolitikai, külgazdasági műsorra, a Szép új világra. Később a TV2 Reggeli műsorába hívtak műsorvezetőnek, aminek aztán a szerkesztője, majd egy idő után a főszerkesztője lettem, végül a késő esti hírműsor főszerkesztését is rám bízták. 2005-ben kineveztek a TV2 hírigazgatójának. Akkor már az összes hírműsor hozzám tartozott.

Mindeközben a család…

Andi fiatalon ment férjhez, ma már két nagylánya van. A gyerekek és támogató férje végig kísérték karrierjét. Szerinte ennek és tudatosságának köszönhető, hogy a család nem sínylette meg azt, amikor a tévés karrierje miatt sokat volt képernyőn. – Szerintem jól be tudtam osztani az időmet, ráadásul tudtam nemet mondani, ha kellett. Bíztam magamban annyira, hogy ne gondoljam azt, hogy ha egyszer nemet mondok, el fognak küldeni – avat be.

– Azt gondolják az emberek, hogy ha ott vagy egy órát a televízió képernyőjén, akkor egyértelműen nagyon elfoglalt vagy. Ez igaz is, de azért nagyon más helyzet, mint egy sima 8 órás állásnál. Én sokszor reggel mentem, fél ötkor keltem vagy ötkor, és fél hatra ott voltam a stúdióban reggeli híradót vezetni. A gyerekek reggeliztetése és iskolába szállítása a férjemre maradt. Cserébe én otthon voltam legkésőbb délben, aludtam, majd mentem értük és este csak velük foglalkoztam. Persze, kell hozzá egy olyan partner, aki a háttérben segít téged és nem mondja azt, hogy ő most nem rakja be a szennyest a mosógépbe – folytatja, és kiderül, azért kevés olyan férfit ismer, aki úgy viselkedett volna ebben a helyzetben, mint a férje.

– Nagyon szerencsés vagyok. A gyerekeim is mindig elfogadók és támogatók voltak. Csak egy példa. Most már egész mást csinálok, energetikai konferenciákat szervezek többek között. Épp egy őrült hajtásban voltam. A lányok pedig ezt látva hazajöttek külföldről. Mind a kettő végzett már az egyetemen, dolgoznak, de hazajöttek, hogy engem támogassanak, és beálltak a legutóbbi konferencián hostessnek. Tudják, hogy nekem fontos volt, hogy ott legyenek és segítsenek – mondja.

A tévézés vége

Pánczél Andrea 2008-ban hagyta ott végleg a tévét. A szakítás előtt fél évvel érezte, hogy tovább kellene lépni, de pontosan még nem tudta, hogy milyen irányba.

– Elindítottam egy kortárs galériát a lányommal közösen. Gondolhatod, hogy 2008-ban, a gazdasági válság berobbanásakor hogy ment! Üzleti szempontból ez a vállalkozásunk nem volt sikeres. Mégis az első lépés volt valami új felé. Nagyon élveztük – mondja és kiderül, volt még egy álma. 

– Nagyon régóta foglalkozom borokkal. Egyszer mindenképpen szerettem volna csinálni egy műsort a borokról és mindenről, ami kapcsolódhat a témához. Ezt hírigazgatóként nem tudtam megtenni, de utána alapíthattam egy kis produkciós céget, és elindítottuk a Borkultusz című műsort, amit én vezettem és szerkesztettem – mondja és megtudjuk, hogy a bor iránti szerelem azóta sem hagyott alább, családjának még szőlője is van Ábrahámhegyen.

– Éppen egy kiállításra készültem külföldre. A repülőtéren kaptam egy hívást egy fejvadásztól, hogy nincs-e kedvem elmenni a MOL-hoz kommunikációs igazgatónak. Először hezitáltam, egy hétig gondolkodtam, hiszen nem volt ilyen tapasztalatom. A társasági kommunikáció egészen más, mint az a kommunikáció, amit addig csináltam. Ráadásul az energetikai iparágról nem sokkal többet tudtam, mint egy átlagos újságíró. Végül igent mondtam, és beleszerettem az energetikába. Visszagondolva minimum 1 év kellett ahhoz, hogy valamennyire képbe kerüljek, de azóta is folyamatosan tanulok.

– Szerencsére a MOL vezetősége támogatta az ötleteimet. Sajtóutakat szerveztünk, nemcsak Magyarországra, hanem számos más helyre, ahol a MOL aktív. Stábokat és újságírókat vittem Szibériába, voltunk Szíriában is két héttel a polgárháború kirobbanása előtt. Jártunk tengeri platformon Horvátországban, de Irakba is elutaztunk. Ezeken az utakon én is megtanultam azt, hogy mit jelent terepen lenni. Mi az, hogy fúrótorony, hogyan termelik ki az olajat és a földgázt. Szerettem volna minél többet tudni erről az iparágról, így beiratkoztam a Corvinus Egyetem energia-gazdálkodási szakközgazdász képzésre. A szakdolgozatomat Az alternatív útvonalak és források Közép-Kelet Európában címmel írtam – meséli, de kiderül két és fél év után a MOL-tól is elbúcsúzott.

Nők az energetikában

 – Aztán újabb megkeresés jött egy fejvadásztól és a világ egyik legnagyobb energetikai cégéhez, a GDF SUEZ-hez csábítottak át, amit ma már ENGIE-nek hívnak a világban, mert két évvel ezelőtt nevet váltott. Ennek a vállalatnak lettem Magyarországon a kommunikációs igazgatója. Mire ők úgy döntöttek, hogy túladnak a magyar érdekeltségeiken, addigra már én is a saját cégem megalapítását terveztem – mondja.

Pánczél Andrea munkájának köszönhetően sokfelé járt és rájött, nincs Magyarországon egyetlen olyan színvonalas nemzetközi energetikai konferencia sem, mint amilyen Londonban, Berlinben, Isztambulban, Shanghai-ban vagy épp Szingapúrban. Megszervezte hát ő az első, kelet-közép-európai energetikai konferenciát.

– Először 2016 decemberében szerveztük meg a Budapest Energy Summitot, amelynek nagy sikere volt a szakmában. 25 országból jöttek el a résztvevők, nagy nevek, fontos energetikai cégek topvezetői. Kétévente rendezzük meg ezt a konferenciát, de már az első után éreztük: a két esemény között is szükség lenne egy másik, szűkebb területet érintő konferenciára. Így jött létre 2017 októberében a Budapest LNG Summit, amelynek középpontjában a cseppfolyósított földgáz volt.

– Folyamatosan láttam, hogy nagyon kevés a nő az energetikai iparágban. Ezért is alapítottunk két éve a külföldi és magyar kollégánőimmel egy nonprofit egyesületet – WONY-t, (Women in Energy), amelynek az a célja, hogy minél több nő kerüljön vezető pozícióba az energetikában a mi régiónkban. Ezt többek között úgy lehet elérni, hogy már az egyetemeken felkeltjük a tehetséges lányokban az érdeklődést az iparág iránt és mentoráljuk őket. Most már hetven tagunk van nyolc országból, konferenciákat szervezünk, támogatjuk egymást– részletezi.

Andrea szerint ideje beszélni a női szerepvállalás fontosságáról ebben a szektorban is. A fenntartható működés egyik alappillére, hogy törekedjünk a sokszínűségre. – Nincs indok arra, hogy a nők kimaradjanak a vezetői testületekből. Ha a döntéshozók 30-40 százaléka nő lenne, már akkor lehet, hogy sokkal jobb döntések születnének – mondja és hozzáteszi, az egyesület legnagyobb projektjének keretein belül a Boston Consulting Grouppal közösen lemérték, hogy az energetikai szektor vezetői között milyen a nők aránya. Kiderült, Romániában és Szerbiában is magasabb a női vezetők száma, mint itt Magyarországon. 

Tűsarok és önbizalomhiány

Hogy mi ennek az oka? Egyrészről a nők önbizalomhiánya, másrészről a keményen bebetonozott előítéletek.

– A férfiak nem értik, mit kereshet egy nő tűsarkúban a fúrótornyon, a nők pedig elhiszik, hogy ez egy férfias szakma. Pedig egyiknek sincs igaza. Egyrészt, miért menne valaki tűsarkúban egy fúrótoronyra, másrészt miért ne lenne képes egy nő is megállni a helyét az energetikai szektorban élesben is, amikor az egyetemen még simán megy neki? – kérdi és kiemeli, épp ezen sztereotípiák leépítése volt a cél, amikor mentorprogramot hoztak létre. A programba egyetemistákat várnak, de ezen belül jöhet majdnem bárki. A lényeg, hogy érdekelje az energetika.

Pánczél Andi sem szeretne senki kedvéért megváltozni. – Nem a külsőségeken múlik, hogy ki milyen vezető. Az igazán határozott nőkről azt gondolják, hogy hisztérikák. Ugyanazt egy férfitől teljesen normálisnak veszik. Úgyhogy elsősorban tényleg a sztereotípiákkal kell leszámolnunk – magyarázza, és leszögezi, ő semmit sem csinálna másképp.

– Nagyon fiatalon szültem és mindenki azzal jött, hogy így biztos sok minden kimarad. Én viszont nem érzem, hogy valami kimaradt volna az életemből. Biztos, hogy oka van annak, hogy mi mikor történik az életedben és az is biztos, hogy bátornak kell lenned ahhoz, hogy merj váltani, ami családi támogatással valószínűleg könnyebben megy – fejezi be. 

Fotók és grafika: Pánczél Andrea. 

Vélemény, hozzászólás?