Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy az ember fel tudjon oldódni abban, amit csinál, vallja Szabó Gyula borász, a Káli Kövek borászat alapítója. Ha ez sikerül, megszűnik az idő, az ember a folyamat részévé válik. Gyorsan kiderül, neki végre sikerült – karrierváltóként. Most pedig mindenki az ő munkájának levét issza.
– A 90-es évek elején kezdtem egy sportruházati cégnél dolgozni, amelynek 28 évesen már az egyik igazgatója voltam. Közben közgazdász végzettséget szereztem, mégsem voltam boldog egy irodában ülve. Úgy éreztem elég lesz belőle – kezdi mesélni történetét Gyula.
– Eszembe jutott, hogyan tettem szert zsebpénzre gyerekként, és vállalkozást építettem az emlékeimre. Kis srácként a nagyszüleim balatoni birtokán termő mandulafákról vertük le a mandulát, majd megpirítottuk és eladtuk. Felnőttként is működött.
– Akkoriban kezdett Budapesten kibontakozni a romkocsmakultúra. A helyek, ahova én is jártam, örömmel fogadták a terméket. Heti néhány nap munkából megéltem – mondja. Ám kiderül, mégsem volt tökéletes a helyzet.
– Egyszer csak ebből is elég lett. Addigra már többször is előfordult, hogy egy jó barátomat elkísértem szüretelni Tokajra, és megint elkezdtek feltörni a gyerekkori emlékek. A nagyszüleim birtokán nem csak mandulafák, de egy kis szőlő is volt, présházzal. 2006-ban minden előzetes tudás nélkül, néhány könyv, tanács és egy jó metszőolló segítségével fogtam magam és nekiálltam rendbe tenni a szőlőt. Abban az évben pusztított az a hatalmas vihar, ami augusztus 20-án letarolta Budapestet. Nem hagyta érintetlenül a mi szőlőnket sem, mégis jól sikerült az első bor, ami a Bajszos nevet kapta – mesél Gyula, borász karrierje kezdetéről.
– A sikeren felbuzdulva tanulni kezdtem. Szerettem volna megmutatni, milyen különleges borokat adhat a Fekete-hegy és a Káli-medence a világnak.
– Amikor 2009-ben tényleg megalapítottuk a borászatot, már nem titkolt szándékunk volt, hogy a terület borait minél szélesebb körrel ismertessük meg. Bevontuk a munkába a helyi gazdákat, és a segítségükkel létrehoztunk egy sorozatot, ami rámutat a táj borainak sokszínűségére – avat be.
Kiderül, hamar kereskedelmi partnerük lett a Bortársaság, így boraik prémium helyekre is bekerültek. Ma már Michelin csillagos éttermek kínálják a Káli Kövek borászat borait.
Szabó Gyula azt mondja, megtalálta a helyét. Ugyan már eleve boldog, családos emberként érkezett a Balaton felvidékre, az azóta eltelt 13 év csak növelte a boldogságát.
– A feleségem végig mindenben támogatott. Amikor megérkeztünk, egy gyermekünk volt. Mára hatan teszik szebbé a napjainkat. Sosem volt kétségünk afelől, hogy jó döntés volt a karrierváltás, és az idő is minket igazolt – mondja Gyula.
Hozzáteszi nem csak a családnak, de a barátoknak is van része a sikerben. – A Káli Kövek nem családi-, hanem baráti borászat. Ahogy engem oltott be Homonna Attila barátom egykor Tokajon, úgy oltottam be én is a többieket, akik aztán beleszerettek ebbe az életbe, és maradtak – avat be.
Szabó Gyulával a Női Karrierváltó Fesztiválon is beszélgetünk. Itt két női borász társaságában mesél majd a borairól és életéről. Megkérdeztük, ő sztereotípiának tartja-e, hogy a borásztat inkább férfiaknak való szakma. – Abszolút tévhit, hogy a nők ne állhatnák meg a helyüket borászként – mondja. – Természetesen vannak részei a szakmának, amelyek komoly fizikai erőt követelnek, de a többiben ugyanolyan jó lehet egy nő, mint egy férfi – szögezi le, és elmondja Magyarország borokhoz való hozzáállása és borkultúrája is egyértelműen fejlődőképes. – Kezdünk a mennyiségitől a minőségi igény felé haladni, és ez jó. Sok apró borvidékünk van, ezek igazi gyöngyszemek a világ bortérképén. Nagy mennyiségben viszont nem tudjuk megmutatni őket, így fontos változást elérni a gondolkodásmódunkban is – fejezi be.
Fotók: Szabó Gyula.
