Danó Éva: Az árnyékból a fénybe – A 9. Terézanyu pályázat fődíjasa

Cigánynak születtem és szegénynek is. Egy hatgyermekes családban harmadik gyerekként, első lányként. Anyám sem írni, sem olvasni nem tudott. Nem könnyű élet ez, főleg, ha nem kéri és nem ezt várja az ember. Gyerekként megfigyeltem az embereket, a viselkedésüket, a mozdulataikat, inkább háttér szereplőként, mint felhívva magamra a figyelmet. Bolyongtam és fogalmam sem volt, hogy lesz- e helyem ebben a világban nekem, akit a szerencsétlenség ekkora mértékben sújt.

Szégyelltem, aki vagyok, ahogy élünk, a ruháimat, a házunkat. Azt gondoltam, mindenki tud mindent rólunk, a veszekedéseket, a pénztelenséget, anyám depresszióját, apám agresszióját.

Emiatt bezárkóztam magamba és olvastam. Anyám utálta, ha olvasok, szerinte az semmire sem való és különben is minek, „miniszter akarsz lenni?” kérdezgette.

Azután hét évesen találkoztam a játszótéren egy hölggyel, akit rendkívül szépnek láttam. Vettem a bátorságot és megszólítottam. Ő kedves volt és beszélgetett velem. Érdekes, hogy akármikor visszagondolok erre az alkalomra, mindig összekapcsolódik ez a találkozás azzal a gondolattal, hogy Isten itt fogadott a kegyelmébe. Ez a hölgy egy lelkész felesége volt, gondolom, hogy imádkozott értem.

A folytatásért kattints a  Terézanyu-ra.

Vélemény, hozzászólás?