Kasza Éva: A lombik végtelen türelemre tanít – Lélekanya díj “Reménység” kategóriában

Elzáródott petevezeték, alulműködő petefészek, több polip a méhben, középsúlyos túlstimuláció – Kasza Éva nehezen fogadta az újabb és újabb rossz hírt orvosaitól, a gyermekért folytatott küzdelmet ma mégis próbálja a pozitív oldaláról nézni. Bár a csalódások után össze kellett kaparnia magát, megtanulta helyén kezelni a dolgokat. A lombik türelmessé és még elkötelezettebbé tette. Mert tudja, valahol rá is vár egy baba. Éva a “Reménység” kategóriában vehetett át Lélekanya díjat. Videó a cikkben!

A mi történetünk egy romantikus tengerparti lánykéréssel kezdődött. Kambodzsa partjainál döntöttük el, ha jönni akar, jöhet a kis trónörökös. Fél év próbálkozást követően kezdett bennem felmerülni, hogy valami nincs rendben. Egy átjárhatósági vizsgálat után, mely során kiderült, hogy az egyik petevezetékem elzáródott, nagy szerencsémre a nőgyógyászom azonnal meddőségi központba irányított. És szerintem itt van az első kisebb összeomlás, amikor az ember belekerül ebbe a folyamatba. A központban ahova még most is járunk, végtelenül kedves és lelkes emberek dolgoznak, azonban amikor megkaptam az egy oldalas vizsgálati listát, napokig csak pislogtam, melyik vizsgálat mit jelent, ki írja ki, mit kell magán úton elvégezni és megannyi kérdés. Természetesen az ember gyorsan beletanul, de a kezdeti lépés egy lelkileg megrendült helyzetben nagyon nehéz.

Ezek után 3 kötelező inszemináció következett, melyek közben kiderült, hogy a nyitott petevezetékhez kapcsolódó petefészkem alulműködik.

Nagy reményekkel indultunk neki az első lombiknak, bízva abban, hogy a megállapított problémát ez teljesen kiküszöböli és 9 hónap múlva egy gyönyörű babával gyarapodunk. Sajnos nem így lett.

Ahogy kiderült a sikertelenség, hiszteroszkópia következett, ami során kiderült, a méhem több polipot is tartalmaz. A műtétet egy újabb követte egy hónap múlva, mivel az első műtéttel nem sikerült mindet eltávolítani.

Már türelmetlenül vártuk, hogy vége legyen a műtétek utáni hosszas várakozásnak és másodjára is próbálkozhassunk. A stimuláció eredménye jóval meghaladta a várakozásinkat. Bár középsúlyos túlstimuláció lett a vége, amit senkinek nem kívánok, minden fájdalmas pillanatot feledtetett, hogy 10 gyönyörű embriónk lett lefagyasztva, hogy amikor visszaáll a szervezetem a normális működésre, beültetésre kerüljenek.

4-ből 3 kis szépség ébredt fel és került a lehető legjobb helyre. Két hét várakozás után, miközben gondolatban már ikreket dajkáltam, most május közepén jött a fekete leves, hogy a megtapadás el se kezdődött. És ilyenkor kell valahogy összekaparnia magát az embernek, ami néha piszkosul nehéz. Nehéz újra hinni, nehéz újra visszatérni a normális kerékvágásba. Nehéz elmondani az eredményt azoknak az embereknek, akik végig nagyon szurkoltak és hittek a sikerben, mivel nem értik miért nem sikerült. Mi sem. Most még ennek a kellős közepén vagyunk, de megyünk tovább, mert hiszem, hogy a végeredmény minden szenvedést megér.

Ami erőt tud adni nekem ebben a helyzetben az, ha megpróbálom a pozitív oldalát megkeresni a dolgoknak. Mert van pozitív oldala.

Én személy szerint rengeteget tanultam magamról. Amióta az eszem tudom, egy folyton pörgős, nyughatatlan, türelmetlen, maximalista ember voltam, aki ha eldöntött valamit, el is érte a saját erejéből. Ez a lombikra nem igaz. Nagyon nem.

A lombik végtelen türelemre tanít.

Több éves várakozás a babára, a több órás várakozások a legkülönfélébb vizsgálatokra. Megtanít arra, hogy igenis nem lehet mindig erős az ember, nem tud mindent csak a saját erejéből véghezvinni.

Néha tudni és merni kell segítséget kérni és nem baj, ha elgyengülsz.

Ezzel amellett, hogy rengeteg terhet tesz az ember vállára, sok terhet le is vesz róla.

A lombik megtanít arra, hogy helyén kezeld a dolgokat. Sok felszínes dolog, ami a lombik előtt fontosnak tűnt, lényegtelen lesz. A lombik érzékenyít és így azt is megmutatja az embernek, hogy a legkisebb dolgoknak is lehet és kell örülni. Ezzel hiszem, hogy többek leszünk.

Megmutatja azt, kik azok az emberek melletted, akiknek igazán fontos vagy. Akik akkor is támogatnak, amikor századjára sírod el magad egy beszélgetés alatt, akiknek nem teher, hogy ezredjére is lelket öntsenek beléd.

És ami számomra a legfontosabb oldala, hogy egy alapjaiban jó kapcsolatot tapasztalataim szerint megerősít. Az ember csak akkor látja mennyire is bízhat a másikban, ha valami igazán nagy kihívással szembesülnek. A lombik pedig ilyen. Bár azelőtt sem kételkedtem a páromban, de azóta csak áradozni tudok róla. Tudom, hogy mindenben támogat és támogatni is fog. Ezt senki nem veheti már el tőlem. És hiszem, hogy egy picur már várakozik, hogy megérkezzen hozzánk.

Kasza Éva történetét filmen is megnézhetitek:

 

Fotó: Kovács Attila.

Vélemény, hozzászólás?