Három gyerekkel egyedül Indiában

Létezhet-e annál őrültebb ötlet, minthogy három kicsi gyerekkel, köztük két autizmussal élővel, egyedül költözzön ki az ember Indiába a gyógyulás reményében? Lohonyai Dóri pontosan ezt tette, mi pedig elmeséljük, mi történt vele.

Lohonyai Dórira nem akármilyen feladatot bízott az élet: a két nagyobbik gyermeke Kíra és Kende autizmussal született, a kisfiú emellett Tourette-szindrómával és enyhe értelmi fogyatékossággal is küzd. A harmadik gyermek Karsa egészséges, ám ő is egy különleges gyermek. Minden fejlesztést, külön foglalkozást, ami Magyarországon fellelhető, kipróbáltak, ám mivel az autizmus nem gyógyítható, így nem igazán értek el eredményt.

Indiába kéne menni

– Egy nap megkeresett egy barátnőm, hogy hallott egy csodálatos gyógyító gururól Indiában, aki fantasztikus eredményeket ér el. Abból az amerikai városból, ahol lakik, már ment hozzá egy férfi, és egyik reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy nekünk is el kellene oda mennünk – elevenítette fel a kezdeteket Dóri. – Írtam egy emailt a gurunak, de mint kiderült, ő nem egy levelezős típus: megüzente nekem, hogy vár minket, és segít a karmaváltásban. Én persze nem akartam három gyerekkel az ismeretlenbe menni, így elutaztam hozzá egy hétre, hogy megnézzem a körülményeket. A guru a 13 milliós Bangalore egyik kerületében lakik, és bizony nem épp ideális körülmények várták a gyerekeket.

– Mocsok, bűz és lepattant épületek sorakoztak, a templomban a földön, gyékényeken ültek a hívek, és minden olyan más, olyan idegen, olyan elképzelhetetlen volt. Mégis, amikor felébredtem a repülőn, az az érzés fogott el, hogy el kell oda mennünk, ha tetszenek a körülmények, ha nem.

Hazamentem hát, és elkezdtem szervezni az utat – folytatta Dóri. – Szerencsém volt, mert a gyerekek miatt egyébként sem volt teljes állásom, így nem kellett felmondanom a munkahelyemen, vagy fizetés nélküli szabadságot kérnem, hogy elutazhassunk. A passzív jövedelmem elég volt, hogy megélhessünk, sőt: India annyira olcsó, hogy még utazgatni is tudtunk. Amikor a követségen a vízumot intéztem, és bevallottam, hogy egy guruhoz megyek a három gyerekemmel, teljesen őrültnek néztek.

Társbérletben a majmokkal és a kobrákkal

Indiában aztán szépen kialakították az életüket. Mivel Kende a Tourette-szindróma miatt sokat kiabál, így olyan lakóparkba költöztek, ahol tudtak a gyerekek a kertben játszani. Igaz a kertben nem csak majom és repülő kutya, hanem kobra is volt, nem beszélve a szúnyogokról, melyek itt mindenféle veszélyes kórt hordozhatnak.

– A gyerekek nem jártak iskolába, mert épp az ottani tanév közepe után nem sokkal érkeztünk. Hagyományosba nem is tudtak volna, mert ott hindiül, angolul, és a tartomány hivatalos nyelvén, kannadaiul is kell beszélni. Délelőttönként tanultam velük, délután pedig a templomba mentünk – mesélt a mindennapjaikról a bátor anyuka.

– A templomban többféle művelet történt. Egyrészt nagyon sok citromos vizet kellett innunk, hogy átmossa a szervezetünket. Ezt a mai napig megtartottam, mint jó szokást. Először egy úgynevezett pszichikus műtétet végzett el a guru: fekvés közben az aurát alakította át. Na ezt az én gyerekeim nem bírták, folyamatosan randalíroztak, így, hogy ne zavarjunk senkit, inkább a folyosón ücsörögtünk. A második részben meditáltunk szanszkrit mantrákkal. Ezek segítik az agyműködést. Sokat meg is tanultak közülük, és a mai napig mondogatják. A harmadik részben kézrátételes gyógyítás volt, melyet a guru tanítványai végeztek. Itt tényleg éreztem valamit: Kende sokszor nyúlt arra, ahol a gyógyító keze suhant fölötte a levegőben. Mindezek ellenére szkeptikusan ültem, és néztem, és forrongtam: mert nem volt javulás.

A gyerekek nem érezték jól magukat, hiányoztak nekik a családtagjaik, a barátaik, a megszokott környezetük. Milliószor feltettem magamnak a kérdést: vajon tényleg jó úton járunk? Vajon mindent fel kell áldoznunk a szent cél érdekében?

Karmaváltás akkor is, ha nem hiszel benne

Mivel nem volt változás, így fél év után hazajöttek. És itthon jöttek rá, hogy ezzel az utazással fenekestül felfordult az életük.
– Amikor kimentünk, egy blogot kezdtem el írni a családnak, hogy mindig tudjanak arról, mi történik épp velünk, milyen kalandjaink vannak, merre utazunk épp. A legnagyobb meglepetésemre igen népszerű lett, és többen is küldtek nekem üzenetet.

Köztük egy gyógyszerész, aki felhívta a figyelmem, hogy épp most akarnak tesztelni egy autistákat segítő gyógyszert Magyarországon, sőt, még a jelentkezésben is segített! Felhívtam a gyártót, és bekerültünk a programba, ami elképesztően sokat segített Kendének!

Sokkal kezelhetőbb, és egyáltalán nem agresszív! Nem pisil be éjjel, ami nagyon nagy szó nálunk, és el tudja mondani az igényeit. Kírának még Indiában volt egy lázgörcse, és az ottani orvosok kiderítették, hogy van egy agyi eltérése, amit célzott kezeléssel javítani lehet. Így most ő is sokkal jobban van. Én pedig rájöttem, hogy tudok, sőt szeretek írni, úgyhogy a blogomba írt történeteket kiadtam egy könyvben, amely nemrég jelent meg – sorolta a fantasztikus változásokat Dóri.

– A guru tehát segített rajtunk, megtörtént a karmaváltás, akkor is, ha nem hittem benne.

Az életem ezután az autizmusnak szentelem, és szeretnék egy másik könyvet is írni, amelyben másként is megismertetném az embereket vele. Máskülönben nem tudom, mit hoz a jövő, nyitott vagyok arra, hogy bármikor bármi történhet velünk. Hagyom, hogy a jelek érkezzenek, én pedig figyelek rájuk, és fogadom őket.

Vélemény, hozzászólás?