Rab Júlia hatalmas veszteség után sem adja fel – Lélekanya díj

Rab Júlia története ismerősen kezdődik, endometriózissal diagnosztizálták. Vesztesége hatalmas, hosszú lombikos küzdelem után ikerbabáitól kellett búcsúznia. Lelkileg kimerült, de nem adja fel. Tudja, egyszer anya lesz. 

Miért is kezdtem el lombikozni? Egy szó a válasz: ENDOMETRIÓZIS.

Ebben az egy szóban benne van rengeteg fájdalom, műtétek, átsírt éjszakák, kétségbeesés és a rengeteg küzdelem is.

Na, de kezdjük az elején. 2013 nyarán derült fény az endometriózisra. Akkor volt az első műtétem: petefészekciszta, hashártya, húgyhólyag, ezeken a helyeken találtak, de csak a fészekről szedték le. 6 hónapig GNRH kezelést kaptam, hogy a bent maradt endós sejtek elsorvadjanak. Fél évvel később, amikor véget ért a kezelés, elhatároztuk a párommal, hogy belevágunk a babaprojektbe. Az idő viszont egyre csak telt, a várva várt baba pedig nem jött, sőt a menstruációm is elkezdett kimaradozni.

Kiderült, hogy policisztás ovárium szindrómám van. Teljesen kétségbeestem. 2 ilyen betegséggel, hogy akarok én gyereket?

Felkerestünk egy reprodukciós központot, ahol elkezdték a kivizsgálást, női és férfi oldalról is. Párom eredményei jók lettek, nálam kiderült, az inzulinrezisztencia okozza a PCOS-t. Ezt kellett kezelni.

Az orvosom elküldött egy átjárhatósági vizsgálatra, aminek során megnézték, hogy az endometriózis nem újult-e ki. 2015 szeptemberében volt a második műtét: kiterjedt kismedencei endometriózis, ami ott volt a hólyagalapon, a hólyagfalon, a bal petefészekben, ami a bélhez tapadt, és a bal petevezetékem is el volt záródva. És ez mind nulla fájdalom mellett. Ez csak diagnosztikus laparoszkópia volt, így nem szedtek ki semmit. Tudtam, hogy ezután újabb műtétem lesz, de ekkor már felkerestem egy endometriózis specialistát.

Rab Júlia kálváriája 2013-ban kezdődött.

2017 januárjában túl voltam a 3. műtétemen, ami jól sikerült. Áprilisban volt az első lombik kezelésem. 11 petesejtet szívtak le, amiből 6 embrióm lett. 2 ment a pocakba, 2×2 pedig fagyasztásra. 2 hét múlva a 122 lett a HCG eredményem. Nem túl sok, de reménykedtem, növekszik. Növekedett, csak lassan. 3 héten keresztül jártam vérvételre és ultrahangra, majd befektettek méhen kívüli terhesség gyanújával, a bal petevezetékben.

4.napja voltam kórházban, mire megműtöttek és kivették a jobb petevezetékem. A hcg szintem nőtt, csináltak egy küretet, majd, amikor még mindig nőtt kivették a bal petevezetékem is. Ott álltam megcsonkítva, 26 évesen 6 műtéttel a hátam mögött, gyerek nélkül, végtelenül csalódottan.

Elvesztettem mindkét petevezetékem, a lelkem egy részét, a rossz helyre érkezett embriómat és a spontán teherbeesés lehetőségét is, amiben titokban az utolsó pillanatig reménykedtem.

Így végződött az első lombikom, de nem az utolsó, mert innentől nekem ez az egy út maradt ahhoz, hogy anya lehessek. Ezután 2 fagyasztott beültetésem volt sikertelenül. 2018 januárjában indult a második stimulációm.

Ikreim lettek…16 hétig, amikor egyszer csak elfolyt a magzatvizem, és megszülettek a babáim, akik angyalok lettek örökre. Senki nem tudta, hogy történt.

Magam jártam utána: egy teljesen tünetmentes fertőzésem volt. Pár hónappal később visszamentem a fagyibabákért, nem sikerült. Újabb stimuláció következett, nem mertem várni, féltem, ha most nem megyek, soha többet. 13 petesejt lett és mindössze 2 embrió, plusz másnap még 2 elindult. Most először egy friss beültetés nem sikerült. Ledöbbentem.

Idén februárban volt a 7. beültetésem, ami nem sikerült. Itt tartunk most. Elfáradtam. Túl sok, túl fájdalmas volt, most érzem, pihennem kell. De nem adom fel! Egyszer Anya leszek! Anya, amire 5 éve várok.

„Fogalmad sincs róla, hogy milyen erős vagy, egészen addig, amíg nincs más választásod, mint hogy erős légy!” /Bob Marley/

Kiemelt kép: Canva, Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?