Irodai rabságból a londoni sztárok kezéig

Gallai Katának már egészségügyi problémái voltak, annyira nem érezte jól magát a bankszektorban. Nyolc év kitartó, de utált munka után végül döntött: követi az álmait. Műkörmos lett Londonban, ahol végre a szerelem is rátalált. Ma már itthon él férjével és kisfiával, és elmondhatatlanul boldog. Történetét a 9. Terézanyu pályázatra írta meg. 

Gallai Kata vagyok, én a saját ,,amerikai álmomat’’ élem most. Az út nem volt egyszerű, és még sok munka áll előttem, de most úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna, és amit sosem mondtam magamról, hogy boldog vagyok.

Közgazdász-turizmus menedzser diplomával 20 évesen bankban kezdtem el dolgozni, mert a családi háttérrel ott volt lehetőség. Az első napokon, ahogy beléptem a bankba, éreztem, hogy ez finoman szólva nem nekem való, bár ennek ellenére 8 évet lehúztam 3 különböző intézménynél, különböző pozíciókban, háttér osztályon és ügyfelekkel is. Sem a munkahelyen, sem a magánéletben nem éreztem jól magam, az utolsó bankban eltöltött évben már havonta beteget jelentettem.

A kapcsolataim rémesek voltak, és miután rájöttem, hogy felesleges az embereket hibáztatni, talán bennem van valami probléma, elkezdtem kutatni magamban. Szerettem volna pszichológushoz menni, de mivel nem álltam jól anyagilag, magamon kezdtem dolgozni. A spirituális könyvektől kezdve a marketing, vállalkozás, önfejlesztésen át nagyon sok könyvet és hanganyagot feldolgoztam. Idén 1o éve foglalkozom ezzel, és maradt 1 módszer a sok közül, amit csinálok – tényleg csinálok – és beválik. Ez inkább racionális módszer, a spirituális dolgokat ritkán veszem elő, kiegészítésnek.

2011- ben a válság közepén egy csoportos leépítéssel elváltak útjaink a bankkal, és elhatároztam, hogy nem megyek át máshova. Elmehettem volna utazási irodába vagy szállodába dolgozni a diplomámmal, de tudtam, hogy ott sem lehetek boldogabb.

Az iroda számomra rabság volt, nem érdekelt, a monitor előtt egyszer el is aludtam.

És amikor az ablak mellett ültem, a madarakat nézve vágyakoztam máshova- tudtam, hogy ez sem normális – a rengeteg akta pedig ott várakozott az asztalomon.

De vissza 2009-be, mert ott kezdődött az, amivel ma igazán azt csinálhatom amit szeretek. A testvérem elkezdte a körmeit lakkozni, majd beszerzett a műkörömhöz szükséges dolgokat, lámpát, ecseteket – milyen menő, magának fogja csinálni. Ez nekem is megtetszett és hirtelen felbuzdulva be is iratkoztam egy OKJ-s kéz-és lábápoló, műköröm építő tanfolyamra. Az első naptól ittam az oktatók szavait, imádtam.

Egy opciónak fenntartottam, ha egyszer mégsem bankban fogok dolgozni, akkor itt lesz ez a lehetőség is. Minden este kivétel nélkül gyakoroltam, barátnők tömkelegét csináltam ingyen minden nap. Mikor elhagytam a bankot, akkor már 2 éve csináltam ezt, így 2011-ben ki is béreltem egy belvárosi helyet egy szépségszalonban.

De mivel a válság épp dübörgött, 1 év alatt sem sikerült megfelelő vendégkört kialakítanom, így gondoltam – sok bőgés közepette – itt lenne az ideje egy gyerekkori vágyamat is teljesíteni. Elutazni külföldre és ott dolgozni sok pénzért.

Londont választottam, mert angolul tudtam. Elkezdtem gyűjteni, egy másik szépségszalonba is elmentem dolgozni részmunkaidős alkalmazottként, és összegyűjtöttem az utazásra szükséges pénzt. Annyi pénzt, hogy kb 2-3 hetem volt munkát találni, mert addig volt elég.

Amikor kiérkeztem 2013 őszén, a barátnőm egyik ismerőséhez és az ő baráti társaságához tudtam menni lakni, és onnan  terveztem albérletet keresni. Tudtam, hogy lesz munkám! Lett is 2 héten belül. Elég messze, Kelet-Londonból Nyugat-Londonba jártam, 1 és negyed óra volt az út reggel és este is. Részmunkaidőre vettek fel minimálbérrel. Egy gyönyörű francia luxusszépségszalon volt, nagyon örültem. Ez a pénz az összes kiadásomat fedezte, de többre nem volt elég. Így tovább álltam, és életem egyik legjobb munkahelyén folytattam teljes munkaidőben, dupla annyi pénzért.

A segítő ismerőstől közben elkezdtem virágcsokrokat kapni, benne új társra is leltem, majd át is költöztünk egy másik lakásba. Én még tovább álltam egy jobban fizető munkahelyre, ahol rengeteget kellett dolgozni, tökéletesen, gyorsan, de nagyon sok pénzt lehetett keresni. El se tudtam volna képzelni, hogy ilyen tempóban lehet dolgozni, és pénzt keresni. Vért izzadtam, de jól kerestem, és olyan példákat láttam a munkamorálra, a vendégek kiszolgálására, a kommunikációra, amit még soha sehol sem tapasztaltam. Egy nyugat-londoni szalon volt, ahol több híresség és világsztár is megfordult. Szerencsém volt nekem is híres énekesnő körmeit csinálni, és nagyon tetszett neki, így gondoltam, a munkám színvonalával már gond nem lehet.

Olyan magas szintet ugrottam ez alatt a 2 év alatt, ami hozzájárult ahhoz, ahogyan ma dolgozhatok. Sok rendezvényen/csajos eseményen részt vettünk, és láttam, hogy ezek Londonban nagyon jól működnek, és még a munkahelyre is kimennek. Imádtam az ötletet, és kikutattam, hogy itthon ez még nem létezik. Eldöntöttem, hogy ha hazajövök, ezt meg fogom csinálni. Gyűjtöttem és el is tettem rá a pénzt. Eközben a párom is keményen dolgozva egyre magasabb pozíciókba küzdötte fel magát, mind a ketten ott tartottunk ahol szerettünk volna. És mivel a kapcsolatunk eljutott arra szintre, elhatároztuk, hogy összeházasodunk.

2016-ban itthon volt az esküvő, és 2 nappal előtte kiderült, hogy kisbabánk lesz. A kép teljes volt. Munka oké, család oké, minden oké. Én tudtam, hogy itthon akarok szülni az orvosomnál, így hazajöttünk a szülésre, viszont eldöntöttük, hogy maradunk, mert családosan jobb itt, jó munkalehetőségek is vannak már. A gyes alatt összeraktam a cégem tervét, megcsináltam a honlapot, logót készítettem, megterveztem az arculatot, megvettem az összes alapanyagot, és 2018 szeptemberében az első céges megrendeléskor elkezdtem a saját vállalkozásomat, Budapest Mozgó Manikűr Szalonját.

1 év alatt nagyon sok minden történt, sokszor nem egyszerű a gyerek és munka összehangolása, de egyáltalán nem panaszkodom, soha ez előtt nem éreztem magam ilyen jól, és úgy érzem, hogy ez azért történt, mert ki tudtam magamat húzni a nem megfelelő életemből. Tehát érdemes kutatni az okot, ha valami nem jó és a megoldásokat keresni, mert így lehet a célt elérni.

Még több tartalom a Terézanyu.hu-n. 

Vélemény, hozzászólás?