Egy férfi is lehet érzékeny szülő – Az Apa meg én stábja megmutatja, hogyan

Kincskeresés, remetementés, trabantozás és lovagi torna – ilyen programokat kínál az Apa meg én – Van időnk kezdeményezés. Nagygyörgy Miklós, az apa-gyerek hétvégék megálmodója a pasiknak szeretett volna segíteni, miután rájött, a saját életéből mi hiányzott. Nem, nem a pénz, nem a teljesítmény és nem is a jó kocsik, hanem a minőségi érzelmi kapcsolatok. Egy karrierváltás, aminek egyszer még lehet, hogy sokat köszönhetnek majd a családok.

Apa meg én paprikás kenyeret gyúrunk a halaknak, mert arra jól kapnak. Horgot kötünk, és lessük a küszöket. Van időnk, de sose fogok semmit. Kagylót teszünk a napra. Rámásznak a hangyák. Mezítláb sétálunk a kavicson, mert az jót tesz a talpnak.

Apa nyakából az egész világot látom. Apa maga a hétmérföldes csizma.

Apa meg a húgom madáretetőt építenek. Apa meg ő ugyanúgy gyúrják a paprikás kenyeret, mint apa meg én. Apa nyakából ő is látja az egész világot. Apa meg ő mégsem ugyanaz, mint apa meg én.

Mire elég háromnegyed óra?

Ahogy mi magunk, úgy a kapcsolataink sem lehetnek egyformák. Ahhoz, hogy jól működjenek, mindegyikre egyenként kell figyelmet fordítanunk, szülőként is. Ebben próbálnak segíteni az Apaépítők, vagyis az Apa meg én csapata, akik fantáziadús kalandokkal teli hétvégéken dolgoznak az apák és gyermekeik közti kapcsolat elmélyítésén. Mert bár annak ellenére, hogy ma már kutatások bizonyítják, hogy a gyermekükkel sok időt töltő férfiak mentális-, és fizikai értelemben is egészségesebbek (hát, még a gyerekeik!), az apák érzelmi felkészítésére méltatlanul kevés figyelem jut.

45 perc – nagyjából ennyi időt fordít egy átlag magyar apa a gyermekére egy nap. Ez persze lehet kevesebb és több is, attól függően, hogy hány gyereket nevel, mit dolgozik, és mennyire próbál megfelelni a modern apa képének, de egy biztos: túl soknak azért nem nevezhető. Még akkor sem, ha egyértelmű növekedésnek vagyunk szemtanúi, hiszen a ’80-as években ennek az időnek még csak a felét töltötték együtt az apák és gyermekeik.

Nagygyörgy Miklós az Apa meg én alapötletének megálmodója sokáig maga is az átlaghoz tartozott. Éjt nappallá téve hajtott, menő startupot vezetett – közösségi média kutató szoftvert fejlesztett -, birodalmat épített, külföldre terjeszkedett, és tökéletesen elégedett volt a teljesítményével. Elvégezte a családfenntartó férfiak feladatát: anyagi biztonságot teremtett. Aztán az élet lekeverte az első nagy pofont, ami elindította a váltás felé vezető úton.

 Az első pofon után hamar jött a második

 – Zsuzsi, a második kislányunk Down-szindrómával született. A felé irányuló szeretetünk nem volt kérdéses, mégis vádoltam magam, amiért nem tudtam megvédeni. Az egész addigi életünk, a bevált szabályrendszerek, a magamról, mint menő üzletemberről alkotott képem, egy pillanat alatt szertefoszlott. Az alapoktól kellett Katival, a feleségemmel újra felépítenünk az életünket – avat be, és elárulja, egy sok-sok tanulással járó folyamat indult el, melynek köszönhetően végleg elbúcsúztak a felszínességtől, és olyan mély rétegét ismerték meg az életnek, saját maguknak, a párkapcsolatuknak és a gyermekeikkel való kapcsolatuknak is, amelynek létezéséről korábban talán nem is tudtak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden varázsütésre megváltozott volna.

– Zsuzsi születése után jó másfél évig a korábbinál is keményebben dolgoztam. Azt gondoltam, hogy erősnek kell maradnom, nem törhetek meg, hiszen most már egész életemben gályáznom kell, mert a kislányomnak minden pillanatban támogatásra lesz szüksége. Ekkor már évek óta borzasztóan rosszul aludtam, ráadásul mellkasi fájdalommal is küzdöttem, amin a cigi mindig segített, így nem vettem komolyan. 36 éves voltam – meséli.

A folytatást nem nehéz kitalálni. Ahogy az lenni szokott, a túlhajtott életmód és a jelzések figyelmen kívül hagyása megbosszulta önmagát. S bár Miklóst mentő vitte el, szerencséje volt, megúszta szívroham nélkül. Az izomlazítók szedése közben aztán rá kellett jönnie, ha nem változtat, tönkremegy. – A Rózsadomb tetején éltünk, roskadoztunk egy svájci frank hitel terhe alatt, és akkor a feleségem kimondta az egyik legfontosabb dolgot, ami akkoriban elhangzott köztünk: mindegy milyen falakat nézünk, ha közben nem élünk.

Szakember helyett megmondóember

– Ha valamilyen nem várt, nem jól eső változás történik az életben, valakire dühösnek kell lenni, ez a természetes gyászfolyamat része. Velünk sem történt másképp. Aztán önismeretet kezdtünk tanulni, és a dolgok tisztulni kezdtek. Nem eltávolodtunk a feleségemmel, hanem elkezdtük megérteni egymást, ami nagyon jó élmény volt számomra. Coachingot kezdtem tanulni, képzésekre jártam, és már láttam magam trénerként, úgy éreztem, ezzel kell foglalkoznom – folytatja Miklós, és gyorsan kiderül, volt, aki ezt másképp gondolta.

– Bekattant az életközepi válság, és hogy én tudnék segíteni a férfiaknak jól kijönni belőle. Nagyjából két coach ülés után viszont minden kliensem eltűnt. Be kellett látnom, hogy inkább vagyok megmondóember, mint szakember – vallja be, de hozzáteszi, az alapkérdés attól még tovább foglalkoztatta.

– Rá akartam jönni, hogy hogyan lehetne elérni a férfiaknál azt, hogy önismeretet tanuljanak. Hatást szerettem volna rájuk gyakorolni, hogy jobban megnyíljanak. Érdekelt, hogy miért nem az az alapigényük, hogy hazamenjenek a gyerekekhez, ahelyett, hogy nagyobb árbevétel produkálnak – mondja.

Látta, hogy ha az addigra már három gyerekéből az egyikkel elmegy egy kis időre, akkor a kapcsolatuk jobban működik. Van közös összekacsintás, élmény. Ebből született az Apaépítő, néven működő társadalmi célú vállalkozás, ami igazi kihívásokkal teli „Apa meg én” hétvégi kirándulásokat szervez apáknak és gyerekeiknek. A programokon egyelőre egy apa egy gyerekkel vehet részt, mert a szervezők hisznek benne, hogy a kapcsolatokat igazán jól így, csak egymásra koncentrálva lehet ápolni.

Ki nem mondott igényt próbálnak kielégíteni

Miklós három korábbi üzlettársával, Farkas Alberttel, Pőcze Balázzsal, Kovács Balázzsal vágott bele a kalandba két évvel ezelőtt, és bár még főállás mellett csinálja, a munka- és szabadidejének igen nagy részében ezzel foglalkozik. A cég alapvetően profitorientált, de inkább a fenntarthatóság, mint a profit a cél. Nincs könnyű dolgunk. Egy ki nem mondott igényt próbálunk ugyanis kielégíteni azzal, hogy az apákat rávesszük arra, hogy több minőségi időt töltsenek a gyerekeikkel – mondja. 

– Mi a tudatalattiból és az önismeret hiányából eredő, száguldó, versenyző férfitársadalom tagjai vagyunk. Egy manómentős, nyomozós, trabantozós hétvége a gyerekkel viszont nem a meetingről, az árbevételről és az autónk méretéről szól, hanem az érzelmekről – részletezi.

Egyetért: a férfitársadalom komoly része küzd az új elvárásokkal. A szerepbővüléssel, amin a nők fél évszázaddal ezelőtt átestek, a férfiaknak most kell megbirkózniuk. A modern apa már nem csak jól kereső családfenntartó, de érzelmileg felkészült szülő is.

– Annak, hogy a nők kiléptek a háztartásbeli asszony szerepköréből, az egyik nagyon erős oka a gazdasági nyomás lehetett. Két keresős családokra volt szükség. Olyan kézzelfogható gazdasági nyomás azonban nincs, ami azt eredményezné, hogy egy gyereknek két érzelmileg felkészült szülője legyen. Ha így lenne, valószínűleg sokkal több ilyen apát ismernénk. De ez nem öltöny, nem sportkocsi és nem is meeting, innentől kezdve nehezebb a pálya, de azért halad vele a társadalom – vélekedik.

A pasikat a legnehezebb megfogni

Hozzáteszi, ma még a legtöbb pasiknak szóló cucc öngyilkosság.

– Ha férfimagazint nyitsz, nem olvassák. Az apabloggereket sem követik túl sokan. Néha úgy érzem, ha az apaépítő életben marad, és kinövi magát valamivé, az kész csoda lesz, mert a résztvevő apukák nagy része nem olvas semmit, ami nem a gazdaságról szól, de nincsen facebook profiljuk sem, és nem találunk hozzájuk olyan csatornát, amelyen keresztül hatékonyan megszólíthatók, ezért kell az anyákat céloznunk – mondja.

Beavat, az álma egy erős, összetartó apaközösség és egy kitűnő közösségi tér, ahol lehetne együtt dolgozni, kávét főzni és játszani a gyerekekkel. E tekintetben elég eltökélt. Azt mondja, a kérdés csak az, hogy egy vagy három éven belül valósul meg az álom. De reméli, inkább az előbbi.

Eddig ottalvós, hétvégi programokat szerveztek, de próbálnak igazodni az útközben felvetődött igényekhez. Értik például, hogy az elvált apák miért szeretnék egyszerre vinni az összes gyereküket, és azt is, hogy az anyákat miért érdeklik a programok, így a jövőben biztos bővítik a kínálatot.

 Saját üzletfeleiket hívták először

Első ügyfeleiket saját üzleti kapcsolataiknak köszönhették.

– Úgy kezdtük, hogy meghívtuk azokat az apákat, akikkel korábban együtt dolgoztunk, és akikről úgy gondoltuk, hogy érdekelheti őket a dolog – avat be Miklós, és elmondja, azóta sokan még a kétkedők közül is törzsvendégekké váltak.

Ettől függetlenül nem épül könnyen a közösség. Akad, aki szerint drágák a programok, és olyan is, aki azt mondja, szervezés nélkül is elég időt tölt a gyerekével. Miklósék mindkét felvetésre egyszerre próbálnak választ adni egynapos programjaikkal. Ezek nyilván nem kerülnek annyiba, mint egy hétvége, de megérezhető belőlük az is, hogy miért más egy ilyen, szakemberek által koordinált és kreatívan kitalált nap, mint egy átlagos.

– Azt tapasztaltuk, hogy ha valaki egyszer eljött, akkor azért nagy eséllyel lesz visszatérő vendég. Nem akkor van nehéz dolgunk, amikor már tudják, hogy mit tudunk nyújtani, hanem akkor, amikor még nem – mondja, és elárulja, volt már olyan is, aki megsértődött, amiért ezt kapta ajándékba a feleségétől, aztán teljesen más emberként tért haza. Sőt, kiderül, sokan felvetették már, hogy felnőttként, a saját édesapjukkal is szívesen részt vennének egy ilyen hétvégén, hiszen az apa-gyermek kapcsolat ápolása nem csak gyerekkorban lenne fontos.

Miklósék nyitottak az új ötletekre, szívesen tanítják társasozni, kézműveskedni is a gyerekeket és apukáikat, mert azon túl, hogy jó móka, az együtt töltött idő az egész család hasznára válik. – Míg mi az apa-gyerek kapcsolatot építjük, az anyák pihenhetnek, feltöltődhetnek, vagy a többi gyerekkel szervezhetnek olyan programot, ami őket is közelebb hozza egymáshoz – mondja, és hozzáteszi a gyerekkel töltött időn túl a férfiközösség is csodákat művel a pasikkal, aminek örülni szoktak az anyák.

 

Vélemény, hozzászólás?