A Meddőnek nyilvánítva! harmadik részében Pataki Zita és férje Harkányba látogatnak, hogy megmutassák, milyen kezeléseken vehetnek részt a termékenységi és nőgyógyászati problémákkal küzdő nők. Mit adhat a gyógyvíz? Sokkal többet, mint gondolnánk – a kórház statisztikája meggyőző bizonyíték erre. Zita saját korábbi élményeiről a cikkben mesél és itt láthatjátok a harmadik rész videoját is.
Három hét. Vajon meg tudod oldani, hogy elvonulsz pihenni, gyógyulni ennyi időre? Munka és család mellett? Az egyik oldalon ott a szorítás, hogy van-e ennyi szabadságom? A munkahelyemen tudnak-e helyettesíteni?
A másik oldalon pedig a remény, hogy most sikerülhet! Sokaknak pont ezután jött össze a baba! Ez a kezelés meghozhatja a gyümölcsét.
Mindkét érzés nagyon mély és sejtig hatoló. A munka, magánélet kettőssége, egyensúlya ebben az esetben többnyire az utóbbi felé billen, de annyira érthető, ha valaki ezt sem tudja megoldani. Harkány és Parádfürdő sem az ország közepén van, oda el is kell utazni valahogy. Aztán jöhet a többi kérdés: vajon a férjem tud magáról gondoskodni három hétig, és adnak betegszabadságot?
Most akkor a kollégáim megtudják, hová utazom, és miért? Pedig nem szeretném, hogy rájöjjenek, miért e sok szabadnap.
Már így is sokat hiányoztam a kivizsgálások miatt… Előfordulhat, hogy valakinek még bűntudata is lesz a pihenés miatt.
Én két hetet töltöttem Parádfürdőn. Ati hétvégén meglátogatott, és mátrai lány lévén, barátoknál aludhattunk. Hétvégén nem volt kezelés, de jól esett a férjem közelsége, az együtt töltött idő, pláne a friss, hegyi levegő. Akkor már túl voltunk a negyedik lombikon, mégis teli reménnyel, boldogan sétáltunk az erdőben. Hiányzott nagyon. Meséltem neki az élményeimről, a szobatársamról, Emeséről, és a többi lányról, akivel összehozott a sors.
A kezelések mellett az volt a legnagyobb élmény, amikor összeültünk a lányokkal és meséltünk.
Ki, miért van itt, ki, mivel küzd. Mindenkinek más története volt persze, és hihetetlen, hogy ahogy csendben hallgattuk egymást, milyen közel tudtunk kerülni egymáshoz. Az együttérzés, az értő, érző figyelem ez alatt a két hét alatt épp olyan jól esett, mint a sok masszázs, iszappakolás és a többi előírt kezelés.
Suskó doktorra és a nővérkékre szívesen gondolok vissza, ahogy Erikára is. Ő mozgásszervi panasszal volt ott, visszajáró betegként sokan ismerték a rehabilitációs intézetben. Szerettem vele lenni, kedves, nyugodt lénye feltöltött. Kérdezett, de nem kíváncsiskodott. Beszélt, de nem csacsogott. Jól ismerte a helyet, a kiránduló útvonalakat, így többször vele tartottam.
Először rövid sétákat tettünk, majd elmentünk Magyarország legnagyobb természetes vízeséséhez. Az Ilona-patak völgyébe is kirándultunk, de ittunk a Szent-István forrásból is. A szúrós, érdekes szagú, természetes szén-dioxid-tartalmú víz nagyon jól esett.
Aztán egyszer elvitt egy Mária-kegyhelyhez. Mélyen bent volt már az erdőben. Útközben fehér virágokat szedtünk, és mikor odaértünk, számomra érdekes dolog történt.
Értem imádkozott és a gyermekáldásért. A lombik eljárások óta először én is ezt tettem. Imádkoztam.
Erika olyan finoman, észrevétlenül adta mindezt nekem, tette ezt mind értem, hogy azóta is hálás vagyok neki!
A Meddőnek nyilvánítva! harmadik részét itt láthatjátok:
