Év eleji tervezés

Hogyan ne bukj bele az év eleji tervezésbe?

Megérkezett január 17-e, A Nap, Amikor A Fogadalmak Elbuknak. A vicces világnapok sorozatában sajnos ez épp valós adatokon alapul. Az újévi fogadalmak több mint nyolcvan százaléka még a februárt sem éli meg, és hogy ennek mi lehet az oka, arról C. Szabó Helga tervezési szakértőt, időmenedzsment tanácsadót kérdeztük.

 

– Év végén beszélgettünk arról, hogyan érdemes évet tervezni, de úgy néz ki, sokan hiába tervezünk, az álmaink idő előtt köddé válnak. Miért buknak el a fogadalmaink, mi a baj velünk?

– Nem biztos, hogy veled van a baj, sokkal valószínűbb, hogy a céloddal nem stimmelt valami. Érdemes január-februárban újra elővenni a leírt célokat, fogadalmakat, és őszintén feltenni magadnak a kérdést: biztos, hogy a saját célodat tűzted ki?

Nem a saját elvárásainknak akarunk megfelelni

– Honnan ismerem fel, hogy az nem az én célom? És ha nem az enyém, akkor mégis kié?

– Velünk, nőkkel elég gyakran előfordul, hogy olyan elvárásoknak akarunk megfelelni, ami valójában nem is a miénk. Vagyis mások elvárásai szerint akarunk élni, legyen az a férjünk, az anyánk, a barátnőnk, a főnökünk, vagy a média által sugallt képek. Mondok egy őszinte példát, amivel nemrégiben szembesültem, de nem lennék meglepve, ha mások is magukra ismernének benne.

Évről-évre megfogadom, hogy rendszeresen fogok sportolni, mert szeretnék újra olyan vékony és feszes lenni, mint lánykoromban. Aztán ha nagyon, de tényleg nagyon megerőltetem magam, akkor talán eljutok a heti egy edzésig, miközben az az igazság, hogy simán tudnék rá több időt is fordítani. De mégsem teszem meg. És arra jöttem rá, hogy azért nem, mert valójában számomra ez, mármint a karcsúság maga, egész egyszerűen nem prioritás.

Az a helyzet, hogy annyi időt töltöttem már önfejlesztéssel, képzésekkel, hogy azt érzem, hogy sokkal gazdagabb vagyok azzal, ha belülről fejlesztem magam, mintha jó a fenekem.

Nem hoz lázba már ez a dolog, és mivel nem lelkesít, nem is csinálom.

– Érdekes, amit mondasz, mert edzőként nagyon hasonló tapasztalataim vannak. A vendégeim elé egy hosszú listát szoktam letenni, hogy menjenek rajta végig egy nyugodt este, és válasszák ki azokat a dolgokat, amelyek őket a legjobban motiválják arra, hogy sportoljanak. És ezen a listán rengeteg dolog van, a „baromi jól akarok kinézni” csak egy az ötven másik szempont között.

– Miközben minden azt sugallja körülöttünk, hogy sportolj, méghozzá azért, mert akkor jó nő leszel. De az ideális, és ezáltal megvalósítható cél valójában mégis az, amivel minden sejtünk azonosulni tud. Tehát szánjuk rá az időt, és menjünk végig a miérteken. Például most, hogy teljesen belelkesültem a közös családi síelések gondolatától, egész motiváltnak érzem magam, hogy újra erősíteni kezdjek. Azt ugyanis tényleg nagyon akarom, hogy a síelés a mi közös, sokáig tartó családi élményünk lehessen.

Alkalmazkodnunk kell a realitásokhoz

– Mi lehet még az oka annak, hogy lemondunk a céljaink teljesítéséről?

Hogy mindent azonnal, de lehetőleg a következő egy év alatt akarunk megvalósítani, azt is, amit az elmúlt húsz év minden egyes szilveszterekor megfogadtunk, és soha nem sikerült elérnünk. Ahogy azt a múltkor említettem, inkább kevesebb célt tűzzünk ki, de azok legyenek reálisak. Ne vállaljuk túl magunkat, főleg akkor ne, ha amúgy is sok területen kell helytállnunk.

Ha megvan a célunk, például ki akarunk alakítani egy új, pozitív szokást, akkor megint csak fontos, hogy alkalmazkodjunk a körülményekhez és a realitásokhoz. A sportolás példánál maradva: mindenkinek van egy bioritmusa.

Egy éjszakai bagoly győzködheti magát, hogy a hajnali sport a legjobb, pillanatokon belül el fog bukni, mert képtelen lesz ötkor felkelni, hogy elmenjen edzeni.

De ha tudna kora délután időt szakítani az edzésre, vagy közvetlenül munka után, a siker esélye mindjárt megtöbbszöröződne.

Részhatáridők segíthetnek

– Mi az, ami még segíthet a célok elérésében?

– A határidő, sőt részhatáridők, amelyek elérésekor megjutalmazzuk magunkat, így jobban érezzük a késztetést, hogy tegyünk érte. Tehát soha ne csak egy nagy célunk legyen, hanem határozzuk meg az oda vezető mérföldköveket is, ettől mindjárt kisebb falatnak fog látszani a legnagyobb álom is. És ismerjük el az eredményeinket akkor is, ha csak részeredmények. Fontos az is, hogy ha van lehetőségünk társat, partnert bevonni, tegyük meg, mert együtt minden könnyebben elérhető.

És végül, ha úgy érezzük, hogy minden erőfeszítésünk ellenére közeleg a botlás, lépjünk vissza kettőt, és vizsgáljuk meg, mi történt, mi az oka ennek. Ha pedig szükségesnek látjuk, keressük meg újra a számunkra legmotiválóbb célokat és gyökérokokat, vagy pontosítsuk a fogadalmat.

Vélemény, hozzászólás?