A bögrés receptek királynője is egy lemerült konyhamérleggel kezdte

Sokunkat vonz a bloggerek, vloggerek és a ma már csúnya szónak számító influencerek világa, így új sorozatunkban olyan magyar bloggerekről írunk, akik évek óta lelkesen osztják meg gondolataikat, úti élményeiket vagy akár receptjeiket a kisebb-nagyobb rajongótáborukkal. Rupáner-Gallé Margó receptjeit ezrek sütik szerte az országban. Már nyerő vagy, ha rendelkezel egy bögrével. Dobó Maitz Petra írása. 

Év végén, november közepétől nincs olyan főzős-sütős csoport a közösségi oldalon, ahol ne mindenki a Rupáner-féle mézeskalácsot keresné. Legutóbb egy ilyen csoportban valaki azt a kérdést tette fel: „Sziasztok, a rupimézes tényleg olyan jó?”. Az a fantasztikus, hogy a válaszadók egytől egyig tudták, mire is gondolt a kérdező.

Rupáner-Gallé Margó (vagy ahogyan sokan, akik hadilábon állnak a nevével, becézik: „a Rupi” vagy „a Rupika”) 2013 óta írja blogját, amelyben előtérben szerepelnek a bögrés receptek. Az elmúlt években három szakácskönyve és néhány regénye jelent meg, de önmagát mégsem írónak vagy bloggernek aposztrofálja.

Elmondása szerint ő „csupán” egy édesanya, aki nem mellesleg németet tanít.

Néha nagyon örülne annak, ha jönne egy jó tündér, aki a napokat 24 óráról legalább 36 órára tolná ki, de ez nem panasz, Margó imádja a munkáját. Egy Duna-parti kis faluban él a férjével, két kislányukkal, egy berni pásztorkutyával, két csavargó macskával és két teknőssel.

A bögrés recept csak itthon újdonság

A bögrés receptekről tudja ő is, picit megosztóak. 100-ból 99 ember megkönnyebbülve, rajongva használja őket, míg az az egy, aki kimarad a sorból, húzza a száját és amatőrnek gondolja a módszert. De Margó őszintén vallja, hogy elvarázsolta őt a bögrés módszer, amire teljesen véletlenül talált rá egy viccesen prózai okból kifolyólag.

Egyszer lemerült az elem a konyhamérlegében. – Maga a módszer engem megvett és megszerettem – mondja.

Hogy erre konkrét brandet lehessen felhúzni, akkortájt erről szó sem esett. Adott volt egy módszer, mögötte valaki, aki hiteles, aki hisz benne, és aki ezt a rajongást át szeretné adni másoknak. A bögrézés maga pedig cseppet sem új keletű dolog: Angliában, Amerikában, Franciaországban gyakorlatilag csak csészével vagy bögrével mérnek.

A receptek népszerűségének titka mindenképp abban rejlik, hogy egyetlen, 2,5 dl-es mérőeszközzel megmentik az otthoni cukrászokat a mérleggel való pepecseléstől. A Rupáner-féle receptek ráadásul abszolút egyszerűen, érthetően szólnak az olvasókhoz, így azokat bárki el tudja készíteni.

Év végén a mézeskalács kétségkívül tarol, de nagyon népszerű a Rupáner Konyha blogon a tejberizs, a tejbegríz, vagy a fahéjas fátyol receptje. Ez utóbbiból már mém is született. Margó kedvencei a túrós receptek, túrógombóc például bármilyen formában jöhet, szereti sütve, főzve, rezgősen, gyümölccsel, tejbegrízesen, kukoricadarával. 

Bögrés körömpörkölt még nincs, de töltött káposzta, valamint különböző likőrök receptjei már vannak Rupáner Konyhájában.

Áramszünet volt, írni kezdett

Rupáner-Gallé Margó az elmúlt években három szakácskönyvvel és több romantikus regénnyel képviselteti magát a könyvesboltok polcain. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan tudja összeegyeztetni a családot, a munkát, a háztartást a blog és a könyvek írásával, és meglepődtünk a válaszán, amelyben még további ténykedésről is beszámolt.

A 2019. év végén megjelent könyvének ugyanis egy személyben ő volt a szerkesztője, designere és grafikusa, amelyek kapcsán több tanfolyamot végzett el. Saját honlapot készített, a könyvben pedig 100 recept található, amelyek elkészítését, fotózását, szerkesztését is magára vállalta.

A legfontosabb talán az, hogy be kell vallani, nem lehet mindig mindent egyszerre végezni, a mindennapokban kell, hogy legyenek prioritások. Van, amikor a blog kerül előtérbe, máskor a könyvek, de a legfontosabb nyilván az anyaság, hiszen Margó lányai még kicsik, sok figyelmet, törődést igényelnek.

Nem kell lemondani semmiről, sőt, be lehet titokban vallani, hogy sokkal többet dolgozik az ember, ha ennyi felé fordul a figyelme, de meg kell tartani az egyensúlyt és a prioritásokat.

Azért kétségeink ne nagyon legyenek: sokszor kell ellopni az éjszakát, a hajnalokat, kevesebb idő jut a pihenésre, hogy minden munka el legyen végezve. Ugye, hogy az édesanyáknál nagyobb logisztikus nincs a Földön?

Manapság az, aki papír alapú, kézzel fogható könyv kiadására szánja magát, Margó szerint jó, ha tudja: iszonyatos sok munkával jár mindez, és nem feltétlenül lehet belőle Magyarországon megélni.

Nem tudhatjuk, milyen fogadtatása lesz egy könyvnek, ráadásul az e-könyvek és az interneten található, letölthető, olvasható művek világában sokan pártoltak el az „igazi”, lapozható könyvektől.

Arról nem beszélve, manapság egy író, költő nem ritkán a saját környezetében is megkapja, inkább találjon valami „normális” munkát, ebből úgysem lehet megélni.

Margó első könyvét egy áramszünet alkalmával kezdte írni, amikor a nagyobb kislánya még csak másfél éves volt. Miközben a férje éjszakai műszakban dolgozott, ő éjszakánként a történetét képzelte tovább és sokáig nem is mesélt róla senkinek.

Az ő kis titka volt, ahogyan fogalmaz, ráadásul kezdetben nem is volt konkrét terve vele. Aztán egyszer elkészült vele. Ekkor mutatta meg a családjának. Ők biztatták őt, de Margó úgy érezte, bizonyára csak elfogultak. Végül egy kiadónak küldte be a kéziratot, és úgy volt vele, mint a lottóval. Vagy bejön, vagy nem.

Bejött. Pár héttel később, második kislányával állapotosan már Budapesten találta magát az Ünnepi Könyvhét forgatagában, ahol sikerült egyeztetnie a leendő kiadója vezetőjével. A könyv egyes fejezetei ezt követően olvashatóak voltak a Nők Lapjában.

Hitelesség és felelősség – ez a blog

Egy blogger úton-útfélen megkapja, hogy bárkiből lehet blogger, blogot mindenki képes indítani, nem olyan nagy tudomány ez. Ha segítségül hívjuk a google-t, a keresőbe írván a blogger szót szinte azonnal felmerül egy kérdés, amely nagyon sokakat érint. Vajon mit takar az, ha valaki blogger? Munkát? Hobbit? Szakmát?

Rupáner-Gallé Margó úgy fogalmaz, a blog egy csatorna az emberek felé, egy lehetőség, ami jóval összetettebb annál, mint csak pusztán leírni a gondolatainkat.

Margó azonnal szétpukkasztja azt az elképzelést, miszerint a blogolás csupán kósza, szabadidős tevékenység volna, mert a legfontosabb az egészben az, hogy hitelesen add tovább mindazt, amit másokkal megosztanál, miközben a soraidért neked kell felelősséget vállalnod. És ez már nem játék, de nem is szakma, viszont több, mint hobbi.

Feltettük a kérdést Margónak, milyen egy jó blogger ma Magyarországon, és a válasza mindenképp irányadó lehet azok számára, akik kacérkodnak a blogolással. Szerinte ugyanis a jó blogger hiteles, képes megújulni, szakmailag alázatos és nem mellesleg közléskényszeres.

Éjszaka tanult

Nem egyszerű egy új szakmát megtanulni akkor sem, ha az ember leginkább otthon dolgozik: ilyenkor maradnak a hajnalok, vagy néha az éjszakák. A koránkelést meg lehet szokni, mondja Margó, és úgy fogalmaz, a nem létező szabadidejében rengeteget lehetett tanulni és egy picit versenyt futni az idővel. A kiadványszerkesztői tanfolyamot lezáró vizsgaanyaga pedig az új könyve lett, amivel tökéletesen lehetett két legyet ütni egy csapásra.

A család nélkül se blog, se könyv nem lenne

Van egy sokak által idézett mondás, miszerint minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll. Ezt a mondást meg lehet fordítani Margó esetében, és az valahogy így hangozna: a sikeres nő mögött ott áll egy család, amely maximálisan támogató.

Margó azt mondja, a családja nélkül nem jutott volna el idáig. Nem lenne könyv, nem lenne blog, nem lenne ez az „álommunka”.

Ők adták meg számára azokat a lökéseket, amelyek nélkül nem mert volna belevágni sem. Volt, hogy téli decemberben utaztak fel a három hónapos kislánnyal az első könyvbemutatójára, amikor nem volt kérdés, hogy vele tart az egész család: a férje, a szülei, a testvére, a nagymamája, az apósa.

Bármilyen kétség is merült fel benne, apukája mindig azt mondta: csak kishitű ne legyen. Ma azt mondja, az apukája érdeme, hogy végül még a magánkiadásba is bele mert vágni. Nagy és szerető a családja, csupa nagybetűvel írva BÁRMIBEN számíthat rájuk. Anyukájával például az ünnepek előtti időszakban könyveket csomagolt, az öccsével nyolc fogásnyi ételt sütöttek-főztek együtt. A férje is mindvégig mellette állt. Ő az, aki  támogatja az elképzelést, miszerint akár a biztos munkát is fel lehet adni a bizonytalanért, ha abban profizmus, lelkesedés és hit van.

Kiemelt fotó és cikkbeli kép: Rupáner-Galló Margó

Vélemény, hozzászólás?