Hiányérzete volt, futásról kezdett írni a nőknek

Ha fontolgatod, hogy futsz, akkor azért, ha pedig már futsz, azért – de nagy valószínűséggel nézelődtél már a Futásról Nőknek online magazin oldalán. Születése szinte már klasszikus történet. Kell hozzá egy anya, aki új utakat keres, és egy hobbi, amiről kiderül, hogy ő maga az új út. Németh Györgyit, az egyik legnépszerűbb futós blog alapítóját szülés után egyensúlyba hozta a futás, és közben rájött, alig ír valaki a lelki vonatkozásairól. 

Németh Györgyi karrierje gyermekei születése után vett új irányt. Ekkor döntötte el, hogy nem tér vissza a multis léthez. Saját blogot indított, és gyorsan rájött, hogy a közösségi média térnyerésének köszönhetően eddig ismeretlen lehetőség nyílik meg. 

Élt vele és – ahogyan szerencsésen találkozott az online világ és közösségek, valamint a futás fejlődése – lépett. Most cégvezető annak minden ügyével: üzletfejlesztő stratéga, író, marketinges és tartalomgyártó egy személyben. És pontosan tudja: munkáját a nap végén nem lehet befejezni, csak abbahagyni. És bár a „nagygyerekes” anya és ma már nem éjszakázik fiai mellett, még vannak feladatok a gyerekekkel is: a nagyobb egyetemre készül, a kisebb versenysportol.

Multiból saját vállalkozás

– Melyek voltak a váltásod körülményei?

– Anyuka vagyok, és miután megszülettek a gyerekek, én gyakorlatilag otthon ragadtam. Előtte multinál dolgoztam, amit nagyon szerettem. És bár már akkor is léteztek atipikus foglalkoztatási formák, és a multik igyekeztek is az alkalmazásukban élen járni, más úton indultam el. Természetesen visszamehettem volna, igaz, más területre, amit nem szerettem volna. És amit még tudni kell: volt mellettem egy állandóan utazó férj. Nem tudtuk volna megoldani, hogy én bejárok dolgozni, ő pedig minden héten több napot külföldön tölt.

Számomra pedig nem volt kérdés, hogy a multis karriert vagy a gyerekekkel tölthető több időt válasszam. Inkább stabil pont lettem, aki egyengeti a fiaink útját, menedzseli őket. Mind a két gyerekemmel otthon maradtam három évig.

Közben a családi cégben segítettem, igazi háttérmunkásként. És nyilván voltak próbálkozásaim is. Dolgoztam egy évet egy fitnesziskolának marketingesként. Ez rugalmas volt, viszont ott azt kezdtem el érezni, hogy másnak az álmát építgetem.  Ezek után kezdtem el írni a blogomat 2012-ben, majd fokozatosan rájöttem, hogy lehet ezen a területen intellektuálisan és pénzügyileg is egyről a kettőre jutni. Így jutottam el aztán addig, hogy online médiasite lett a blogból. 

– Az ötletet megosztottad valakivel? Egyszemélyes döntés volt, vagy segített valaki?

– Nekem a legnagyobb támogatóm a férjem. Ő volt az, aki ötletekkel, inspirációval, a jövőkép felvázolásával, és sok beszélgetéssel segített. Nagyon tapasztalt cégvezető, és én nagyon tisztelem azt, amit ő a munkájában csinál.

Lehet, hogy elfogult vagyok, de a lényeg, hogy ő a mai napig az üzleti tanácsadóm. Futunk is együtt, időnként.

Mindig is része volt a futás az életének

– Mi a te futástörténeted?

– Nem az a típusú futó vagyok, aki soha nem sportolt és akkor egyszer csak gondolt egyet, és mozogni szeretett volna. Egészen pici korom óta sportolok. Nekem a sport mindig evidencia volt. Az életem része. Gyerekkori fő sportágam a taekwondo volt, komolyan versenyeztem, országos bajnok is voltam. De bármit is sportoltam életemben, az edzéseim része volt a futás.

Az igazi futástörténet? A család és a munka hozta a változást a későbbiekben, mert ezek köré kellett szervezni a mozgást. Így jött a futás. Mikor megszülettek a gyerekek, akkor ez volt a legkézenfekvőbb. Egyébként talán a legtöbb anya így talál rá erre a sportra, hogy igyekszik a sporttal töltött bruttó és nettó időt a lehető legközelebb hozni egymáshoz. A futást ráadásul össze lehet kötni a babával való sétával.

Én ráadásul olyan helyen élek, a Duna mentén, ahol adta magát, hogy futni kezdjek. Így vezettem le a feszültséget, a stresszt. De ma már nem mondanám magam stresszesnek. Megtanultam kezelni a feszített tempót, tudok nemet mondani. A futás számomra leginkább mégis mentális egyensúlyban tartásról szól.

A futást azért szeretik sokan, mert az edzésértéke mellett feketén-fehéren mutatja meg az embernek az önmagához- és a világhoz való viszonyát, az önértékelését, azt, hogy mire képes fizikálisan és fejben.

Ha pedig önértékelés, oldalunk mottójában, a Fuss a saját utadon gondolatban is azt igyekszünk kifejezni, hogy mindenkinek úgy és annyit érdemes futnia, amennyi számára örömet okoz. Fogadjuk el önmagunkat, az életünket, a lehetőségeinket, és abból hozzuk ki azt, ami számunkra önazonos. 

– Az anyák sokszor mondják, azért kezdtek futni, hogy kiszabaduljanak kicsit.

– Amikor a gyerekeim kicsik voltak, inkább egyensúlyba hozott a futás, hiszen fáradt voltam. A kisgyermekes időszakban a feszültség sokszor tehetetlenségből jön, és minden nyilván attól is függ, hogy milyen a kisgyerek. Nekem nagyon aktív, intenzív babáim voltak. Akkor kimondottam éreztem azt, hogy mennyire egyensúlyban tud tartani a sport. Engem a sport töltött fel és kapcsolt ki.

Saját tapasztalatokra alapozott mindent

– A Futásról Nőknek nagy közönségében rengetegféle motivációval és úttal találkozhatsz. De a blogolást követően hogyan indult az oldal?

– 2012-ben blogként indult, saját tapasztalatok dokumentációja volt, hiszen nem állt messze tőlem az, hogy írjak az élményekről, akkor voltam a gyerekekkel otthon, így ez egy jó kis szellemi elfoglaltság is volt.

Azt azért már láttam akkor is, hogy nem nagyon van olyan felület itthon, ami a női szerepek, az én és a sport szerepét és összefüggéseit boncolgatná.

Praktikus dolgok, elméleti információk vannak, de közben azért azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a futónak van a futáson túli élete is. Sőt, az életünk nagy része a futáson túl zajlik, még akkor is, ha futós életmódot követünk. Ez hiányzott, és ennek akkor még talán tudattalan, de belülről jövő igényével kezdtem el írni az oldalt.

Úgy három év után letisztázódott bennem, hogy van igény az ilyen jellegű párbeszédre. Az újságírás mellett edzősködtem is. 2001-re, mire a nagyfiam született, elvégeztem több edző- és egyéb mozgásképzést, és hosszú évekig tartottam nőknek edzéseket is. Ezért nagyon sok edzéselméleti dolgot is raktam a blogba. Egy idő után, mint minden blogger életében, az enyémben is eljött a pont, hogy azt mondtam: ennyi fér az időmbe, erőmbe, itt maradok, vagy pedig csinálom tovább, mert ez tovább mutat és lehet egyfajta missziója is akár. Gyakorlatilag így váltottam három évvel ezelőtt. Azt is felismertem, ahogyan nőtt a követőszám, hogy itt óriási a felelősség is.

A futás igazodjon az életünkhöz

– Hová tart a futásod, a családod?

– Most konkrét edzéstervem nincs, egy sérülés miatt, 2018 májusa óta nem voltam versenyen. Amíg volt edzéstervem, az a versenyekre való becsülettel való felkészülést szolgálta. Nem vagyok mindemellett kontrollmániás és van bennem jó adag rugalmasság is. De most, edzésterv híján is van a fejemben elvárás: hetente 3-4-szer kijussak futni, el tudjak menni a heti 3 cross edzésre. De én nem kerülök válságba, ha ez időnként nem jön össze. Egészségesen tudom ezt kezelni, de abba se csúszom bele, hogy hetekig elhagyom az edzést. Az is egy mottóm, hogy a futás igazodjon az életünkhöz. Legyen benne, de igazodjon.

Most egyébként már világosan látom, hogy nekem annyi munkám van, hogy arra nincs időm, hogy olyan óraszámot eddzek, hogy nagy versenyekre készüljek. Bár nagyok a fiaim, továbbra is – jó értelemben véve – adják a feladatot, benne tartanak az élet izgalmas részében. Betekinthetek általuk a mostani fiatal generáció életébe, és ezt nagy örömmel teszem is.

A nagyfiam 18 éves, nála a továbbtanulás áll most a fókuszban. Elég önjáró, de nyilván ott vagyunk neki a háttérben. A kisebbik fiam nagyon komolyan kosárlabdázik, közben jár egy nagyon erős gimnáziumba. A sport miatt nagyon sokat kell segítem, mert kimagasló óraszámot edz és játszik egy héten.

– A vállalkozás hogy működik?

– Ha az oldalt nézzük, akkor most már azért elég sok a szerző, és van két kolléganőm, akik fontos oszlopai a működtetésének. Az én vállalkozásomnak is az a fő kihívása, mint annyi többinek: legyen növekedés, meglegyen hozzá a pénzügyi finanszírozás, előre meg legyen tervezve, ahogyan a növekedés üteme is. Továbbá motiválni az embereket ebben a rendszerben. A vállalkozás minden jellemző kihívása jelen van már nálam, ha piciben is, de minderre egyedül is vagyok. Így számomra egy személyben óriási feladat menedzselni ezt a dolgot.

Én vagyok a pénzügyes, én vagyok a marketinges, én vagyok a cégvezető. Több munkakört látok el. A szakmai részt nyilván tudom, megtanultam – újságíró szakot végeztem. Voltak business tanulmányaim is.

A multinál szerzett tapasztalataim is nagyon jól jönnek. Edző is voltam. Ebben a vállalkozásban az is vonzott, hogy úgy éreztem, az összes eddig megszerzett tapasztalatom és tanulmányom szintetizálódik abban a munkában, amit most csinálok. És azt csinálom, ami nagyon érdekel.

2020-ra rengeteg tervem van, és bízom benne, hogy ezek szépen össze is jönnek. Ötletekkel tele vagyok, szelektálok is közülük, de most az alaptevékenységre fókuszálok.

– Túlterheltnek érzed magad, vagy inkább egészséges pörgést vársz a következő időszakra?

– Nagyon sok túlterhelt időszakom van, amikor 5–6 órát alszom, és az nem jó. Jelenleg a munkát illetően a kapacitásom határán állok. Elhatároztam, hogy idén sokkal tudatosabb leszek a munkaidőm beosztását illetően.

A saját vállalkozás nagy csapdája, hogy csinálhatom 0–24-ben, hiszen magamat hajtom, amiben rendkívül jó vagyok.

De szerencsére azért a férjem arra is felhívta a figyelmemet, nem mintha én nem vettem volna észre, hogy nem lesz jó, ha csak ennyit alszom. Látni kell és én ezt megfogalmaztam: ezt a munkát soha nem lehet befejezni, ezt tudomásul vettem.

Ami a futást illeti, kis élményversenyek idén be fognak férni. Szeretnék kimenni Norvégiába a Midnight Sunra futni, éjszakai napfényben. Itt a férjem is talál magának távot, és egy családi nyaralással is össze tudjuk kötni majd a versenyt.

Vélemény, hozzászólás?