Negyven felett is van élet – A Neverordinary blog missziója megmutatni ezt

Az „egyetlen negyven feletti influencer”. Ezt a megállapítást egy kommentben olvastam, s még ha nem is teljesen fedi a valóságot, azért közel áll hozzá. Iványi Orsolya, a Neverordinary blog alapítója nem influencernek készült, és majdhogynem véletlenül lett az. Valahogy így hozta a sors, mint sok minden mást is az életében.

Toszkánában, egészen pontosan Lariban, egy ciprusfákkal szegélyezett földúton próbálok Orsi közelébe férkőzni autóval, de a méretes kátyúk miatt feladom és gyalogszerrel indulok felfelé. Ők meg velem szemben lefelé. Amikor végre összetalálkozunk, Andrew, Orsi férje ránéz a Subaru Foresteremre, és kissé lesajnálóan megkérdezi, hogy mi tartott vissza. Mentségemre szóljon, hogy ő nem tudja, hogy az öreg Forester már 400 ezer kilométernél tart.

Andrew, aki épp mindennapos kerékpározásából tért vissza a Toszkán dombokról, simán letagadhatna tizenöt évet a korából. Mondjuk meg is teszi. Orsi 42 éves volt, amikor egy online társkeresőn keresztül megismerkedett, aztán itt Toszkánában találkozott a magyar–ausztrál férfival. Azóta a ciprusfákkal szegélyezett dimbes-dombos olasz tájon élnek. Orsi többi között ezzel a történettel is azonnal belopta magát a követői szívébe, akik közül sokan már tündérmesének tartották, hogy valakire negyven fölött találjon rá a szerelem. Pláne online társkeresés útján.

London kevésbé ismert arcát akarta megmutatni

Orsi életének sorsdöntő fordulatai, olybá tűnik, mintha mindig a véletlenen múltak volna. De ha mélyebbre ásunk, látjuk, hogy nagyon sokat tett mindenért, amit elért. 15 évig olyan multicégeknél dolgozott kommunikációs pozíciókban, mint a Vodafone vagy a Wizzair, és amikor először rászánta magát, hogy a saját útját járva vállalkozást indítson, jött egy londoni lehetőség – amit mégis elfogadott.

– Nem akartam én elmenni Magyarországról, de egy londoni munkát nem lehet visszautasítani. Persze, nem volt könnyű, egy nemzetközi reklámügynökség regionális PR-menedzsereként dolgozni, de kárpótolt az iroda a Harrods-zal szemben, a kis lakás, amit a Notting Hillen bérelhettem a jó fizetésből, és a rengeteg lehetőség, amit a város nyújtott – mondja.

– Londonban bármi megtörténhet. Ott kezdtem el újságíróként dolgozni, főleg magyar vonatkozású témákat kerestem, így ismerkedtem meg az Omorovicza tulajdonosaival és írtam róluk a magyar Forbes-ba is, például – mondja. Kiderül: az első Neverordinary bejegyzések is itt születtek. A ma már a 40+-osoknak szóló blogot – ugyan egész más témában, London kevésbé ismert arcát bemutatva – Orsi ekkor kezdte írni.

 A legrövidebb állásinterjú

A kezdetben csak 9 hónapra köttetett szerződésből végül három év lett a világ egyik legnagyobb metropoliszában. Éles kontraszt ez ahhoz képest, hogy most egy kis toszkán falu kávézójában ülünk, ahol az is óriási eseménynek számít, hogy a szemközti bolt elé egy mentőautó érkezik. A fél falu az utcára csődült.

Fotó: A szerző felvétele.

Az élet mesésnek tűnik az olasz dolce vita egyik legdivatosabb régiójának számító Toszkánában. S bár Lari tényleg csodás falu, Orsi elárulja, hogy bizony felmerült bennük a költözés gondolata, mert mindkettőjüknek hiányzik már a városi élet.

– Én nem vagyok olasz típus, nem vagyok spontán, de talán pont ezért vetett ide az élet, hogy lazuljak le és legyek fontosabb magamnak, ezt el lehet tanulni az olaszoktól – avat be.

Rendelünk még egy kapucsínót és Orsi tovább mesél a londoni időkről, ahonnan a harmadik év után fájó szívvel tért haza, de azt mondja, csak akkor maradt volna, ha talál olyan munkát, amire kihívásként tekint, ilyen pedig akkor éppen nem akadt. Ahogy Magyarországon sem. Fél évig keresett munkát, de vagy túlképzett volt, vagy nem fizettek volna eleget. Egyedül egy német cég nem riadt meg a tapasztalatától, és vette fel azonnal. Élete legrövidebb állásinterjúja volt, mondja.

A takarítás fogyaszt

A munkát ugyan szerette, de London után már nem nagyon találta a helyét Magyarországon. Egy év után úgy érezte, hogy itt az ideje az önállósodásnak, amit már régóta dédelgetett magában.

– Akkor éreztem igazán, hogy most már meg tudom csinálni, vagyok elég bátor ahhoz, hogy eladjam a saját tudásomat. Adtam magamnak 3 hónapot, hogy találjak 3 ügyfelet, akiknek a megrendeléseiből meg tudok élni. Összejött – meséli.

– Rettentően jó érzés úgy dolgozni, hogy te választod meg az ügyfeleidet, mert akkor biztosan 100%-kal végzed a munkád. Így lett az ügyfelem a Gerlóczy Kávéház és a Szent András Kastély. Az önállósodásnak köszönhetem, hogy amikor megismerkedtem Andrew-val, nem tartott semmi itthon. 2016-ban kiköltöztem Olaszországba, ahol ő élt, és itt folytattam tovább a szabadúszó kommunikációs munkát.

– Errefelé állást nem lehet találni, tehát egyértelmű volt, hogy vállalkozó maradok. Tudtam, hogy nem akarok beülni egy irodába, hanem továbbra is kommunikációs tanácsadással foglalkozom majd. Megmaradt a három magyarországi ügyfelem, emellett pedig a házunkat adjuk ki szezonban. Arra az időre elköltözünk – mondja, és kiderül, nem csak ők élnek ebből, itt mindenki ezt csinálja.

Még ha a házkiadással járó takarítás nem is a legnagyobb szenvedélye, Orsi bevallja, legalább fogyni lehet tőle. Legalábbis ő fogyott, miután 4 hónapon keresztül minden szombaton nyolc órában takarította a 250 m2-es házat.

Az első 40+-osoknak szóló blog

A Neverordinary blog újraindításának ötlete igazából a férjétől származik, aki egyszer megkérdezte Orsitól, miért nem ír arról, ami vele történik, ami őt foglalkoztatja. Így született meg az első negyven pluszosoknak szóló blog, és ezzel együtt az első negyvenes influencer, majd tavaly a zárt csoport, amiben a negyven pluszos nők is bátran osztják meg egymással gondjaikat és örömeiket. És amelybe Orsi ott a toszkán kávézóban engem is bevett.

Én bevallom, nem veszek részt aktívan az ilyen csoportokban, de itt valahogy kedvet kaptam a kommenteléshez. Talán azért, mert Orsi jó érzékkel posztol és választ témákat, amelyek a menopauzától, a hiteles „sztárokon” keresztül az öltözködésig és sminkelésig terjednek. S talán főleg azért, mert tényleg hiányzik az olyan felület, ahol a nőket érintő kérdésekről lehet őszintén beszélni negyven fölött is. S ezzel az érzéssel szemlátomást nem vagyok egyedül.

 „Abból a perspektívából nézd, amit mondok, hogy sohasem voltam egy női klubbozós típus. Amit te itt megvalósítottál, az megváltoztatta ezt a szemléletemet és boldogan vagyok »Neverordinary+« klubtag. A saját személyiséged, intelligenciád, tapintatod, kíváncsiságod, önzetlenséged, igényességed meghatározzák a csoport légkörét. Ezért itt mindenki a legjobb énjét adja és tudja, hogy a többiektől is számíthat a tiszteletre, a bizalomra, a segítségre. Ezek fontos értékek. Te színvonallal és értékkel töltötted meg ezt a platformot, ami szintén neked köszönhetően már ki is lépett a virtuális térből a valós életbe” – vallja egy csoporttag.

Orsi, a menopauza aktivista

Orsi maga is meglepődött a blog és a hozzá kapcsolódó közösségi médián létrehozott csoport sikerén.

– Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer női közösséget fogok építeni. Nem tudtam, hogy milyen erőkkel bír egy közösség, és hogy mennyi pozitív dolog sülhet ki belőle.

Keddenként van egy úgynevezett önpromó napunk, amikor mindenki reklámozhatja a saját vállalkozását. Ingyen. Nekem fontos, hogy támogassuk egymást, lehet, hogy valakinek az az 1-2 megrendelés, ami rajtam keresztül jön össze, valódi segítség – mondja.

Már nem csak blogposztokat ír, de rendszeresen szervez találkozókat is, mint menopauza aktivista – ezt a nevet ő adta magának. A Menopauza Caféban például azt a tévhitet szeretnék eloszlatni, hogy a menopauza egy betegség. Itt a csoporttagok olyan saját tapasztalatra épülő tanácsokat adnak egymásnak, amelyeket máshogyan talán nem találnának meg.

Orsi munkájának igazi elismerése az, hogy már a nagy cégek is észrevették, hogy ezzel a témával foglalkozni kell, így tavaly tavasszal a Vichy kozmetikai márkával együtt kezdtek el azon dolgozni, hogy a menopauza pozitívabb megítélést kapjon.

A munkahelyekre is becsempészné a témát

– A célom az, hogy a munkahelyeken is foglalkozzanak a témával. Szeretném, ha a férfi vezetőknek lenne fogalmuk arról, hogyan kell a kérdéshez hozzáállni és segítséget nyújtani a nőknek, ha esetleg a munkahelyük menopauza direktívát vezet be. Szerencsére léteznek cégek, melyek nyitottak a témára, már tárgyalok is egy szupermarket lánccal erről – mesél Orsi a hosszabb távú terveiről.

– How to live longer, smarter and better? (Hogyan éljünk tovább, bölcsebben és jobban? – a szerk.) Ez lehetne a blogom mottója. A bejegyzéseimet is ennek jegyében készítem. Nem szeretem az öncélú posztokat, azokat próbálom kerülni. Arra törekszem, hogy mindennek legyen valódi üzenete, hogy minden hasson. Nem érdekelnek a lájkok sem. Mivel nem ebből élek, nincs semmilyen szintű megfelelési kényszerem. Kiteszem, amit szeretnék megosztani, és bízom benne, hogy átmegy – avat be.

Öregedni szépen is lehet

– Az öregedés nem kellemes, de van jó oldala is. Ha elfogadjuk és úgy tekintünk rá, mint életmódra, és nem, mint egy betegségre, akkor ki tudjuk belőle hozni a legjobbat. Hiszen ez a cél: nem fiatalabbnak látszani, hanem megélni a különböző életkorok egyediségét. És igenis, 40 felett is lehet jól kinézni, csak jobban meg kell érte dolgozni – szögezi le. 

Orsi komplett váltást hajtott végre magán, lefogyott 10 kilót, hosszú fekete haját rövid szőkére cserélte. – Sajnos, nem vagyok elég ősz, pedig simán bevállalnám – mondja.

Fotó: A szerző felvétele.

– Természetesen szívesen dolgoznék cégekkel, olyanokkal, akik beleillenének a képbe, de nehéz olyat találni, amelyik hozzám hasonlóan gondolkodik és nem a lájkokra megy. A 40+ korosztály az egyik legnagyobb vásárlóerő, mégis alig találunk olyan reklámokat, melyek megfelelően szólítanak meg minket és nem a fizikai leépülésre fókuszálnak – kezdi.

– Mi is ugyanúgy eszünk, iszunk, vásárolunk, sőt még többet is költünk, mint a fiatalok. Én nem leszek soha olyan influencer, aki fogja a krémet a feje mellett és számolja a like-okat. A Neverordinary nem rólam szól, nem önfényezésnek szánom. Én egy cső, vagy még inkább egy szűrő vagyok, aki amellett, hogy inspirálni akarja ezt korosztályt, a szószólójaként is meg tud jelenni – mondja.

Hétköznapi nőkről ír

– Ezért szeretek például olyan posztokat írni, amelyekben az olvasóimat vagy a csoporttagokat mutatom be, minket, a hétköznapi, 40 feletti nőket – emeli ki.

– Nagy terveim vannak, túl sok is. Jó lenne egy tévéműsor, vagy egy újság, ami ránk koncentrál.  A mai negyvenesek és ötvenesek a leggyorsabban növekvő demográfiai csoport. Nyitottak vagyunk, bátrak, kísérletezők, és egyáltalán nem láthatatlanok, de jó lenne, ha ezt a társadalom és a média is végre észrevenné – vallja Orsi, miközben Lari utcáin lecsillapodni látszanak a kedélyek és minden megy a maga körforgásában tovább.

Az asszonyok hazatérnek tésztát főzni, Orsi pedig a Neverordinary hozzászólásaira kezd válaszolgatni. Aztán talán elmegy Andrew-val egy jó kis étterembe vacsorázni, ugyanis nem igazán szeret főzni, mert azért, ha bevallja, ha nem, látszanak rajta az olasz évek. Lassabban és tudatosabban él, és ez az, ami talán megfog minket a posztjaiban is.

Fotók: Aniko Molnar Photography

Vélemény, hozzászólás?