Testvéri összefogással teremtettek otthont autista fiataloknak

Somorjai Éva és Németh Ildikó, két nő, két anya, két testvér, akik döntöttek. Nem vártak a megfelelő pillanatra, olyan házat alkottak, amilyenre nálunk még nem volt példa. Ildikó a multis létből váltott. Ma az autizmussal élő fiatalok lakóotthonául szolgáló gödöllői Patrónus Ház alapító-igazgatója.

Ahogy belépek a gödöllői Patrónus Ház tágas, napsütötte nappalijába, néhány fiatal az asztalnál foglalatoskodik, mellettük fejlesztő pedagógusok, ketten a kanapén pihennek, ebéd előtt vagyunk. A falon napirendi tábla, mindenkinek az egyéni képességeire szabva, mondja Ildikó, miközben körbevezet a praktikusan és ízlésesen berendezett, kétszintes épületben. Megmutatja a fejlesztő- és lakószobákat, melyeket a fiatalok saját kedvére rendeztek be, a szülők segítségével. Egyikben plüssmaci kavalkád, másikban családi fotók, tévé és magnó, akárcsak otthon.

– Egy testvérpár egyik tagja olyan házról álmodik, ahol fogyatékkal élő kamasz fia és kortársai védett környezetben, boldogan élhetik mindennapjaikat, majd megosztja az ötletét a húgával, és úgy döntenek, belevágnak. Így történt?

– Nem volt ennyire egyértelmű a közös munka ötlete, mert Éva külföldön dolgozott, a Deutsche Telekomnál, én kereskedelmi és marketingvezető voltam itthon, hosszú évek óta multinacionális környezetben dolgoztam, mígnem megjelentek nálam a kiégés tünetei. Egy pánikbetegség után voltam, amikor wellness hétvégére jött össze a család, és szóba került, hogy Leventének, Éva fiának két év múlva, ha vége a sulinak, új helyet kell keresni. Azt azonban tudtuk, hogy kevés olyan intézmény van, ahol pelenkás kamaszt fogadnak, akit mindenben támogatni kell.

A precízen megtervezett és a fiatalok igényeit kielégítő udvar a nyugalom szigete csobogóval, irka-firka táblával, indián kunyhókkal és függő hintával, amibe épp most kucorodik be egy fiú, mellette a segítője, aki almaszelettel kínálja.

A család tulajdonában volt ez a telek, amire először közösségi házat gondoltunk, ahol fogyatékkal élő gyereket nevelő szülők beülhetnek beszélgetni, kávézni, vagy akár vacsorázni, és meg van oldva a gyerekfelügyelet is. Levente sorsa azonban megoldásért kiáltott, így döntöttünk, és nem sokkal ezután ki is léptem a munkahelyemről.

Az alapkőletétel.

A nemzetközi szintű lakóotthon építése és fenntartása elképzelhetetlenül sokba kerül

– Nem ijedtél meg az ismeretlen tereptől, tudva, hogy mennyire nehéz egy ilyen intézményt nemcsak létrehozni, de üzemeltetni is?

– Nem vagyok ijedős, de tudtam, hogy szakmailag muszáj képbe kerülnöm, ezért elmentem több workshopra, ahol a támogatott lakhatást mutatták be, tanultam az autizmusról, találkoztam szakemberekkel, meglátogattam itthon működő otthonokat, megnéztem külföldi oldalakat is. Abban biztosak voltunk, hogy az otthon mellett fejlesztő központot is akarunk.

Az építkezés 2017-ben kezdődött, jórészt a család magánvagyonából és adományokból. A házba 2019 augusztusában költözhettek be olyan fiatalok, akik korábban nappali foglalkoztatóba jártak és a családjuk gondozta őket, ketten pedig bentlakásos iskolából érkeztek.

– Említetted, hogy meglátogattál több intézményt is. Mi a legmarkánsabb különbség egy lakóotthon és a támogatott lakhatás, vagyis a ti házatok között?

– Lakóotthonok között is találunk többfélét. Van, ahol a lakókat foglalkoztatják is, például saját konyhakertjük van, sőt előfordul, hogy fejlesztő foglalkozásokat is tudnak biztosítani, de nem mindenhol. Nálunk az egyéni szintekhez igazodó, személyre szabott tanmenet és fejlesztési tervek kiemelt szerepet kapnak, minden fiatalnak van saját napirendje is. A foglalkoztatást sajnos nem tudjuk megoldani ebben az épületben, a jogszabályok nem engedik, de tervezzük a szomszéd telken egy nappali foglalkoztató létrehozását is, ahol minimum 40 főnek nyújtanánk munkalehetőséget.

A házban 12 fiatal él együtt, az autizmus spektrumzavar különböző súlyossági szintjein. Van köztük olyan, aki nagyobb mértékű önállóságra képes, és van, akinek az élet több területén van szüksége segítségre, de minden fiatal 24 órás felügyeletet igényel, sokan speciális étrenden vannak.

A kreativitás fejlesztése nagyon fontos.

Fontos szempont, hogy a lakók együtt tudjanak élni

– Hogyan választottátok ki a lakókat?

– Eredetileg úgy indultunk, hogy 16 év felettieket, a tankötelezett kort elhagyó fiatalokat fogadnánk, de már az építkezés alatt is találkoztunk olyan szülőkkel, akik idősebb gyermeküket szerették volna elhelyezni. Fontos kritérium volt, hogy ne legyen túl nagy korkülönbség közöttük, hiszen egy 16 év körüli fiatal ellátása egészen más igényeket vet fel, mint egy jóval idősebb felnőtté. Több családdal találkoztunk, ismerkedtünk a gyerekekkel, elmentünk közösen kirándulni, és lassan kialakult egy képünk arról, melyik 12 fiatal lesz képes együtt élni.

A fiatalok életük végéig az otthon lakói lehetnek, ha a szülők nem döntenek másként, vagy nem következik be olyan állapotromlás, ami nem teszi lehetővé a támogatott lakhatás keretein belül az ellátást. A belépési díj 2,5 millió forint, egy fő ellátásának havidíja a magas munkaerőigény miatt 350 ezer forint, melynek 1/3-át állami normatívából finanszírozunk, a többi a szülők önrésze.

A támogatott lakhatás kipipálva, de Éva és Ildikó ennél jóval nagyobbat álmodott. A nappali foglalkoztató tervei mellett fejlesztő központot is szeretnének, ahol kisgyermekkortól felnőtt koron át segítenék az érintett családokat különböző terápiákkal. A központ feladata ezen felül szülők, pedagógusok, szakemberek képzése és a társadalmi érzékenyítés is lenne.

“Az csinálja meg, akinek meg kell csinálnia”

– Jelentkezett már valaki, aki szeretne „lemásolni” Titeket?

Szülőcsoportok kerestek meg minket, beszélgettünk, felajánlottuk a szakmai segítségünket, de hogy hol tartanak azóta, nem tudjuk. Rengeteg az érintett fiatal, akik a támogatott lakhatás keretein belül szépen elboldogulnának, önálló munkavégzésre is képesek lennének, de ma még nagyon kevés az ilyen hely.

Barátságos környezetben élhetnek az ide kerülő fiatalok.

– Ha Éva nem abban a pozícióban dolgozik, amiben, és nincs ez a telek, a családi összefogás, akkor is felépül a Patrónus Ház?

– Nem. Amit most itt látsz kívül-belül, az 250 millió forintba került, ebből közel 20 millió adományokból jött össze. Ez rengeteg pénz, és akkor még nem beszéltünk az engedélyek beszerzéséről, a támogatók felkutatásáról, a napi üzemeltetési feladatok ellátásáról, a pályázati lehetőségek megragadásáról. A nappali foglalkoztató és fejlesztő központ tervei is az asztalomon vannak, ezt a munkát nem lehet letenni délután ötkor.

A Patrónus Ház működését támogatni lehet az adományvonal hívásával: 13600/80

Vélemény, hozzászólás?