Pataki Zita nem azonnal kezdett el alternatív módszerek használatán gondolkodni, mégis gyorsan siker koronázta a próbálkozásait. Bár örömük nem tartott sokáig, az eset további próbálkozásra sarkallta őket. Ebbe pedig már minden belefért – normálistól egészen a nem evilági élményig. Videó a cikkben!
Az alternatív szó jelentését meg kellett tanulnom. Először a tanárképzőn találkoztam vele. Ezen a területen reformpedagógiai iskolákat, módszereket értenek alatta, amelyek zömmel a 20. század elején jöttek létre. Már akkor furcsállottam ezt az egész jelenséget.
Van egy hagyományos és van egy alternatív, amely azt kiegészíti vagy helyettesíti.
Van egy hagyományos, amely nem tökéletes, és ahelyett, hogy azon változtatnának, kitalálnak valami mást. A reformpedagógiai módszereket tekintve ez nagyjából a gyerekközpontúságot jelenti. Vagyis azt, hogy hangsúlyt helyeznek a gyerek személyiségére és életkori adottságaira. Bevallom, én mindig azt hittem, hogy a hagyományos pedagógiának is ez a lényege.
Egy ismerős ajánlotta
A gyógyításban az alternatív tartalmában mást jelent. A WHO definíciója alapján olyan betegségmegelőző, diagnosztikai és gyógyító eljárások összessége, amelyek nem képezik részét az adott ország saját tradíciójának és nem integrálták az ország egészségügyi ellátórendszerébe.
Vagyis a konvencionális kórházi kezeléseken és a tudományosan alátámasztott terápiás eljárásokon kívül alkalmazott technikákat nevezik alternatívnak, köztük a nem-tudományos, a spirituális, vagy vallási összefüggésű gyógyítási módszereket is.
De honnan tudjuk, hogy ezek működnek is? Honnan tudjuk, hogy valóban használnak? Mert egy ismerősünk azt mondta?
Nekem mondta egy ismerősöm. Elhittem, hogy ennek segítségével fogant meg végre a gyermeke, és én is bejelentkeztem Ferihez, a reflexológushoz. Aztán váltottam. A kollégáim már évek óta mondogatták, hogy menjek el a természetgyógyász és reflexológus Szigfridhez, mert csodákat tesz. Elkezdtem járni, heti egy alkalommal mentem, és életemben először azonnal pozitív lett a terhességi tesztem.
Amire nincs válasz
Az örömünk nem tartott sokáig, de a reflexológia, mint módszer, nálam megerősítést nyert. Annak ellenére, hogy lehet, anélkül is sikerült volna. Annak ellenére, hogy nem tudom sem én, sem az orvosom megmagyarázni, hogy mi volt akkor más, mi hozott pozitív eredményt, ahogy azt sem, hogy miért nem maradt velünk az embrió.
A sikertelenség más módszerek felé hajtott.
„Biztos nem figyelek valamire. A nyugati orvoslás nem holisztikus. Keleti szemmel is nézzem rám valaki”
– gondoltam, és kutatni kezdtem. Rátaláltam az akupunktúrára, és jóval korábban már a kineziológiát is kipróbáltam, gondoltam, jó lehet meddőségre is.
Ajurvedikus tanok is jöttek, ahogy asztrológia is, és közben pszichológushoz jártam. Ajánlották a Theta Healinget, az agykontrollt, a családállítást, de a pálmalevelemet is felolvasta egy indiai guru, ismerem tehát a jövőmet.
A hit nem elég
Nincs vége ám! És ezen a ponton még én is nevetek magamon, higgyétek el. Az írásomat is elemezték jó páran, de táltos is járt a házunkban. Tudom, hol húzódnak a telkünk alatt a Hartmann-vonalak, és az összes kaput bezárták felettünk, ahol a gonosz lelkek jöhettek-mehettek – vagy mi?! Erre a részre már nem nagyon figyeltem, a sajátos szóhasználatuk értelmébe, tevékenységi körükbe pontosan amúgy sem avattak be. Látónál is voltam persze, ahogy energiával gyógyítónál is megfordultam.
A férjem szerint ez nem volt épp e világi élmény, hiszen emberünk úgy mászkált, mintha két DIMENZIÓ közé szorult volna. Kettős érzései(m) voltak vele kapcsolatban: ahhoz képest, hogy milyen körökben fordult meg, az ő képességeivel, az ő elmondásai szerint (Szaúd-Arábia, Franciaország, felső körök, jelentsen ez bármit is), és amilyen hihetetlen gyógyításokat hajtott végre, ahhoz képest már a megjelenése hiteltelenné tette.
Nem a mackónadrággal és a széttaposott makkos cipővel volt gondunk, hanem összességében mindennel. A kezelés alatt a fejem fölé nézett, és a fenti hatalmak üzeneteit vette, miközben a hitem zuhanórepülésbe kezdett.
Pedig hittel mentem el hozzá (megbízható ember javasolta), és azt gondolom, talán még működhetett is volna, ha befogadóbbak vagyunk. De nem voltunk. Bár akkor ezt neki, az energiával gyógyítónak éreznie kellett volna, nem?
Állandóan csak kérdések merültek fel bennem. Kérdések, kétségek, hullámzó érzések, amelyek újra és újra egy másik alternatív gyógymód felé hajtottak.
Hogy melyik maradt? Hogy melyikben hiszek én? Látjátok? Rájöttetek? Mert én már senkinek nem szeretnék ajánlani. Ez már a ti utatok.
A Meddőnek nyilvánítva! tizenötödik részét itt is megnézhetitek:
