Hogyan ne pánikoljunk négy gyerekkel otthon?

Otthon kell maradni, most ez a legjobb megoldás. Ez a túlélés egyik záloga. De hogyan ne őrüljünk meg itthon több héten keresztül? Hogyan változik meg egy négygyermekes család élete? Dalos Anikó marketingvezető meséli el. 

Nem titkolom, 4 gyermekes édesanyaként, egy multinacionális cégnél aktívan dolgozó marketingvezetőként én is bepánikoltam néhány percre, mikor kiderült, hogy az iskolás és óvodás gyerekeim itthonról fognak online tanulni, miközben mi szülők is itthonról dolgozunk majd. Aztán rájöttem, valahogy el kell jutnunk a pániktól a rendszerig, hogy hosszú távon is tartható legyen valami normálishoz hasonló állapot.

Az első hét a tervezés, a gondolkodás hete volt. Fontosnak éreztem, hogy beálljon egy rendszer. A hűtőn megjelentek a kis cetlik: mi lesz a napirend és mit fogunk enni.

ELSŐ HÉT

Hétfő: hamburger, kedd: bolognai spagetti, szerda: rakott krumpli, csütörtök: töltött paprika, péntek: rántott gomba petrezselymes rizs, szombat: zöldborsós sertésraguleves, vasárnap: sajtleves, rántott hús krumplipüré.

MÁSODIK HÉT

Hétfő: mákos tészta, kedd: fasírt krumplifőzelékkel, szerda: tejszínes rakott csirkemell rizibizibel, csütörtök: lencsefőzelék virslivel, péntek: ratatouille – cukkinis paradicsomos lecsó, rizzsel vagy sütőben héjában sült krumplival, szombat: paradicsomos káposzta sült csirkecombbal, vasárnap: marhahúsleves, szűzérme petrezselymes pirított burgonyával.

A negyedik napra felállt a rendszer

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden a terv szerint haladt. Mégis megnyugtatott, hogy bár voltak fennakadások, azért a káosz elkerült minket.

Elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy a tanulásra szánt idejük nem csak az övék, hanem az enyém is. Ha ők nem tanulnak, nekem ellenőriznem kell őket. Ha ezt teszem, nem tudok dolgozni. Ha nem tudok dolgozni, a cégnek nem hozok bevételt, tehát előbb-utóbb nem kapok fizetést. Ha nem kapok fizetést, akkor az ő kis életük nagyon, de nagyon meg fog változni. Ezt úgy láttam, megértették.

A gyerekek délután segítenek a mosásban (a legnagyobb beteszi a ruhákat, ha szétválogattam színek szerint és be is indítja – a két középső kiveszi és teregeti). A kicsi is megértette, hogy itthon kell maradnia mindenkinek. Azt hiszem, ő élvezi a legjobban. A kapcsolat a testvérek között most talán még szorosabbá válhat.

Ami engem illet, az első két nap az itthoni élet megtervezése és megszervezése körül forgott. A harmadik napon tudtam elkezdeni érdemben dolgozni. A cég ilyenkor általában a marketing team munkájától várja a megoldást. Ez egy kreatív tevékenység, így bármit csináltam, mindig volt nálam toll és notesz. Így csütörtök reggel 8.30-kor már elő tudtunk állni sok használható és remélhetőleg működő ötlettel. Az elkövetkezendő 4 hétre van stratégiánk. Munka fronton is nyugodtan állok a jövőhöz: tudom, mi a feladat, tudom, mi a célom. Ráadásul még az edzésre is időt tudok szakítani, mert a saját mentális egészségem megőrzését is nagyon fontosnak tartom.

Napi 30 perc mozgásra anyának is szüksége van.

Hova menjünk misére?

A hétvége hétvége maradt. Szombaton délelőtt kirándultunk, délután pedig hagytuk a gyerekeket lógni a gépen, hogy legalább ennyi időt zavartalanul tölthessenek a barátaikkal. Ez olyan lehetett most nekik, mint amikor mi tiniként becibáltuk a vezetékes telefont a szobánkba, hogy a barátnőnkkel sutyorogva megbeszéljük, milyen csodás vagy szörnyű dolgok történtek velünk. Úgy éreztem, jár nekik.

A vasárnapunk is rendhagyóan kezdődött: eldönthettük, hogy melyik misére megyünk anélkül, hogy 9.55 perckor stresszesen parkolót keresgélnénk.

Pasarét, Szent Anna vagy Nagyboldogasszony templom? Online bármelyiket el lehetett érni.

A család a kanapén ült, és mikor a miserend megkövetelte, álltunk, vagy térdeltünk a nappali szőnyegén, majd énekeltünk – ezt azért nagyon halkan. A gyerekek persze húzták a szájukat, hogy tök ciki, mit szól a szomszéd, ha belát az ablakon, ez teljesen röhejes helyzet. De végig csinálták, és erre büszke vagyok. Ez is azt mutatja, hogy kell az embernek a rendszer… ha hirtelen meg is változott minden, a keretek kapaszkodót nyújtanak az élethez.

Újabb hét, újabb kihívások

Hétfőn indult a második, újratervezett hét… most figyelmen kívül hagytam sok elvemet, hogy figyelemmel lehessek sok másik elvemre. A fontosabbak döntöttek arról, hogy mi lesz ezen a héten a rendszer. A lényeg az volt, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát. Ugyanis a stresszes ember csak stresszt tud teremteni maga körül, a mosolygós pedig mosolyra fakaszt.

Amit el kellett engednem, az a TV- és kütyümentesség elve.

Ugyanis nem lehet egyszerre a gyerekekkel is foglalkozni, a munkám is magas szinten űzni, a háztartást is rendben tartani, a bevásárlást is intézni! Ezt akkor sem lehet, ha meg akarok bolondulni, de ha nem szeretnék, akkor pláne el kell tudni engedni bizonyos dolgokat.

A rendszer tehát egyszerűsödött: a reggeli mindig 7.30-kor, a tanulás 8.00 -14.00 között van, utána kötelező kinti mozgás és levegő, legalább fél órát, még akkor is, ha aznap volt tesi órájuk. Ezt azért tartom fontosnak, mert van, amikor a tesi órát bent tölti a lányom a gumilabdán, vagy azt választja, hogy testmozgás gyanánt bepakol a mosogatógépbe – végül is az is törzshajlítás, csak nem olyan intenzív.

A tanulás könnyen kicsúszik az ember keze közül

A tanulást nem tudom úgy felügyelni, ahogy szeretném. Erre is rá kellett jönnöm, így ebből is kénytelen voltam engedni. Pedig nálam nagyon fontos, hogy tanuljanak.

Nem büntetek, ez is egy nagy változás… akkor sem, ha mellébeszélnek, és akkor sem, ha rajtakapom, hogy online matek óra közben a konyhában sertepertélnek. Nem kiabálok velük, ha látom, hogy este a tanárnője megkérdezi, hogy „beteg lett utolsó órára a gyermek, mert nem volt német órán?”. Azt gondolom, hogy épp elég büntetés nekik, hogy be vannak zárva. A kis középső nagyon szociális gyermek, és ő bírja a legrosszabbul, hogy még a szomszéd fiúk sem jöhetnek át trambulinfocizni…

A trambulin örök kedvenc.

A legnehezebb, hogy nem tudok elég időt tölteni a legkisebbel, akinek eddig ott volt az ovi, de most csak ránk számíthat.

A munkám sikerült előtérbe helyeznem a második héten. Ami nagyon fontos volt, minden cég stratégiailag idomul a kialakult helyzethez. A marketingstratégiai tervezés pihent agyat és nagy kreativitást igényel… na ennek feltételeit most nehéz megteremteni, de nem lehetetlen. A fő, hogy mindent annak a nyugalomnak rendeljünk alá, ami a célunk.

A családi béke az egyéni nyugalom záloga

A cél szentesíti az eszközt. Ha már az első héten kiborulunk, mi lesz, ha 4 hétig vagy akár 6-8 hétig eltart ez az állapot? A családi béke, az elviselhetőnél azért jobb légkör szerintem mindennél fontosabb.

A családi életünk szerintem egészen jól alakuló ritmusához nagyban hozzájárul az is, hogy van egy nyugodt férjem, aki viszont szinte kivirulni látszik. Most, hogy mindenki itthon van körülötte, hogy a gyerekekhez csak benyit és látja őket, hogy az „asszonyka” is mindig jelen van, süt-főz, együtt kávézunk napközben pihenésképp, ő nyugodtan végzi a home-office munkáját, mert tudja, hogy nem lesz kapkodás, rohanás, nem kell egyik gyerekért sem elrohanni vagy elvinni valahova, ő sem fog elkésni sehonnan, mert online be tud csatlakozni…

Egyik nagyon kedves ismerősömtől hallottam azt a karantén viccet, hogy „könnyű annak, aki a saját feleségét szereti”.

Jót nevettem ezen, de azért jól is esik. Igen, lehet, hogy mi ebben a bezárt világban azért tudunk egymás mellett, együtt, közösen jól élni, mert az abból kihozható szépségeket akarjuk látni. Mert a férjemmel egy irányba nézünk. A család többi tagja pedig követi a Mama és a Papa hangulatát.

 

Vélemény, hozzászólás?