Hivatalosan március 2-án regisztrálták az első fertőzöttet az Egyesült Államokban, valószínűsíthető azonban, hogy a koronavírus már novemberben jelen volt az országon belül. New York megye és a City mára a világ legfertőzöttebb térsége lett: több a halálos áldozat, mint a 2001. szeptember 11-ei terrorcselekmények után. Kálmán Kitti egy éve él New Jersey államban, au pairként dolgozik egy családnál, és csak remélni tudja, hogy június közepén hazatérhet a családjához.
New York, a nyughatatlan metropolisz, a Föld egyik vezető világvárosa, ahol egyszerre szegezed a tekinteted a felhőkarcolók teteje felé és irányítod a figyelmed a zsibongó tömegre; a Times Square hatalmas, villódzó fényreklámjaira; vagy a bolondos kinézetű, félmeztelen amerikaiakra, akik épp tesznek rá, ki mit gondol róluk az utca forgatagában. A város, amely sosem alszik. A város, amely a koronavírus-fertőzés gócpontjává vált, és ahol majdnem hatszor annyian haltak meg a vírus miatt alig másfél hónap alatt, mint a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokban.
A Big Apple most keresi régi önmagát: fenséges sugárútjai kihaltak, nem cikáznak sárga taxik, hogy valaki elegáns mozdulattal leintse őket.
Nincs zajongó tömeg a Times Squaren, a Rockefeller Centernél idén lemondtak a hagyományos tavaszi díszítésről, a Broadway színházai lehúzott rolókkal várnak a folytatásra. Ahogy a New York Magazin szerzője, Justin Davidson írta, „a vírus úgy ereszkedett New York Cityre, mint egy mérgező köd”. A helyiek pedig egyre inkább fuldokolnak a fertőzés láthatatlan ködében a bezártságtól, a szorongástól, a félelemtől, és fogalmuk sincs, mi lesz velük és szeretett városukkal a jövőben.
A vírus már novemberben megérkezett
New Yorkban március 2-án regisztrálták az első fertőzöttet, egy Iránból hazatérő amerikai nőnél mutatták ki a COVID-19-et, de a szakértők mára biztosak abban, hogy az Egyesült Államokban már novemberben jelen lehetett a vírus. Május első napjaiban a majdnem 20 milliós New York államban 319 ezer beteget regisztráltak és majdnem 20 ezer halottat siratnak.
Bár New York kormányzója, Andrew Cuomo és polgármestere, Bill De Blasio az elején nem volt egyenvéleményen, vesztegzár alá kell-e helyezni a megyét, mégis, felülemelkedve a kezdeti sokkon, erős kézzel irányítják együtt a járvány elleni küzdelmet. Az más kérdés, hogy egyáltalán nincs könnyű dolguk.
Nem segít a helyzetükön az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump sem, aki csak április végére változtatott sokszor bicskanyitogató kommunikációján, és ismerte el, ez nem egy tömeghisztéria, vagy egy egyszerű influenza.
Március közepén több korlátozást vezettek be, április végén pedig kormányzói nyomás hatására állami segítséget is kaptak.
Magyarországról érkezett a maszk
– Bezártak az iskolák, az éttermek, az üzletek, a bárok, júniusig nem nyit ki a Broadway egyik színháza sem, törölték a tömegrendezvényeket, és a veszélyeztetett korúaknak 60 év, egyes boltokban 55 év felett külön sávot alakítottak ki kora reggel, amikor vásárolni mehetnek. Bizonyos termékekre pedig mennyiségi korlátozást vezettek be – meséli Kálmán Kitti, aki egy éve él New Jersey államban, New York szomszédságában. Egy négyfős családnál au pairként dolgozik, egy 4 és egy 7 éves kislányra vigyáz. A korlátozások miatt a nap túlnyomó részében a két gyerekkel foglalkozik, de hiába dolgoznak otthonról a szülők, a teendők nagy része most Kittire hárul. Ő és a család hat hete nem ment sehová, igaz, szerencséjük van, hiszen egy kertes házas övezetben élnek. Hatalmas kert és a házban saját konditerem is a lakók kényelmét szolgálja, ennek ellenére hiányoznak nekik a családi és baráti összejövetelek.
– Az elején, amikor bejelentették a szigorításokat, itt is beindult a felvásárlási láz, a családfő sem tudott venni néhány dolgot. Egy ideig kézfertőtlenítőnk sem volt, ahogy maszkot is anyukámék küldtek nekem Magyarországról. Mára mindenből sikerült betárazni, olyan a házunk, mint egy kisbolt, a szülők nem akartak kockáztatni két kisgyerekkel. A vírus megjelenésekor még mi is úgy tartottuk, nem kell tőle félni, olyan ez, mint egy influenza. Aztán a nagyobbik kislány megbetegedett, az anyuka bepánikolt, és az egész család azonnal elment orvoshoz. Szerencsére kiderült, nem a koronavírus állt a betegség hátterében, de onnantól érzékelhetően megváltozott itthon is a hangulat. A gyerekek közül a nagyobbik fogja fel inkább az helyzetet és gyakran elsírja magát, hiába beszélgetünk vele sokat, hogy csökkentsük a belső feszültségeit. Megviseli, hogy nem járhat iskolába, hogy a nagyszülőket csak a Messengeren keresztül érheti el, hiszen a szülők azzal sem akarják megzavarni, hogy láthatja ugyan az autóból a nagyit, de nem mehet oda hozzá és nem ölelheti magához – osztja meg velünk Kitti.
Az alkotmányos jogok korlátozását kérik számon a lázongók
Mivel nincs iskola, Kitti tanul a kislánnyal, mint mondja, talán ez az egyik legnehezebb ebben az időszakban: rávenni egy hétévest a tananyag elsajátítására. Mint mondja, nem attól fél, hogy ő beteg lesz, sokkal inkább tart attól, hogy ő fertőzhet meg valakit. Félti a magyarországi családját és a barátait, hiszen úgy látja, még mindig sok ismeretlen tényező van a vírus terjedése és pusztítása kapcsán.
New Yorkban egyébként nagy szakadék van a szabályokat betartók és az azok ellen lázadók között. Utóbbiak ugyanis úgy tartják, alkotmányos jogaikban korlátozzák őket. Ők azok, akik a kérések, majd a tiltások ellenére is ellepték a parkokat, játszótereket, amikor már tombolt a járvány a Cityben, és akik fittyet hánynak arra az április végi rendeletre, hogy kötelező a maszk viselése a szabadban is.
Közben az egészségügyi dolgozók még mindig a megfelelő védőfeleszereléshiányra panaszkodnak, már nemcsak kórházakban, hanem a Central Parkban, katedrálisokban, egyetemeken, turistahajókon is komplett kórházi osztályokat alakítottak ki, és mérnökök azt kísérletezik, hogyan lehetne egy lélegeztetővel egyszerre két embernek segítséget nyújtani.
Egy hónapig pedig még az az 1 000 ágyas, 12 műtővel felszerelt katonahajó is New York City partjainál horgonyzott , amelyre New Yorknak legutóbb a terrortámadások idején volt szüksége. A haditengerészet hajóját több százan üdvözölték összezsúfolódva meghatódottságtól és kíváncsisággal fűszerezve a rakparton… Nesze neked, social distancing!
Igazi gócpont a metróhálózat
– Bár gyakran látni olyan képeket, hogy üresek, kihaltak New York mindig nyüzsgő utcái, ismerőseim azt mesélik, még mindig sokan vannak kint, ráadásul a metróhálózat is igazi gócpont a nagy tömeg és a hajléktalanok magas száma miatt. Néhány hete még egy-két au pair ismerősöm is hívott, menjek el velük vásárolni, pár perc alatt végzünk. Én azonban inkább a családdal maradtam, komolyan veszem a hatósági kéréseket. Most ennyit tudok tenni mindannyiunk érdekében.
Mint mondja, az otthoni tanulás mellett az a legnehezebb, hogy nem érzi magát annyira szabadnak, miközben az én-idő teljesen eltűnt az életéből. Jóleső érzés számára, hogy átmeneti családja ötödik tagként befogadta és odafigyel rá, soha ne érezze magát egyedül, ez a gondoskodás azonban olykor már nyomasztó is. Ugyanakkor épp az, ami sokszor türelmet igényel tőle, az adja meg a megnyugvást is: amikor két kislány verseng azért, ki ölelje meg, vagy adjon neki puszit, hamar elillan a szomorúsága.
– A hétvégén tesztjelleggel kinyitottak a parkok. Sétáltam én is egyet, szépen sütött a nap, kellemes idő volt. Nyomasztó látvány volt azonban a sok maszkos embert látni. Ugyanakkor meglepődtem azon, mennyien nem vették komolyan az előírt kétméteres távolságtartást, vagy a maszkviselést, amelyet a park bejáratánál még rendőrök ellenőriztek. Azt hiszem, addig, amíg közvetlen környezetben nincs súlyos beteg, esetleg áldozat, sokan nem veszik komolyan ezt a járványt.
Kitti tervei szerint június közepén hazatér Magyarországra. A helyzet megtanította rá, hogy a családtagjaival töltött idő a legértékesebb, de semmit nem szabad halogatni, ha van lehetősége egy álmát beteljesíteni. Bár úgy érzi, a vírus sok élménytől megfosztotta, mégis boldog, hiszen egy év után, egy világjárvány közepén talán haza tud úgy jönni, hogy a családtagjai, a barátai és ismerősei mind jól vannak. Ez pedig felülírja azt a kis szomorúságot, hogy sok terve nem valósult meg az amerikai kinttartózkodás alatt.
