Barion Pixel Skip to content

Háborognék, ha valaki azt vizsgálná, alkalmas vagyok-e szülőnek

Nagyon fiatal volt Pataki Zita, amikor rendkívül felelősségteljes munkát kapott. Csupán 23 évesen örökbefogadási tanácsadó lett. Ugyan hamar váltott, rengeteget tanult ez idő alatt. Akkoriban még nem volt kötelező tanfolyamot végezniük a szülőknek örökbefogadás előtt. Zita azt is megírja, mit gondol erről. Videó a cikkben.

Minden poros volt. Nemcsak az örökbefogadásra várakozók aktái, hanem az iroda is. Az épületet, amely mellett egy gyermekotthon állt, szintén réginek láttam. Elbánt vele az idő, kopott barokk épületként kettős hatást keltett a gyönyörű, tágas kertben. Miközben a kastély lenyűgözött, elszomorított az, amivé lett.

(1773-ban épült barokk stílusban, majd 1927-ben eklektikus stílusban átépítette a Teleki család. A második világháború után államosították és lett gyermekvédelmi intézet. 2004–2007 között felújították, előbb Magyar Kóruskastély lett, ma már szálló.)

Én valamiért mégis minden reggel hihetetlen lendülettel indultam oda dolgozni. Vagy átbringáztam Szentendréről, vagy HÉV-vel vonatoztam Pomázra és onnan érkeztem gyalog, vagy busszal mentem a kastélyig. 1996-ban, közel 23 évesen örökbefogadási előadó lettem.

Teljes átalakítás

Pedagógiai végzettséggel indultam ennek a munkának, de államigazgatási tanulmányokkal folytattam. A főnököm, a hivatalos gyám iskoláztatott be, tanulmányi szerződéssel levelező tagozaton folytattam tehát az utam a felsőoktatásban is.

Volt egy titkárnő, aki segítette a munkámat, nélküle minden nehezebben ment volna. Amellett, hogy hihetetlen gyorsan gépelt és beszélt, hatékonyan is dolgozott. Humoros, különös személyisége Editet könnyű munkatárssá tette, tudtam a legelején, hogy vele újraépítünk mindent.

Nemcsak az irodánkat csinosítottuk ki, hanem az aktákat is rendbe tettük. Az összeset elővettük, minden leendő szülővel felvettem a kapcsolatot. A hiányzó dokumentumokat bekértem, sőt új formanyomtatványokat is gyártottunk. Közben új örökbefogadásra vágyók is jelentkeztek, vagyis a folyamat nem állt le. Nekik, az új jelentkezőknek egy külön szobát kértem és rendeztem be, hogy akkor, amikor első alkalommal bejönnek, ne a mi irodánkban, hanem egy még barátságosabb helyiségben tudjunk beszélgetni. Később egyébként ez a szoba a pszichológusé lett. (Naná, hogy ezt választotta! Az egyetlen hangulatos, világos kis szoba volt az egész épületben.)

Mindenkit ismernem kellett

Nemcsak az örökbefogadókkal, a leendő szülőkkel kellett tartanom a kapcsolatot, hanem a gyerekekkel is. Vagyis ismernem kellett az összes Pest megyében élő, örökbe adható gyereket is.

Sőt, az ideiglenesen intézeti nevelésbe került gyerekek történetét, családi hátterét is, hiszen, ha nem látogatták őket, az én dolgom volt, hogy a szülői felügyelet megvonása ügyében a gyám (a főnököm) nevében kérelmet írjak a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalnak, hogy adott gyermeket örökbe adhatóvá nyilvánítsák. Így kereshettünk nekik is szülőket!

Akkoriban két pszichológus segítette a munkánkat. (Ma is kötelező a jelentkezők pszichológiai vizsgálata.) Kiváló szakember volt mindkettő, imádtam velük dolgozni.

Laci a piros sáljával, a higgadt, úriember modorával idegenül hatott az ódon, szocreál irodai környezetben, bár ő engem is máshová képzelt. Akkoriban már rádiós műsorvezető voltam Szentendrén, nem véletlen, hogy ő ezt az utat szánta nekem. Neki köszönhetem a televíziós munkámat. Amikor Magyarországon elkezdtek működni a kereskedelmi tévék, egyszerűen feltette a kérdést, miért nem jelentkezem oda? Az ő lányát akkor már felvették az RTL-be, elmesélte, hogyan. Motiváló volt az érvelése. (Hagyjam a gyermekvédelmet, kedves tőlem, de poros ez az egész, most készül az új törvény, engem ez csak lehúz, és úgy tűnik, a Pest megyei intézetet a fővárosihoz csatolják, akkor úgyis vége lesz az egésznek itt…)

Így, Pokrivtsák Mónika édesapjának köszönhetően jelentkeztem is az RTL-hez híradós riporternek. Addigra azonban ez az állás betelt, de kerestek időjárásjelentőt. 1997-et írtunk, és novemberben már én mondtam az időjárást a Reggeliben. Így, miközben az Államigazgatási Főiskolán tanultam, még nagyjából fél évig két állásom volt.

Közel 50 gyermek örökbe adását segítettem a két év alatt. Volt csecsemő, volt 11 éves is. Voltak ikrek, testvérek, betegek és roma származású gyerekek is. Jövő héten ezekről az élményeimről írok majd!

Nem tudok objektív véleményt mondani

Ui.: Alkalmatlan vagyok a mostani törvénymódosítás, a kötelező örökbefogadási tanfolyam eltörlésének megítélésére, ugyanis nosztalgiával elhomályosított érzelmek vezérelnek!

Amikor én örökbefogadási előadó voltam, a jelentkezők részére nem volt kötelező a tanfolyam. Eszünkbe sem jutott, hogy szükséges volna. Az én munkám, a pszichológusok munkája, a környezettanulmányt végző munkatársunk véleménye és a várakozással töltött évek nem indokolták. Ha jól végeztük a dolgunkat, akkor miért is lett volna rá szükség? És úgy gondolom, hogy Pataki Zita akkor kitűnően végezte a munkáját.

Szárnyasné dr. Pataki Zita lelke ma kissé háborogna azon, ha valaki azt vizsgálná, alkalmas-e szülőnek. Mert a pszichológus indokolt, a környezettanulmány, az orvosi vizsgálat indokolt, de nem értem, miért kell a 40 órás kötelező tréning egy pedagógiai, pszichológiai végzettségű embernek. Mindez 120–160 ezer forintért.

Ha nem lenne ilyen végzettségem, akkor az a kérdés merülne fel bennem, miért fizessek egy olyan örökbefogadási tanfolyamért, amely arra hivatott, hogy nagyobb legyen az önismeretem, hogy nyitottá váljak, hogy őszintén, a gyermek korának megfelelően tudjam közölni valamikor, hogy őt nem én szültem. A tréning segít ebben, igen, de aki nem akarja elmondani, és megrögzött is ebben a véleményében, simán azt csinál az otthonában, amit akar. Már az ő gyermeke, vagyis módosíthat az évekkel a gyermek családba érkezése előtt elvégzett tanfolyamon szerzett tapasztalatai birtokában is.

Az ELTE-n ma már külön szak létezik az örökbefogadással foglalkozók számára: Meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó. Azt gondolom, hogy ilyen profi képzés mellett a szakember a munkatársaival együtt képes eldönteni, hogy alkalmas vagyok-e örökbefogadásra. Ha mégis kétségek merülnének fel benne, akkor jó, hogy ajánlhatja számomra ezt a tanfolyamot. Ha így van, örülök, hogy van lehetőségem arra, hogy alkalmasabbá tegyenek erre a szerepre, illetve annak is, ha én úgy gondolom, szükségem van lelki támogatásra, lehetőségem van elmenni egy ilyen tréningre. De önkéntesen, nem kötelező módon. Azért, hogy jobb legyek. Azért, hogy könnyebb legyen.

A Meddőnek nyilvánítva! 23. részét itt is megnézhetitek: 

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely