Magány és önállóság – Egyszerre sír és nevet a szülők szeme a koronavírus után

Alkalmazkodókészség, problémamegoldás, kreativitás – ezek a tulajdonságok mind elengedhetetlenek voltak az elmúlt időszak átvészeléséhez. Nehéz hónapok állnak mögöttünk, de nyertünk is. A gyerekek önállóságot tanultak és jobban megbarátkoztak a digitális térrel. A szülők mégis aggódnak, vajon nem sínylik-e meg túlságosan az elszigetelődést a barátságok? Az Edisonplatform felmérése. 

– A tavaszi hónapok megmutatták, hogy amiről már régóta sejtjük, hogy a jövőben nélkülözhetetlenek lesznek, azok nemcsak teóriák vagy a jövő sci-fi forgatókönyvei, hanem már ma is kulcsfontosságúak: az alkalmazkodókészség, a problémamegoldás, a kreativitás elengedhetetlen volt az elmúlt időszak átvészeléséhez szülőknek és gyerekeknek egyaránt – emelte ki Veres Rita, az Edisonplatform stratégiai vezetője.

A két legfontosabb családi hozadéka az elmúlt időszak viharainak: a válaszadók 56%-a sokat tanult ebből a nehéz időszakból, másrészt több lett a beszélgetés és a figyelem a családokban (46%). A gyerekek önállóságot tanultak és jobban megbarátkoztak a digitális térrel. A legnagyobb veszély, amelynek a gyerekek hosszú távon is viselhetik az utóhatásait, így muszáj foglalkozni vele, az a társak és barátok hiánya.

A magyar szülők legnagyobb aggodalma 10-ből 8 válaszadó szerint, hogy a gyerekek elvesztették a kapcsolatot a barátaikkal, sőt 10-ből 5 szülő az elmagányosodást, elszigetelődést azonosította legkritikusabb hosszú távú veszélyforrásként a gyerekek életében.

A kutatást az Edisonplatform a Gemius Hungaryvel közösen végezte, és reprezentálja a 18 éven felüli magyar internetező népességet, akik 3-14 éves korú gyerekeket nevelnek. – A legfontosabb célunk az volt, hogy egy tiszta képet lássunk egy nagyon érzelmes és viharos időszakban is, és megértsük, hogyan hatottak az elmúlt hónapok a családok, gyerekek életére, hogyan küzdöttek meg a nehézségekkel, segítsünk a tanulságok levonásában, és így a jövőre készüljünk. Ez fontos számunkra is, és ezért támogattuk a kutatást – mondta Baittrok Borbála, a Gemius Hungary kutatási vezetője. Tanulni pedig lehetett, és nem is keveset, ezt pedig a válaszadók is megerősítették, 56 százalék szerint az elmúlt hónapok nehézségeiből sokat tanultak, így ez lett a legfontosabb hozadéka a nehéz időszaknak.

Mire van szükség az életben való boldoguláshoz?

– A jövőben a specializált szaktudás mellett felértékelődnek azok a képességek, amelyek minden helyzetben, és bármilyen váratlan, dinamikusan változó szakmában, iparágban, világban relevánsak. Az lesz a fontos, hogy merünk-e a bátorságunkra, kíváncsiságunkra, kreativitásunkra támaszkodva alkalmazkodni a kihívásokhoz – és erre kell tanítanunk, bátorítanunk a gyerekeket is. A mögöttünk álló hónapok tisztán megmutatták, hogy ezek már ma is kulcsfontosságúak, nem csak a jövőben lesznek azok – mondta Veres Rita, az Edisonplatform stratégiai vezetője.

A magyar szülők toplistáján a kommunikáció, kitartás, problémamegoldás és az alkalmazkodókészség szerepelt, amikor arról kérdeztük őket, mire van szüksége a gyerekeknek ahhoz, hogy jól boldoguljanak az életben, és ezek megelőztek olyan tényezőket is, mint a jó szakma vagy a tárgyi tudás. Anyukák és apukák kicsit másképp látják ezt a képet: az anyukáknak a kitartás, az önismeret magasabb helyen szerepelt, míg az apukák számára az alkalmazkodóképesség, az együttműködés és a digitális világban való eligazodás hangsúlyosabb volt, és ők a pénzügyi ismereteket is magasabbra értékelték.

Készen állunk a digitális oktatásra?

Anélkül, hogy minősítenénk a digitális oktatást, a szülők véleménye a következőket mutatta meg: nem a számítógépek okozták a legnagyobb problémát, a családok többsége ezt meg tudta oldani vagy saját erőből vagy kölcsöngéppel, felváltott használattal. Viszont 10-ből 9 szülő úgy érzékelte, a digitális tanulást azt jelentette, hogy a gyerekek feladatokat kapnak, amiket vissza kell küldeni, és csak tízből három mondta, hogy online órákon vettek részt a gyerekek, 14%-uk számolt be arról, hogy a tanárok a tanórákon túl is gondolkodnak a gyerekek igényeiben, és például beszélgetést szerveznek a gyerekekkel. A digitális átállás 10-ből 4 családnak könnyen ment, viszont  24%-uknak okozott nehézséget, és sokkal nagyobb terhet rótt az alacsonyabb iskolai végzettségűekre, akiknek körében minden második családnak küzdelmes volt az átállás. A válaszadók harmada szerint érdemes lenne megőrizni a digitális oktatás egyes elemeit.

Mit nyertünk és mit veszítettünk?

Több beszélgetés és több figyelem egymásra, ez volt az elmúlt időszak pozitív serpenyőjében.

Nemcsak a gyerekek tanulására jutott több idő, mint eddig, hanem a velük való kikapcsolódásra is. Emellett a gyerekek számára a legfontosabb hozadék az volt a szülők véleménye szerint, hogy jobban eligazodnak a digitális világban, önállóságot is tanultak és fejlődött az alkalmazkodóképességük.

A nőkre több teher nehezedett, legnagyobb problémaként azt élték meg, hogy nagyon nehezen egyeztették össze a munkát és a gyerekkel való foglalkozást (nők: 58% vs. férfiak: 33%), illetve a házimunkában sokkal kevésbé érezték, hogy családi munkamegosztás lenne, érdekes módon a férfiak 47 százaléka úgy érezte, hogy megosztották a házimunkát, míg a nőknek csupán 22 százaléka számolt be erről. Nem meglepő, hogy ebben a helyzetben azzal az állítással is sokkal jobban egyetértettek a nők, hogy egyedül érzik magukat a problémáikkal (20% vs. 10%). Ez a helyzet az anyukákban vezetett inkább arra felismerésre, hogy érdemes változtatni a család életén (nők: 30% vs. férfiak: 14%).

Hogyan küzdünk meg egy krízissel?

A leggyakrabban alkalmazott praktika a beszélgetés volt a gyerekekkel, a válaszadók 67%-a kezelte úgy a helyzetet, hogy őszintén igyekezett beszélgetni a gyerekekkel, és a közös családi programoknak és játéknak igyekeztek időt teremteni a szülők. A középmezőnyben foglalt helyet a humor a nehéz helyzetekben, a napirend kialakítása vagy a mindennapi testmozgás. Kevesebben gondoltak arra, hogy az egészséges étkezésnek, a képernyő előtt töltött idő korlátozásának, vagy a kreatív tevékenységekben való feloldódásnak is fontos szerepe lehet egy nehéz időszakban.  

Az elmúlt időszak magasan legnagyobb veszélye, amely hosszú távon is érintheti a gyerekeket, a barátok, társak hiánya (81%). De emellett toplistás lett a mozgáshiány, a monotonitás és ingerszegény környezet, és a túl sok képernyőhasználat (érdekes módon ettől aggódnak a szülők, mégis kevesen korlátozzák, minden negyedik családban vannak erre vonatkozó elvek). A szülők 48 százaléka aggódik, hogy a gyerekek lemaradtak a tanulásban, és a szülők mintegy negyede tart attól, hogy gyermeküknek megrendült a biztonságérzete a világban

A magányosság problémája azért kritikus, mert ha a kapcsolataink kerülnek veszélybe, annak sokrétű következményei vannak, ráadásul a kapcsolataink jelentik a legfontosabb védőhálót a nehéz helyzetekben és erős alapjai lehetnek a rugalmas alkalmazkodóképességnek is. Még messzebb tekintve pedig azért kulcsfontosságúak, mert a munka jövőjének világában a csapatok, az együttműködés, a mások felé való empátia alapját rakják le.

Az elmúlt időszak mérlegének megértése segít abban, hogy a válság rövid távú szemellenzőjét hosszú távú, jövőorientált gondolkodásra cseréljük. A kríziseket érdemes nem elfelejteni, hanem tudatosítani, hogy mit hoztak az életünkbe, mit tanultunk belőle, így tudunk fejlődni.

 

Vélemény, hozzászólás?