„Kívül mosoly, paróka, smink, de belül szarul vagyok”

Csóka-Hegedűs Márta 20 év napilapos fotóriporterkedés után azt hitte, már mindent látott, és bár nem sírós típus, de miután az állam visszautasította a támogatást a speciális immunterápiára, megjöttek a könnyei. Ez volt ugyanis az egyetlen esélye a háromgyerekes, 38 éves édesanyának a méhnyakrák elleni harcban, de saját forrásból nem tudta finanszírozni a kezelés költségeit. Most az emberi szeretet és összefogás segítségével alig 25 óra leforgása alatt a sok kicsi sokra ment és sikerült előteremteni a hiányzó összeget.

Mindig azt gondoljuk, hogy velünk nem fordulhat elő semmi rossz, csak másokkal. Néha azonban az élet ránk cáfol és igazán embert próbáló helyzetek elé állít. Így volt ezzel Márti is, aki sokáig nem hitte el, hogy a 60 oldalnyi orvosi anyag, ami érthetetlen ákombákomokkal volt átszőve, valójában róla szól… pontosabban arról a betegségről, amellyel tavaly óta küzd, a méhnyakrákról. 2019 óta ugyanis az élet folytatódott tovább, a háromgyerekes édesanya ugyanúgy kertészkedik, végzi a ház körüli teendőket, mint régen, és ha épp nem dől ki a kemótól, akkor jól van. Tartja magát, mert nem akarja, hogy a 3 éves Tomi, a 4 éves Dani és a 8 éves Lili megsejtsék, hogy milyen komoly is a baj…

– Igyekszem megkímélni őket a valóságtól, de azt ők is látják, hogy anya fáradtabb, a lefekvés ideje is előbbre jött, és azokon a programokon, ahol eddig én voltam a megszokott kísérő, most apa lett a kalauz.

Amikor leveszem a parókámat, akkor azt mondják: „így is szép vagy”, de az igazán húsbavágó pillanat az, amikor azt kérdezik: „Mikor fogsz meggyógyulni, anya?”

Márti viszont sokáig nem csupán válaszok híján volt, hanem segítséget sem kapott az államtól, ugyanis az előzetes vizsgálatok során két értéke is a nem kívánt tartományba esett, így nem volt jogosult arra, hogy megkapja azt a speciális immunterápiás kezelést, amely az életet jelentheti számára.

– Nagyon pozitív személyiségnek tartom magam, és hiszem, hogy a jókedv átsegít a nehéz időszakokon, de az elutasítás után valami megtört bennem. Csak ülsz ott a gép előtt, kezedben azzal a sok magyarázattal, amiből egy kukkot sem értesz a Google nélkül, és próbálod értelmezni, hogy miért?

Márti kálváriája tavaly kezdődött, amikor nőgyógyászati problémái támadtak és nem akart elmúlni az erős hüvelyi folyása, de még ekkor sem aggódott senki. Április végén azonban már olyan komoly vérzései lettek, melyektől teljesen kimerült a szervezete, ő pedig többször elbóbiskolt napközben a fáradtságtól.

Márti igazi harcosként küzd a méhnyakrákkal.

– A helyzet tarthatatlanná vált. Felkerestem az orvosomat, és a vizsgálat után már ő is azt mondta, hogy nagy a baj. Természetesen nem mondhatta a szövettan nélkül, hogy ez rák, de miután feltettem a kérdést, az arcára volt írva minden. Én mégsem ijedtem meg, mert naivan az volt bennem, hogy „Na bumm! Van három gyönyörű gyerekem, így a méhem nélkül is megleszek.” Aztán miután átestem a műtéten, visszajött a lesújtó hír: „a rák kilépett a nyirokérhálózatba”, vagyis szétterjedt a testemben.

Ezután másfél hónapig jártam sugárkezelésre, ami egy egésznapos programnak számít, mert volt olyan, hogy reggel 9-től délután fél 5-ig vártam arra, hogy az összesen 4 perces beavatkozáson részt vegyek. A veséim tönkrementek és jelenleg vizeletgyűjtő zacskóval az oldalamon töltöm a mindennapjaimat, de élek.

A tumor kiváltója Márti esetében az a HPV (humán papillomavírus) volt, melynek a magas rizikójú fajtái a méhnyakrákok kialakulásának 90%-áért felelősek. Ez a vírus igazából csak az utóbbi években, az iskolai védőoltások bevezetésekor kapott nagyobb figyelmet, viszont ma is sajnálatosan keveset foglalkozunk vele és sok ellentmondásos információ kering róla – ezért nem aggódott Márti sem, amikor először kimutatták nála a HPV 18-as típusát.

A háromgyerekes anyuka most hosszú idő után először bizakodik és próbál előretekinteni, mert a Facebookon indított adománygyűjtés sikeres volt, így végre esélyt kapott a gyógyulásra. A határtalan boldogság mellett pedig mérhetetlen hálát érez:

– Nagyon meglepett, hogy ilyen hamar, ilyen sokan támogattak. Remélem, hatni fog a gyógyszer, és az ajándékba kapott éveim alatt én is tehetek még másokért. Azt hiszem, vannak dolgok az életben, amire az ember azt mondja: »ezt soha nem fogom elfelejteni«… nos, ez is egy ilyen pillanat.

– Hihetetlenül meghatott az a sok-sok szeretet, ami körülvesz… nem is tudom szavakba önteni, hogy mennyire. Szeretném itt is megköszönni mindenkinek a segítséget! Anyukám a mai napig nem hiszi el, hogy megkaphatom az életmentő kezelést… pedig mondtam neki, hogy a közösség nem mindig csak telefonálásra és netezésre jó, hanem hegyeket is meg tud mozgatni… hát most lett nekünk is egy hegyünk, én pedig a család, a barátok és a rengeteg támogatóm segítségével megmászom!

Vélemény, hozzászólás?