Barion Pixel Skip to content

Aki a Google-nek is hátat fordított az álommunkáért

Nagyon fiatalon igazán kalandos életutat tudhat magáénak Kindli Erna, aki jelenleg a Bátor Tábor ügyvezető igazgatójaként segít a súlyosan beteg gyermekeknek és családjuknak, hogy olyan élményekhez és eszközökhöz juthassanak, amelyek erőt jelenthetnek a gyógyuláshoz. Bár dolgozott a high-tech óriás Google-nél is, mégis inkább úgy döntött, hogy tudását a nonprofit szektorban kamatoztatja, ahol a pénznél értékesebb dolgot adnak a munkáért: boldog gyermekmosolyokat.

Sosem voltunk jómódúak és az én családomban bizony minden lépésért keményen meg kellett küzdeni, ami előrevitt, talán ezért is tudtam átérezni annyira mélyen Kindli Erna történetét, aki szintén nem rendelkezett biztos anyagi háttérrel, de az évek alatt szorgalmasan összegyűjtött tudását mégis mások szolgálatába állította. Értékvezérelt emberként nagyon fontosnak tartotta, hogy olyan hivatást találjon magának, ahol a társadalmat szolgálhatja és egy jobb világot építhet. Ma már lelkesen mesél a nehézségekről, az örömökről és a tapasztalatokkal kikövezett útról, amely egészen a mostani álommunkáig vezetett.

Munkásévek a Google-nél

– Miután diplomát szereztem a Budapesti Corvinus Egyetemen, szerettem volna kamatoztatni a tudásomat, és bár kevésbé kedvelem a digitális eszközöket, mégis elszerződtem a Google-hoz, ahol – mint a vállalat első magyarországi marketingvezetője – rengeteget tanulhattam testközelből az innovatív szervezetek működéséről – kezdett bele a mesélésbe Kindli Erna.

– Természetesen már itt is azt kerestem, hogyan tudnék úgy azonosulni a munkámmal, hogy az társadalmilag is hasznos legyen.

– Miután nagyjából 2 évig Magyarország és Kelet-Közép-Európa piacstratégiájával foglalkoztam, Londonba költöztem, ahol főleg az afrikai, az ázsiai és a latin-amerikai fejlődő piacokra alkottam termék- és marketingstratégiákat. Hobbiprojektként pedig az afrikai iskolák modernizálását is elősegítettem egy remek csapat támogatásával. Ez egy igazán izgalmas pozíció volt, amiből sokat tudtam meríteni, a lelkem mélyén mégis azt éreztem, hogy ennél többre vágyom és úgy gondoltam, hogy itthon, a saját hazámban is rengeteg olyan színtér van, ahol hasznos lenne a segítség, ezért 2014-ben a továbblépés mellett döntöttem és csatlakoztam a magyar kötődésű Tresorit csapatához (A Tresorit egy svájci-magyar felhőszolgáltatás, amely végpontok közötti titkosítás alkalmazásával lehetővé teszi a fájlok biztonságos és felhasználóbarát tárolását és megosztását, elsősorban a vállalati igényeket szem előtt tartva – a szerk.)

Büszke a szakmai sikerekre

Kindli Erna természetesen itt sem tétlenkedett, rögtön belevetette magát a mentorálás szépségeibe, folyamatosan keresve, hogy hol tudja a leginkább átadni a képességeit. 

– A Tresoritnál eltöltött évek az egyik legnagyobb kihívást jelentették számomra szakmailag, az itt szerzett sikerek pedig attól olyan értékesek, hogy hihetetlen fiatal csapattal értük el őket, egészen rövid idő alatt, anélkül, hogy egy nagy nemzetközi márka állna mögöttünk. Amikor csatlakoztam, akkor még nem volt fizetős ügyfele a cégnek, de kb. két és fél év alatt 20 ezer fizetős ügyfelet szereztünk, elsősorban külföldről, ezzel a lépéssel pedig önfinanszírozóvá tettük a startup működését. A szervezetfejlesztésben szerencsére nagyon sokat segít az analitikus gondolkodásom, amit a kiváló csapattal együttműködve remekül ki tudtam aknázni. Az a nyugtalanító hang viszont, amely már a Google-nél töltött évek alatt is szüntelenül duruzsolt, csak nem akart abbamaradni, így megint a váltás mellett döntöttem. 

Szükség van „a kreatív szünetre”

Erna szerint nagyon fontos, hogy néha megálljunk és megvizsgáljuk a helyzetünket, vagy ahogy ő fogalmazott, tartsunk „egy kis kreatív szünetet”, mert nem szabad egyik munkából a másikba ugrani, hanem mindig át kell gondolni a következő lépést – különösen igaz ez akkor, ha nemcsak állást, hanem szektort is szeretnénk váltani.

– Szükségem volt egy kis távolságra, hogy rájöhessek arra, mivel is szeretnék igazából foglalkozni.

Az időt azzal töltöttem, hogy felmérjem a lehetőségeimet, rengeteg emberrel beszélgettem, sok könyvet olvastam és szüntelenül azt vizsgáltam, hogy mi az, ami felkelti az érdeklődésemet. Aztán derült égből villámcsapásként érkezett a lehetőség: Küllői Péter, a Bátor Tábor kuratóriumának elnöke felajánlotta az ügyvezető igazgatói pozíciót a nonprofit szervezetnél, én pedig azonnal tudtam, hogy ez álmaim állása. 

Az ember érdekli, nem a pénz

Erna nem sokat gondolkodott azon, hogy elfogadja a felkérést, pedig háromszor több pénzt ajánlottak neki abban az időben egy másik pozícióért, de ahogy mondta: számára sem akkor, sem most nem volt szempont a pénz.

– Óriási megtiszteltetésnek tartottam a feladatot, hiszen ekkor még csak 32 éves voltam, és mivel a versenyszférából jöttem, semmiféle nonprofit tapasztalattal nem rendelkeztem, ráadásul vezetőként is csupán pár éves tudást halmozhattam fel. Viszont tudtam jól, hogy hatalmas társadalmi hatása lehet a munkának, és én már csak olyan vagyok, hogy ha hiszek valamiben és igazán akarom, akkor elhomályosodnak a nehézségek és megszűnnek a korlátok. Csak azt tudtam, hogy minden nap egy társadalmi probléma megoldásával vagy enyhítésével szeretnék foglalkozni.

Állandó zsonglőrködés

A nonprofit és a profitorientált szektor közötti különbségek sem ijesztették el Ernát, mert szerinte szervezetileg nagy a hasonlóság, a különbség viszont maga az ember. 

– A nonprofit szervezeteknél nehéz kimutatni a létrehozott értéket, mert itt nem lehet árcédulát rakni a gyerekek egészségére, boldogságára. Ezek olyan dolgok, amik nem mérhetőek pénzben, így ez egy komplexebb terület, ahol nap mint nap ügyesen kell zsonglőrködni, hogy a felszín felett tudjunk maradni pénzügyileg és a feladatainkat is el tudjuk látni.

Ugyanakkor ebben a szektorban fontos a növekedés, mely ebben az esetben nem anyagi okokból, hanem a társadalmi érték növelése céljából történik. A nonprofitok sikeréhez és a fenntartható működéséhez ugyanúgy szükség van az üzleti logikára, a szervezetfejlesztésre, és arra, hogy igyekezzünk pénzügyi tartalékokat képezni – utóbbi nélkül ugyanis lehetetlen lenne átvészelni egy komolyabb válságot. Az adományok pedig nagyon válságérzékenyek, erre a koronavírus-járvány is rávilágított. 

Óriási csapás volt a járvány

A pandémia miatt a hazai nonprofit szervezetek kétharmada komoly válságba került, és sajnos hiába minden erőfeszítés, a Bátor Tábort is megérintette a járvány szele. 

– Amikor átvettem a Bátor Tábor irányítását, az motivált, hogy minél több beteg gyermeket és szülőt tudjunk támogatni, ezért nagyobb innovációra szerettem volna ösztönözni a szervezetet, ami sikerült is: érkezésemkor még évente 1.500–1.600 súlyosan beteg gyereknek és családjuknak nyújtottunk segítő kezet, ezt a számot pedig sikerült közel 3.000-re növelnünk 3 év alatt egy remek csapattal együttműködve. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy új, kreatív szemlélettel és stratégiai gondolkodással még többet tudjunk adni a családoknak.

A Bátor Tábor ugyanis sokkal több annál, mint amit a neve mutat, mert az élmények segítségével erőt adunk a betegségek elleni küzdelemhez, pótolni próbáljuk az elveszett gyermekkort, és igyekszünk lehetőséget teremteni a gyerekeknek ahhoz, hogy sérülések nélkül visszaintegrálódhassanak a társadalomba. A lelki sebek gyógyítása ugyanis a legnehezebb – a gellert kapott életeknek rengeteg hitre és bátorságra van szükségük. Ráadásul ne felejtsük el a féltő és aggódó szülőket sem, akiknek a vállát óriási plusz teher nyomja – őket is támogatni kell.

A koronavírus-járvány alatt ezek a szülők átélték a daganatos betegséggel és a kórházi kezelésekkel járó korlátozások nehézségeit és a karantén miatt még a korábbinál is kiszolgáltatottabbá váltak. Miközben mi otthon ültünk, az ő gyerekeik ugyanúgy küzdöttek – csak még jobban elszigetelődtek és még több plusz nehézség társult a már meglévőkhöz.

A szeretet online is utat tört

Természetesen Kindli Ernával együtt a Bátor Tábor munkatársai is nehezen élték meg a helyzetet, ezért végig azon dolgoztak, hogy minél előbb pótolhassák valahogy a személyes találkozásokat azokkal a családokkal, ahol épp egy súlyos betegséggel küzdenek. 

– Pokoli helyzet volt. Tudtuk, hogy életekért vagyunk felelősek, akiknek nem tudtunk segíteni annyit, amennyit megérdemeltek volna. Ez óriási teher volt nekünk is lelkileg, de minden erőnkkel azon dolgoztunk, hogy olyan utat találjunk, amivel elérhetünk a gyerekekhez és szüleikhez. Elindítottuk a kétórás online foglalkozásainkat, hogy a résztvevők ne szigetelődjenek el teljesen, érezzék, hogy ott vagyunk velük, tartoznak valahová, és próbáltunk sikerélményeket és vidám perceket csempészni a négy fal közé, hogy elfelejtsék a valóságot. Szerencsére rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és mostanáig több mint 500 főnek vittük el ezt a digitális élménycsomagot, amihez folyamatosan próbálunk újításokat kitalálni. 

Pozitívnak maradni

Talán már kifelé megyünk a koronavírus okozta sokkból, de a veszélyhelyzet okozta megpróbáltatásoknak még nincs vége.

– Mondanom sem kell, hogy gazdasági oldalról is hatalmas nehézségeket hozott a pandémia, nekünk is meg kellett húzni a nadrágszíjat, így sajnos sok munkatársunktól meg kellett válnunk, akik maradtak, azok pedig 20%-os fizetéscsökkentést vállaltak (én pedig ennél nagyobb arányban mondtam le a fizetésemről). Sajnos nem tarthatunk rendezvényeket biztonságos körülmények között, így jótékonysági gálavacsorákat sem szervezhetünk, melyekből bevételeink jelentős része származott.  Az adakozási kedv is megcsappant, hiszen sok cég most a létfenntartásért küzd. Ennek ellenére azért sok támogatónk most is velünk van, amiért rendkívül hálásak vagyunk, mert a segítségükre nagyobb szükség van, mint valaha. Mindezek ellenére a csapattal igyekszünk megőrizni az egymásba és a Bátor Táborba vetett hitünket, és tovább dolgozni azon, hogy minél több gyermeknek és szülőnek csalhassunk mosolyt az arcára – idén és a következő években is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely