Az irodalomnak az is dolga, hogy a sötétségeket feltárja

Kemény és felkavaró A mérgezett nő, Babarczy Eszter novelláskötete. Egy lehetséges női sorsot, egy végletet mutat be, de közben az olvasó pontosan érzi, milyen sok ponton találkozik a valósággal. Podcast.

Bántalmazás, testképzavar, távolság az anya–gyerek kapcsolatban, depresszió – ezek a témák mind felmerülnek Babarczy Eszter kiváló, új kötetében. A mérgezett nő megdöbbentheti az olvasót, de amint olvasni kezdi, már nem tud szabadulni, minden gondolatát meg akarja ismerni a nőnek, akinek a képe kirajzolódik a novellákból. Meg akarja érteni, mit hozott, mit érez és mit miért nem tesz? A podcastban a szerző, Babarczy Eszter így mesél róla:

– Ez egy lehetséges női sors, egy bizonyos véglet. Ezért lett a címe A mérgezett nő, mert azt a végletet képviseli, amikor a nő egyszerűen nem tud tisztába jönni az identitásával, a határaival, azzal, hogy ő mit akar és mit nem akar, nem alakul ki benne egészséges női öntudat, és ettől egy csomó szörnyűség történik vele, és ennek valahol a családi dinamikában van a háttere. Van egy kulcsszöveg, ami nem könnyű szöveg, de megpróbálja ezt megfejteni: arról szól – anélkül, hogy az anya bűnös vagy vétkes lenne –, hogy az anya saját szerepfelfogásában, és az anya–gyerek kapcsolatban megjelenő nőiségképben gyökerezik egy ilyen bizonytalanság.

Az író szerint a családi minta vagy a rossz, egészségtelen öntudat kihat a párválasztásra is. Azért mérgezett nő ez, mert mindenre kiterjed az a fajta önismerethiány, az önmagáért való kiállás hiánya és az öngyűlölet magva, ami benne van. Ránehezedik az olvasóra a kötet, talán el is tartaná magától az ember, ha tudná, csakhogy a legtöbb helyzetről valós – látott vagy tapasztalt – élmények jutnak eszébe.

– Volt ilyen dilemmám a kötet összerakása előtt, hogy egyáltalán egy ennyire súlyosan sötét és kemény anyagot jogom van-e kiengedni a világba.

– De aztán azt gondoltam, hogyha megfelelően feldolgozzuk, ha dolgozunk vele, akkor talán felszabadító hatása is lehet, tehát olyan dolgokról lehet beszélni, amikről egyébként nem. Azt gondolom, hogy az irodalomnak az is dolga, hogy ezeket a sötétségeket feltárja, de az nem jelenti azt, hogy az életről egyébként ilyen sötét képem van.

A szerző azt mondja, a novellák hívták egymást elő, egyik a másikat, és így lett egy tulajdonképpen elátkozott sorsot beteljesítő nő története az egész.

 

 

Vélemény, hozzászólás?