Bejgli nélkül nincs karácsony. De lássuk be, a száraz, többnapos szeletek azért már nem csúsznak olyan gyorsan. Főleg, ha van más süti is az asztalon. Raffer Gabinak mindkét problémára van megoldása. Új sorozatunk első részében a Terézanyu-, és kétszeres amatőr Ország Cukormentes tortája különdíjas szerzőnk elmeséli, mi is az a marokbejgli, és elárulja azt is, hogy miért nem (csak) közvetlenül karácsony előtt készíti.
Egy óraja ülök a papírlapok felett, és a sokadik bevezetést húzom át két egyenes vonallal. Mégiscsak az első benyomás, az első beköszönés, az első megjelenés abból, amit az én nevem fémjelez ezután.
Hagyom. Nem lesz bevezetés, egyszerűen belevágok.
Bejgli, méghozzá, marokbejgli.
Talán öt éve, hogy eszembe jutott. Az ünnepek alatt a kisebbik lányom először még csak félbevágta a bejglirudat, később már egész rúddal a kezében vándorolt az emeleti szobájába, és ette, akár egy sonkás bagettet. Néztem utána, végül nem szóltam semmit, hiszen én is egyre szélesebb szeleteket vágtam magamnak, már-már marokszám. És miért is ne lehetne a markunkban?! Mivel általában már az adventi időszak beköszöntével megkezdem a sütését, jutott belőle az iskolai tízórais dobozba is. Marokbejgliként kevésbé száradt és morzsálódott. És ha esetleg nem fogyott volna el a tízórai szünetben, hazafelé kesztyűs kézzel is, amolyan street food kajaként is megállta a helyét.
Szeretek a bejgli tésztájával ,,játszani” azóta is. A töltelékek a formavilágával együtt változtak. Birsalma, libamáj, márványsajt, csak egy pár a kedvencek közül.
Torkosnak tűnhetek, hogy már most itt sorakoznak a bejglijeim. És nem csak sorakoznak, ez nem pusztán az ünnepre való sütögető ráhangolódás. Online oktatás ide, home office oda, nem csomagolom se tízórais dobozba, se szorosan záródóba – egyszerűen megesszük. A karácsonyi bejgliből adventi bejgli lesz. Miért is ne hangolódnánk így az ünnepre? Miért is ne kerülhetnének azok a karácsonyi sütik, amiket minden évben csak tologatunk, hogy talán jövőre elkészítjük, az adventi listára? Toljuk ki a határokat! Várakozzunk így! Lengje be a házakat süteményillat! Húzzuk elő a fiók mélyéről, a „majd jővőre ezt is elkészítem” recepteket.
Ha a bejgli recept esetleg mégis túl mélyre került volna, megosztom az én kedvencemet, hogy kézközelben legyen.
Marokbejgli:
Az élesztős omlós tésztához 1,5 dl 20 százalékos tejfölben elmorzsolunk 20 gramm élesztőt és elkeverünk benne egy tojást. 500 gramm lisztet összekeverünk 50 gramm porcukorral, egy csipet sóval, és elmorzsolunk benne 250 gramm vajat vagy zsírt, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Végül a tejfölös keverékkel tésztát gyúrunk.
Mindez nem lesz több tizenöt percnél. Ezután 60 vagy 120 grammos kis gombócokat formázok a tésztából, és éjszakára lefóliázva a hűtőbe teszem.
Másnap elkészítem a tölteléket.
0,5 dl vízben felforralok 200 gramm porcukrot, hozzáteszem egy citrom levét és reszelt héját, csipet sót, majd belekeverek 200 gramm mákot.
Ha diós tölteléket is szeretnék, akkor a víz helyett tejet forralok, a citrom helyett pedig vaníliarúd magját kaparom a tejbe. 200 gramm porcukor és 200 gramm dió mellé egy csipet só is kerül, hogy megadja az igazi ízét.
Az igazi bejgli számomra akkor finom, ha 1:1 arányban tartalmazza a tészta a tölteléket. Ezért szigorúan kimérem a töltésnél.
A tészta begyúrását követő nap kiveszem a gombócokat a hűtőből, lazán átgyúrom, majd egyenként kinyújtom őket kb. 50 mm szélességűre. Hogy egyforma téglalapokat kapjunk, bátran lehet a vonalzót mankóként használni. A kinyújtott lapokat gyengéden megkenjük tojásfehérjével, majd rásimítjuk a tölteléket. Kétoldalt kicsit behajtjuk, fentről lefelé feltekerjük.
Miután elkészültek a tekercseink, tojássárgájával lekenjük őket, és 30 percre langyos helyre tesszük. Bevallom, nálam ez a hely a kályha lábánál van és a pattogó tűz mellett együtt ülök a kis tekercseimmel, várva, hogy az idő elteltével rákerüljön a „lakkozás”. Ekkor tojásfehérjével lekenem és ismét lábat lógatok 30 percig, míg a fehérje száradás közben berepedezik a kelő tészta tetején.
Ekkor rajzolódnak ki a zsiráfnyakra emlékeztetö csodaszép minták.
180 fokra előmelegítem a sütőt. Mielőtt bekerülnének, megszurkálom őket egy hústűvel, hogy legyen helye a távozni akaró gőznek. Ha nem talál helyet, keres magának, ekkor szokott repedni a bejgli, ami ettől még pont olyan finom, mintha repedés nélkül tennénk a családunk elé. Így is, úgy is el fog fogyni!
Boldog karácsonyt!
Fotók: A szerző felvételei
