Belső Nóra: A mi generációnk sohasem élt át hasonló izolációt

Csak kellemetlen viselkedés, vagy a depresszió tipikus jele? Dr. Belső Nóra Életciklusok és hangulatzavarok című könyve segíthet ezt eldönteni. Az életközéphez érő pszichiáter szerzővel Oláh Andrea beszélgetett. Podcast!

Gyanús, ha egy családban túl sokszor hangzik el, hogy „csend legyen, tudjátok, apátokat idegesíti a zaj” A férfiaknál inkább agresszió, indulatosság, kekec stílus, alkoholizálás, durva modor tapasztalható. Míg a nők bizonyos nehézségek esetén, kilátástalan helyzetekben védik magukat azáltal, hogy nyugodt, visszafogott és visszahúzódó magatartásmintákat vesznek fel. Így biztosítják a család békéjét, működését fennmaradását.

A depresszió tünetei nagyon különbözőek a nőknél és a férfiaknál, olvasom Dr. Belső Nóra pszichiáter új könyvében, és eszembe jut, ha a felek időben felismernék ezt, mennyi családi krízis vagy akár válás megelőzhető lenne… Nem beszélve arról, mennyi betegség, fizikai tünet, hosszú táppénz, vagy a megváltozott viselkedés miatti elbocsátás is kiküszöbölhető lenne, ha tudnánk, mivel állunk szemben? Szerintem ezért is nagyon fontos könyv az Életciklusok és hangulatzavarok, amely támpontokat ad, hogy az olvasó az egész addigi életét megvizsgálhassa és ráláthasson kritikus időszakokra, helyzetekre, problémákra. De vajon miért most született meg ez a könyv? A szerző, Dr. Belső Nóra így látja:

– Már régóta motoszkált a fejemben, hogy kellene egy átfogó, egy egész élet ívét leíró könyvet írni, amely kicsit a szakmánkat is megmutatja az olvasónak. Az sem titok, hogy amikor ez a könyv íródott, éppen akkor léptem be az ötvenedik évembe, abba az életszakaszba kerültem, amikor az ember egy kicsit középen érzi magát, átgondolja mi minden történt eddig, mit ért el, és mi várható ezután – kezdi.

– A szüleim szerencsére egészségesek, aktívak, a gyerekeim bár még egyetemisták, de közelednek a „kapunyitáshoz”, ami nem könnyű időszak. Én most éreztem mentálisan felkészültnek magam arra, hogy egy ilyen nagy témát elkezdjek boncolgatni.

Volt tehát a szakmain túl egy személyes indíttatás is, ám a szorongás, a hangulati zavarok témájáról az olvasónak óhatatlanul eszébe jut, hogy külön fejezet lenne-e a könyvben, mindaz, amit a vírus miatti korlátozások idején megéltünk?

– Egészen biztosan szó lett volna erről, ha akkor még írom, hiszen a mi generációnk sohasem élt át hasonlót, olyan típusú izolációt, szorongást, ami erre a pár hónapra jellemző volt. Csak a legidősebbek emlékezhetnek effélére, a gyerekkorukból a világháborúra, vagy az 56-os eseményekre, de az már elhalványult talán – válaszolja meg a kérdést.

– Nagyon furcsa helyzet volt ez, és orvosként is komoly kihívás, hiszen nekem és a kollégáimnak sem kellett még ilyen járványügyi vagy szeparációs szituációban helytállni. Igen, bekerült volna a könyvbe ennek a pár hónapnak a hangulatunkra tett hatása. Az izolációról és a bizonytalanságról, mint provokáló tényezőről, mindenképpen írtam volna.

A podcastban a tipikus helyzetekre kérdeztem rá, mi az, ami tartós hangulatzavarhoz, depresszióhoz vezethet, és talán nem is tudunk róla?  

 

Vélemény, hozzászólás?