Ha letértünk az utunkról, álmaink figyelmeztetnek

Mi minden sűrűsödik össze az álmainkban? Miért álmodunk azzal, aki már nem él? Miért repülünk? Mit jeleznek a rémálmaink? Hogyan használhatjuk az álmokat akár életünk fontos döntési helyzeteiben? „Ha már nem halljuk a belső hangunkat, mert egy kijelölt úton tervezetten haladunk előre, akkor időnként az álom felhívja a figyelmünket arra, hogy valójában mi az utunk és kik vagyunk?” Nógrádi Csilla klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus Álomnapló című könyvéről szól a mai podcast.

– Mikor kezdtél foglalkozni pszichológusként az álmokkal, és mióta próbálod a saját álmaidat megfejteni?

– Elég korán, gyerekkoromban elkezdtem figyelni az álmaimat, a tanulmányaim alatt pedig rájöttem, hogy nagyon sokat lehet profitálni abból, ha igyekszünk megfejteni az álmainkat. Aztán találkoztam Freud és Jung álomelemzéseivel, és később bővült a paletta egészen a tudatos álmodásról szóló legújabb kutatásokig, vagy Castaneda, Robert Moss és más szerzőkkel való találkozásomig, szóval nem volt kérdés számomra, hogy milyen fontos terület ez. Az, hogy dolgozom az álmaimmal, természetesen jött, mert mindig gazdagon álmodtam, nagyon jól fel tudtam dolgozni a napi stresszt, szorongást éjszaka. Nem is emlékszem rémálmokra, rossz álomként talán csak a betegségjelző, testi tüneteket hordozó álmokra. Kezdettől éreztem, hogy ezek az álomképek hordoznak valami értelmeset, valami üzenetet, és ez elvarázsolt. Mivel írogatni is nagyon szerettem, elkezdtem lejegyezni őket. Érdekes visszaolvasni régi álmokat, mert egy különös és új világ nyílik ki, egy-egy elemből vagy motívumból sokszor utólag rájövök, hogy mi köze volt az aktuális életszakaszomhoz, igazán sok „aha” élményt élek át, és azt, hogy tényleg ez belőlem jött?

– A podcastban mesélsz arról, hogy az önismeret fejlesztése szempontjából izgalmas az álmainkról gondolkodni. Tulajdonképpen mi kerül ilyenkor felszínre?

– Az álomban a tudattalan tartalmak jelennek meg, tehát minden olyan, amire nincs rálátásunk a nappali gondolkodásunkban. Ahogyan Freud írta: az álom királyi út a tudattalanba. Valóban, azok a folyamatok, amelyek esetleg teljesen hozzáférhetetlenek a tudatosság számára, alvás közben szimbólumok képében láthatóvá válnak. De ahhoz, hogy dekódolni tudjuk, foglalkozni kell az álmok természetével. Erre számos technikát tanulhatunk akár a több ezer éves kultúrákból, vagy akár a pszichológiai eredményekből. Azt látom, hogy az embereket nagyon érdekli ez.

Az életünknek jelentős részét, mintegy egyharmadát teszi ki az alvás, és ennek is egy tekintélyes részét az álmodás, hiszen ötször-hatszor álmodunk egy átlagos végigaludt éjszakán, akkor is, ha nem emlékszünk rá. Úgy vélem, aki egy kicsit is törődik magával, az odafigyel, hogy mivel tölti ezt a sok időt, hogyan működik a saját elméje…

– Van olyan életszakasz, krízis, váltás, döntési helyzet, amikor hasznunkra lehetnek az álmaink? Milyen hatással lehetnek az álmaink az életünkre?

– Egész életünkben nagyon nagy hasznunkra lehetnek, de persze vannak hamis álmok is… Fontos tudni, hogy nem lehet az álmokat szóról szóra lefordítani, de azt megfigyelhetjük, hogy felfokozott lelkiállapotban, vagy olyan élethelyzetben, amikor változásban vagyunk, akkor jobban emlékszünk a jelentősebb álmokra. Azért jó koncentrálni erre, mert lehet, hogy ötleteket fogunk tudni meríteni az adott problémák megoldásához. Egy igen jelentős álom az életemben a lányomé volt, aki alapvetően racionálisan gondolkodó ember, és nem különösebben foglalkozott az álmaival. Kislánykorában mindig azt hangoztatta, hogy neki nem lesz gyereke, mert nem érez vágyat az anyaságra. Aztán egyszer egy álmot látott, amiben szült. Akkor azt mondta: „hát lehet, hogy én úgy gondoltam, de most már elég biztos, hogy lesz gyerekem”. Lett is, már óvodások az unokáim, de ez akkor nagyon megdöbbentő volt, hogy egyetlen álom hatására az egész attitűdje, a jövőképe változott meg.

– Számomra az a legérdekesebb a könyvedben is, hogy segít egészen másként látni saját magunkat. Rengeteg tanult, rögzült viselkedési formával élünk, ismerjük a szabályokat, alkalmazkodunk, miközben a tudatalattink küldhet üzeneteket valami másról.  

– Igen, ha nem szoktunk a szívünkre hallgatni, vagy már nem halljuk a belső hangunkat, mert egy kijelölt úton, tervezetten haladunk előre, akkor időnként az álom felhívja a figyelmünket arra, hogy valójában mi is az utunk, és kik vagyunk. Az Álomnapló egy olyan kézikönyv, amiben van egy kis sorvezető, segítség a naplózáshoz.

A legelején a hozzáállásunkat alakítjuk pozitívvá az álmokkal kapcsolatban, hogy sikeresen fókuszáljunk rájuk, vagy egyáltalán merjünk ezzel foglalkozni, ne nevessük ki magunkat. Azután az alváshigiénével folytatódik, mert ezt érdemes megvizsgálni mindenkinek. Az emberek többsége csak úgy megvárja, amíg alvásba ájul, és nincs az a felkészülés, ami sokkal jobbá teheti az alvást és az álmodást is. Tisztelet a kivételnek persze, mert vannak, akik komolyan veszik, hogy ne legyen tévé a hálószobában, hogy ne kütyüzzenek az ágyban, és ténylegesen sötétben aludjanak. Szóval van egy-két segítség a jobb alváshoz, amit érdemes megtanulni, mielőtt valaki elkezd az álmaival dolgozni…

A podcastból kiderül, hogyan működik a napló. Akinek tervei vannak az álmaival, annak hasznos lesz az interjú, mindenki másnak pedig egy egzotikus kalandra számítson.

Vélemény, hozzászólás?