Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki azt érzékeli, hogy lassan semmi mással nem tudunk már foglalkozni, csak a járvánnyal és a közélettel. Mintha ez az egész, ami most velünk történik, teljesen kiszorítana minden mást. A bizonytalanság, a feszültség és az állandó aggodalom a családtagjainkért rányomja a bélyegét a mindennapjainkra, és egyre nehezebb a megszokott életünket élni. Pedig meg kell próbálnunk, ha nem akarunk becsavarodni.
Bevallom, én egyébként is eléggé heves vérmérséklettel rendelkezem (a nővérem erre csak azt mondaná, pukkancs), ezért az elmúlt hónapokban arra is figyelnem kellett, hogy mindig legyen valami, amivel kieresztem a fáradt gőzt.
A legkiválóbb terápia számomra a természetjárás. Vagy hívjuk inkább bóklászásnak. Csellengésnek. Erdők, mezők, rétek, csönd, fák, zöld. Nagyjából így foglalnám össze a lényegét.
Gyógynövényeket gyűjtögetve, dudorászva, mélyeket lélegezve és fákat ölelgetve pihenek, és azt kell, hogy mondjam, receptre írnám fel mindenkinek az effajta léhűtő, szemtelenül semmittevő tevékenységeket.
Volt, hogy egyszerűen lefeküdtem a rét közepén és bámultam a felhőket. Nem, a hangyák sem érdekeltek. Vagy felmásztam egy fára, lóbáltam a lábam, és addig néztem a patak vizét, míg el nem felejtettem teljesen a városi idegbajt és át nem alakultam teljesen Buddhává.
Most is épp azon gondolkodtam, mikor menekülhetnék ki a természetbe, amikor rájöttem, hogy idén sajnos vége az erdei tündérkedésnek, végérvényesen beköszöntött a tél. Hideg lett és egészen kikopott a rét. Nedves és szottyos lett az erdő, és elbúcsúzhatok a fűben bámészkodástól is.
Oké, de akkor most mi legyen a terápia?
Egyetlen dolog van, ami bármikor képes még kiszakítani a hétköznapok őrületéből, és az az olvasás.
Szóval igen, ideje betankolni könyvekkel a hosszú, téli hónapokra, szépen lelassulni, befűteni és a kezünkbe venni valami jó könyvet. (Meg valami jó sütit.)
Rendhagyó ajánlólista következik, a következő könyveket nem a jelenlegi trendek és újdonságok alapján válogattam, nem sikerlistákról szedtem az áldozatokat (bár olyan is van köztük), és nem is az évvégi friss megjelenésekből csipegettem, ahogy azt illene egy tisztességes könyves embernek, hanem az alapján, amit mondjuk egy baráti beszélgetés alkalmával ajánlanék a cimboráknak, amelyek a legnagyobb élményt adták számomra az elmúlt hónapokban.
Amolyan igazi, jófajta, felejthetetlen történeteket, amelyekhez idő kell. És egy kis nyugalom.
Lássuk tehát a top három felnőtt mesét a hideg, téli estékre.
Íme az első ajánlatom:
A skandináv szupersztár Jo Nesbø újdonsága az egyik nagy kedvencem, A birodalom. Krimirajongóknak kötelező, és ezúttal nem Harry Hole küzd az elemekkel, hanem egy önálló történetet olvashatunk, nem is akármilyet. Kevert műfajú könyv, ha létezne ilyen, azt mondanám, thriller–dráma. Vagy drámai thriller. Sőt, krimi–thriller–dráma. (Jó-jó, befejeztem.)
Egy furcsa, komor hangulatú történet hűségről, szeretetről, féltékenységről és a becsvágyról. Nesbø tehetsége itt aztán igazán megcsillan, nemcsak a történetszövés miatt, de technikailag, íróként is egyre profibb. Ezúttal is mélyre megy, ami az emberi kapcsolatokat illeti, különösen az apa–fia és a testvéri viszonyt boncolgatja, némi kis gyilkossággal fűszerezve, természetesen. A hangulata pedig olyan, amit egyhamar nem felejt el az ember. (Animus Könyvek)
A második nagy kedvencem, disztópia-rajongóknak:
Az elmúlt hónapok másik nagy élménye Margaret Atwood Maddaddam-trilógiája volt. Atwood korunk egyik legnagyobb mesélője, nincs olyan könyves zsáner, amiben ne állná meg a helyét. A világhírű A szolgálólány meséje is nagy kedvenc volt, de ez a disztópia mindent visz. Egy világméretű járvány pusztítja ki az emberi fajt, amit egyedül a kissé elborult és magányos Hóember él túl és az új, furcsa, génmódosított, tökéletes emberi faj, a Guvatkák. Innen indulunk, aztán megismerjük a lehetséges jövőt, és Hóember visszaemlékezésein keresztül a múltat és a jelent is.
A trilógia számtalan kényes és fontos témát érint, mint a génmanipulációt, fenntarthatósági problémákat, az öko-katasztrófákat, biotechnológiát, és hogy az ember micsoda szörnyűségekre képes a technikai fejlődés címén. Atwood egy tökéletesen kidolgozott, komplex világot épít fel, remekül megírt karakterekkel, tele furcsa lénnyel, és itt szeretném a fordítót, Varga Zsuzsannát méltatni, ötletes és leleményes a magyarítás. Mondhatnám, hogy nekem az év regénye volt, de ki tudja még, mit hoz ez az év, végül is van még egy kis időnk december végéig. (Jelenkor Kiadó)
A harmadik ajánlatom azoknak, akik szívesen kalandoznak egy alternatív jövőben:
A harmadik könyv Naomi Alderman A hatalom című kötete. A jövőben, egy nők irányította világban vagyunk, ahol a nők különös erővel rendelkeznek. Ujjuk egyetlen érintésével képesek gyilkolni, fájdalmat okozni. Érdekes és elgondolkodtató történet, izgalmas látni, ahogy az erőviszonyok elmozdulnak. És mégsem mondanám feminista regénynek, a történet nem azt mutatja be, ahogy a világ hirtelen jobbá válik a bölcs női erőktől. Ellenkezőleg. A hatalom ugyanis hatalom, még akkor is, ha nők kezében van, csupán az eszközök változnak. És hogy mit kezd egy nő a hatalommal? Alderman végigveszi a lehetőségeket, brutálisan és kegyetlenül, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket. Remek, emlékezetes és elgondolkodtató regény. (21. század)
Így áll össze nálam a hármas toplista azokból a történetekből, amelyek képesek voltak kizökkenteni a valóságból. Ti pedig most kapcsoljátok ki a gépeket, süssetek kókuszos sütit, húzzatok magatokra egy pokrócot és olvassatok. Állítólag a fotelben ülő mozdulatlan olvasókat még a vírus is kerüli.
